Nógrád Megyei Hírlap, 2021. március (32. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-06 / 55. szám

2021. MÁRCIUS 6., SZOMBAT Szakmai előrelépést is remél a Zenthe színes repertoárjától E vágyát az elmúlt év nyarán - amikor aláírta a társulati szerződését - fejtette ki Jó­kai Ágnes lapunk kérdései­re válaszolva. E gondolata át­szőtte azt a beszélgetést is, amelyet Susán Ferenc rende­zővel, produkciós vezetővel folytatott a Kedvenc színé­szeink című sorozatban. A Zenthe Szalon színpadán - az ismert járványügyi korlá­tozások miatt sajnos közön­ség részvétele nélkül - lezaj­lott diskurzus azonban látha­tó volt a színház online plat­formján és megtekinthető a társulat Facebook-oldalán is. Csongrády Béla nool@nool.hu SALGÓTARJÁN A párbeszéd ele­jén - mint hasonló esetek­ben lenni szokott - fő voná­saiban kirajzolódott a meghí­vott előélete, amelyben az átla­gosnál talán több egyedi moz­zanat lelhető fel. Jókai Ágnes 1991-ben született a szlováki­ai Érsekújvárott, középisko­lás diákéveit Révkomáromban töltötte, a színművészeti egye­tem alap- és mesterszakát Po­zsonyban végezte, de az Eras­mus program keretében a ha­sonló karakterű budapesti fel­sőfokú intézményben is tanult, tehát kétnyelvű színművész­nek mondhatja magát, s e ket­tősség a későbbiekben is tetten érhető pályáján. Ugyanis gya­korló éveiben főként a székesfe­hérvári Vörösmarty és a Győri Nemzeti Színházban lépett fel, de pályakezdésében fontos sze­repet töltött be a szlovák nyelvű pozsonyi Astorka Színház, és szoros szálak fűzik a révkomá­romi székhelyű magyar szín­házhoz, a Jókai nevét viselő tár­sulathoz. Gyermekkora óta he­gedül és énekel is. Utóbbi mű­vészeti ágban gyakran fellép Darvas Ferenc - a Zenthe szín­házhoz ugyancsak sok szálon kötődő - zeneszerzővel, zon­goristával, és értelemszerűen dolgozik együtt férjével, Dob­­ri Dániel fiatal, de már jó ne­vű komponistával, zenetanár­ral is. Sokoldalúságára jellem­ző, hogy élete első filmszerepét a 2019-es skandináv nemzetkö­zi fesztiválon a legjobb színész­nő díjával ismerték el. Mint a beszélgetésből is ki­tetszett, a Zenthe Ferenc Szín­házzal egy néhány évvel ezelőt­ti itteni szereplés révén került kapcsolatba. Ugyanis Susán Ferenc is látta a Háy János: Rák Jóska, dán királyfi című tragi­komédiában, amelyet a Duna­újvárosi Bartók Kamaraszín­ház Salgótarjánba is elhozott. Ezután, 2020 januárjában már szerepet is kapott a Zenthében. Tarjáni munkáját a már évek óta itt is szereplő Vándor Éva is erősítette, akinek véleményére, szakmai tanácsaira sokat ad Jó­kai Ágnes. A Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nél­kül című Zenthe-produkcióban hitelesen alakította a Biri nevű minden lében kanál, egyre nő­iesebb fruskát. Ugyancsak ját­szott az eleddig legutolsó nyil­vános bemutatón: 2020 őszén Gábor Andor: Dollárpapa cí­mű komédiájának előadásában az örökségre ácsingózó Koltay család egyik lányát, Katót sze­mélyesítette meg. A darabot, korábbi dunaújvárosi igazgató­ja, Őze Áron rendezte. Megem­lítették, hogy Jókai Ágnes né­hányszor már úgynevezett be­ugrással is segítette az itteni társulatot. A konkrét szerepeken kívül természetesen szó esett általá­nosabb kérdésekről is. Például arról, hogy miként lett egyál­talán színésznő. Annak szület­tem - jött a tömör válasz, s en­nek illusztrálásaként