Nógrád Megyei Hírlap, 2020. november (31. évfolyam, 256-280. szám)

2020-11-14 / 267. szám

2020. NOVEMBER 14., SZOMBAT KULTÚRA • Németországból gazdagodott a Dornyay múzeum gyűjteménye A közelmúltban képzőművé­szeti alkotásokkal teli kül­demény érkezett a megye­­székhelyre, a Dornyay Béla Múzeum címére. A feladó a németországi Bielefeldben élő Berecz Antal festőmű­vész volt, aki azért postázta az igencsak értékes csoma­got, hogy saját alkotásaival tovább gazdagítsa a minap a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége által különdíj­­ban részesített intézmény - eddig is figyelemre érdemes - gyűjteményét. Csongrády Béla nool@nool.hu SALGÓTARJÁN A művész ter­mészetesen nem véletlensze­rűen választotta ki a Dornyay múzeumot, minthogy manap­ság - a több mint hatvan év­nyi távollét ellenére - is ezer­nyi szállal kötődik hazájához, s azon belül szűkebb pátriájá­hoz, a történelmi Nógrádhoz. Külföldi magyarként mind a mai napig számos szlovákiai, anyaországbéli, illetve nógrá­di barátjával, jó ismerősével tartja a kapcsolatot, figyelem­mel kíséri az itteni kulturális, szellemi folyamatokat, kivált a képzőművészet és irodalmi élet történéseit. Az innen mintegy húsz ki­lométernyire, az Ipoly jobb partján fekvő szlovákiai Tőrincs községben látta meg a napvilágot 1935. február 3-án, azaz bő nyolcvanöt év­vel ezelőtt. Családja - a szü­lők és a két leánytestvér - 1947-ben, nem önszántából hagyta el a szülőfalut és Po­mázon telepedett le. A cse­peredő fiú tehetségére Somo­­di László szentendrei rajzta­nár-festőművész figyelt fel, s ösztönző véleményének nagy szerepe volt abban, hogy Be­recz Antal a budapesti, Török Pál utcai képző- és iparművé­szeti gimnáziumba, az úgy­nevezett kisképzőbe került, majd kirakatrendező isko­lát is végzett. 1956-ban Fran­ciaországba emigrált, előbb Strasbourgban élt, majd Ly­onban tanult. 1959-ben Pá­rizsban lett képzőművészeti főiskolai hallgató. Akkoriban a festészet mellett az úgyne­vezett mozaiktechnika állt igazán közel alkotói szemé­lyiségéhez. Tanulmányainak folytatását francia állami, il­letve Ford-ösztöndíj tette le­hetővé. 1971-ben került az akkori Nyugat-Németországba és az Észak-Rajna-Vesztfália tarto­mánybeli Bielefeld városában telepedett le és ez a csaknem A németországi Bielefeldben élő, nógrádi gyökerű festőmű­vész gyermekkora egy részét a Budapest közeli településen, Pomázon töltötte, s azokból az időkből is szép élményeket, em­lékeket őriz magában. Bár volt már ott kiállítása, e héten újabb tárlata nyílt meg a Teleki-Wattay Kastélyszállóban. Ünnepélyes 350 ezres település lett a vég­leges otthona. Az ott töltött év­tizedek során volt egyéni ki­állítása a művészklubban, a múzeumban pedig csoportos tárlatra kapott meghívást. Ki­állított több német városban - így Berlinben, Düsseldorf­ban, Hamburgban, Heidel­­bergben - de Párizsban, Zü­richben és a tengerentúli San Franciscóban is. A rendszerváltás óta bemu­tatkozott Szlovákiában Révko­­máromban és Losoncon, Ma­gyarországon pedig többek kö­zött Budapesten, Lakitelken, Miskolcon, Pomázon és érte­lemszerűen Nógrád megyé­ben is. 2008-ban a Dornyay Béla Múzeumban, 2010 feb­ruárjában, 75. születésnap­ján az ugyancsak salgótarjáni József Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában, 2015 tavaszán pedig nyolcvanéves születésnapja tiszteletére ,a­megnyitóra - az ismert járvány­ügyi korlátozások miatt - saj­nos már nem kerülhetett sor, de az internet jóvoltából virtuá­lis formában bárki megnézheti és élvezheti a falakon lévő alko­tásokat. Az idős művész számá­ra örömet, megnyugvást okoz mind az újabb tárlat, mind pedig képeinek múzeumi elhelyezése. Kassagyarmaton a Madách Im­re Városi Könyvtár galériá­jában rendeztek reprezenta­tív kiállítást műveiből. Utób­bi városban, illetve Szügyben állandó jelleggel is látható né­hány alkotása, minthogy több tucat képet már korábban is ajándékozott szülőföldje tele­püléseinek. A bevezetőben említett leg­frissebb kollekcióról Burgun­di Diána - aki a salgótarjáni intézményben 2019 áprilisá­tól tölti be a múzeumi kurátor funkcióját - elmondta, hogy a küldemény felbontása után 85 alkotással gyarapodott a megőrzésre, bemutatásra ka­pott Berecz-művek száma. Ez a szám a művész életkora alapján akár szimbolikusnak is tekinthető. A képek zöme az olaj-, az akvarell- és a tempe­rafestmények műfajába sorol­ható, de van köztük grafika és néhány ceruzarajz is. Berecz Antal-kiállítás