a sorozat vendége elmesélte, hogy már kisgyermekkorában arra kér­te a családját, hogy a nappali­ban egy asztalból csináljanak Az eleddig legutol­só nyilvános be­mutatón is játszott neki színpadot. Persze az álom megvalósítása nem volt egysze­rű, mert soha semmi nem hullt csak úgy az ölébe Jókai Ágnes­nek: mindig mindenért kemé­nyen meg kellett és kell dolgoz­nia. Boldoggá teszi, hogy végül is színésznő lett, mert ez a mű­vészeti ág tükröt tart az embe­rek elé. Tudatában volt és van annak, hogy a Zenthe színház gyakran tájol, de ebből nem csi­nál gondot, merthogy a színé­szek mindig is sokat utaztak, ez az életforma velejárója e hi­vatásnak. Nem volt megkerül­hető a járvány okozta probléma­kör sem, annál is kevésbé, mert a színésznő nyár óta nem tudott hazautazni Szlovákiába. Jókai Ági 2020-ban örömmel csatlakozott a Zenthe Ferenc Színház társulatához Fotó: Hegedűs Márk Drexler Szilárd: hátránnyá válhat a turisták tömege Ötévnyi siker után távozik az irodavezető Drexler Szilárd, akinek neve mára összeforrott az Eresztvény és környé­ki fejlesztésekkel, öt év si­keres munkája után úgy határozott, hogy április­tól megszakítja kapcso­latát a Novohrad-Nógrád Geoparkkal és a Salgótar­jáni Városfejlesztői és Tu­risztikai Kft.-vel. Távozásá­nak okáról kérdeztük a le­köszönő irodavezetőt. Palchuber Kinga kinga.palchuber@nool.hu SALGÓTARJÁN ERESZTVÉNY Drexler Szilárd 2016-ban nyi­totta ki ajtaját az eresztvényi látogatóközpontnak, azóta elkötelezetten dolgozott a természet védelméért és Sal­gótarján turisztikai előrelé­péséért. - Sikerként éltük meg, ami­kor a nyitás utáni első évben már 15 ezer látogatót szám­láltunk, amely azóta átlag­ban 45-50 ezerre nőtt. Mun­katársaimmal közösen szín­vonalas kávézót alakítottunk ki, átrendeztük a Geocsodák háza kiállításait, működtet­tük a kisvonatot, gondoztuk a Madárparkot, megmentettük a Tourinform irodát, támogat­tuk a helyi termelőket, nép­szerű programokat rendez­tünk, de közreműködtünk abban is, hogy a Geopark ré­sze maradjon az UNESCO há­lózatának - emlékeztetett a leköszönő irodavezető. Munkájuk során olyan pro­jekteket is előkészítettek, mint az eresztvényi szállás­helyfejlesztés, amelyre ha­marosan nagyobb összegű tá­mogatás is érkezik. A történet azonban véget ér, ugyanis Drexler Szilárd áprilistól megszakítja kap­csolatát a Novohrad-Nógrád Geoparkkal és a Salgótarjá­ni Városfejlesztői és Turiszti­kai Kft.-vel. - Nyilvánvalóvá vált, hogy szintet kellene lépnünk és még tovább fejlődni. Legalább féléves munkát fektettem ab­ba, hogy előkészítsek egy olyan átalakulást, amely erő­sítette volna a minőségi ökotu­rizmust a térségben, és felte­hette volna Salgótarjánt a tu­risztikai térképre. Egy olyan szervezetet képzeltem el, amely feszes pénzügyi fegye­lemmel, egyre bővülő bevé­teli lehetőségekkel és hosszú távon stabil hátteret biztosít annak, hogy felépítsünk egy medvesi turisztikai márkát. Ehhez minden megvolt, dicsé­rendő, hogy az önkormányzat is felismerte ezt. Azonban tu­domásul kellett vennem, úgy alakultak a körülmények, hogy nem tudtam teljes érté­kűen a feladatra koncentrál­ni... - fejtette ki távozásának okát. - Nehéz egy olyan szer­vezetben, egy olyan saját vízi­ón és feladaton dolgozni, ahol az elképzeléseimet nem va­lósíthatom meg stratégiai és operatív szinten. Ezt