Pomázon A képek sorsa jelenleg Burgundi Diána múzeumi kurátor gondjaira van bízva­Fotó: Hegedűs Márk NOOL.huLi Nagy számban készültek magas színvonalú honismereti munkák Csakúgy, mint hosszú évek során oly sokszor, az idén is­mét kiírásra került az immár hagyományosnak tekinthető Nagy Iván jeles 19. századi genealógus, heraldikus törté­nészről, balassagyarmati mú­zeumalapító akadémikusról elnevezett honismereti pályá­zat. A fő szervező - a Dornyay Béla Múzeum - a MNL Nóg­rád Megyei Levéltárával együtt különböző kategóriák­ban, tématerületeken hirdet­te meg ezt a szellemi próba­tételt, újabb kulturális értéke­ket előhívó megmérettetést. Csongrády Béla nool@nool.hu SALGÓTARJÁN A díjátadó ün­nepség a Múzeumok Őszi Fesztiválja keretében ezúttal is a múzeum épületében lett volna e hét közepén, a járván­­nyal kapcsolatos korlátozások miatt azonban e rendezvényt úgymond élőben nem lehetett megtartani. A bírálóbizottság azonban - figyelembe véve a felkért szakértők véleményét is - meghozta döntését és vir­tuális térben interneten kihir­dette az eredményt. A pályá­zókat és az érdeklődőket Shah Gabriella intézményigazgató köszöntötte, majd dr. Fodor Miklós Gábor igazgatóhelyet­tes értékelte globálisan a pá­lyázatot. Örömmel szólt az ak­tivitásáról, ami nemcsak a dol­gozatok számában, hanem ma­gas színvonalában is megnyil­vánult. Többen nem csak egy pályaművet készítettek, szü­lettek írások az ifjúsági kategó­riában is. Ennek megfelelően a szerzők nyolc első, négy máso­dik és három harmadik helye­zést értek el, heten könyvjuta­lomban részesülhettek. S ami a kutatás szempontjából a leg­fontosabb - mondta Fodor Mik­lós - nagymértékben gazdago­dott a múzeum adattára. A konkrét eredményeket Fürth Vera kulturális mene­dzser ismertette. A képzőmű­vészet területén Praznovszky Miklós Ferenc három - húsz éve hunyt el Czinke Ferenc. Negyven éve távozott Csohány Kálmán, Száz éve született Far­kas András című­­ pályáza­ta lett az első. Az irodalomtör­ténet kategóriában ugyancsak Praznovszky Miklós Ferenc végzett az első helyen négy - a Képes Mikszáth, a Mik­száth Kálmán Társaság króni­kája, a 150 éve történt - Mik­száth Kálmán írói pályafutásá­nak kezdete és a Mikszáth csa­lád horpácsi évei - Öt eszten­dő fényképalbuma - pályamű­vével. Művelődéstörténeti, Sze­melvények Losonc város 18-19. századi színházi életéből című, nagyívű dokumentumgazdag pályázatával lett az első helye­zett. A gazdaság és ipartörténet témakörében Liptay Péter And­­rássy Manótól Zorkóczy Sa­muig, avagy egy csokor a sal­gótarjáni acélgyár mérnökei­ből, Prakfalvi Péter A Salgótar­ján környéki Laufer-féle bazalt­bányászat történeti adatai és Póczos Sándor Salgótarján első számú likőrgyá­ra - A Kohn csa­lád áttekintő törté­nete című munká­ja kapott 1., dr. Ba­ráti­ Ottó Salgó­tarján város gaz­daságának és tár­sadalmának főbb jellemzői 1990-2020 között cí­mű tanulmánya pedig 2. díjat. A történelem kategóriában Ke­nyeres Bálint Egy 16-os honvéd története - Verebélyi Lajos nap­lója 1914-1918 és Sőregi Zoltán Báthori István nagy lelke ve­lünk van - Báthori István áb­rázolása egy kerékpáros zász­lóalj emléktárgyain című pá­lyázata lett az első, dr. Ivanyik Dávid Szécsény város katolikus felekezetének anyakönyvi be­jegyzései (1787-1929) és elem­zésük, továbbá Farkas Attila A Bozik család nemességszer­zése a második, a szintén Farkas Atti­la által írt A nemes Fügedi család, vala­mint Bakos Galam­bos János két műve - a Dorogháza, Hő­sök tere és az Emlé­kezés nagybátyám­ra... - a harmadik helyezett. Az ifjúsági kategóriában Ta­kács Tamás Veres Pálnéról írott munkája kapott 2. díjat. Belláné Szilágyi Réka, Kovács Istvánná Maczkó Ilona, Buskó András, il­letve dr. Feketéné dr. Benkó Ka­ta, Varga Tibor, Juhász János és Horváth Mihály könyvjutalom­ban részesült. Köszönetet érdemlő támogatók ezen intézmény baráti köre, a­­ A Fürth Vera által elmondot­takból az is kiderült, hogy a pá­lyázat sikeréhez nélkülözhetet­len díjazásához hozzájárult Ba­lassagyarmat, Salgótarján és különdíjjal Szécsény város ön­­kormányzata. A könyvjutalma­kat a Dornyay Béla Múzeum, megyei levéltár, a balassagyar­mati Palóc Múzeum, a Pász­tói Múzeum, Terék József nép­zenész, a Tourinform Salgótar­ján, a Zenthe Ferenc Színház és a Dűvő Zenekar támogatá­sával sikerült biztosítani. Többen nem­csak egy pályaművet készítettek el A pályaművek jellemzőit dr. Fodor Miklós foglalta össze NMH-fotó

Next