elfogad­tam, de úgy érzem, nem foly­tathatom... Drexler Szilárd kiemelte: érezhetően emelkedik a tu­risták száma, amely hátrá­nyára válhat a természetnek. A jövőben megoldás lehet a parkolási lehetőség rendezé­se, amelyhez érdemes lenne elmozdulni Somoskő és Sal­­góbánya felé, illetve teher­mentesíteni az erdőt. Úgy érzi, nem valósíthatta meg stratégiai elképzeléseit Fotó: B. L. NEKROLÓG KU­LTÚ­R­A/M­EGYE­I KÖRKÉP g Jókai Ági neve kérdést vet fel Magától értetődő: sokakat ér­dekel, hogy a színésznő roko­na, leszármazottja-e a ma­gyar irodalom egyik legje­lesebb prózaírójának, Jókai Mórnak. A kérdésfelvetést motiválja, hogy Jókai Mór Ko­máromban született, abban a városban, ahol Jókai Ág­nes alap- és középfokú ta­nulmányait végezte. Termé­szetesen őt magát is érdek­li a válasz, édesapja egyszer már el is kezdte a családfa­kutatást, de egyelőre nem jutott eredményre, így fel­adat a tisztázás, amire talán nyugdíjaskorban jut majd idő. In memóriám Pétervári János 2021. február 21-én életének 88. évében elhunyt Pétervári János, a Kiskőrös és Vidéke Áfész nyugal­mazott elnöke. 1932. augusztus 17-én a Nógrád megyei Nagylócon született. Szü­lei kereskedői pályán indították el, amely meghatározta teljes szakmai karrierjét. Az iskola befejezése után azonnal boltvezetőként kezdte a munkáját. 23 éves volt, amikor meg­választották a Szécsényi Földműves Szövetkezet elnökének. A pályája 1957-től Szabadszálláson folyta­tódott, ahol szintén az FMSZ elnö­keként dolgozott 1963-ig, amikor a Kiskőrösi FMSZ vezetését bízták rá. Erre az időre tehető a bolti kiskereskedelmi egységek rekonst­rukciója a tanyán élő lakosság és a községekben élő lakosok kulturáltabb ellátása érdekében. A tanyasi boltok átalakításával, újak építésével kezdődött a több évig tartó munka, melyet a községekben ABC-áruházak építése követett. Ebben a munká­ban tevékenyen vett részt, szervezte és irányította. A közösség összetartó erejét sokra értékelő vezetőként számos tisztséget töltött be. Tagja volt több városi testületnek is. A szak­mai berkekben is számíthattak a tapasztalatára, felkészültségé­re, a szövetkezeti rendszer iránt érzett elkötelezettségére. A dolgozók szigorú, de igazságos vezetőnek tartották, tisztel­ték, becsülték és szerették őt. Szigorúsága mellett számos baráti kapcsolata volt. Megválasztották az Alföld Kereskedelmi Vállalat Igazgatóta­nácsának elnöki posztjára, valamint a Fogyasztási Szövetkeze­tek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége Igazgatósága elnökének is. Az országos testületekben is aktív szerepet vállalt.Több cikluson keresztül az ÁFEOSZ Felügyelő Bizottságának elnöki tisztét töl­tötte be. Nyugdíjba vonulása után az ÁFEOSZ Iskolában tanított, valamint az iskolai alapítvány kuratóriumának az elnöke volt. Nyugdíjasként a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósági tagja majd a Felügyelő Bizottság elnöke volt. Munkája elismeréseként számos kitüntetésben részesült.Töb­bek között Kiskőrös városa díszpolgári címmel jutalmazta, szak­mai karrierjéért a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, valamint a Magyar Köztársasági Arany Érdem­ke­resztet adományozták számára. Megemlékezésünket Márai Sándor soraival zárjuk :„Most pon­tot teszek, s mint aki vesztett csatából maradt meg hírmondó­nak, s elfújta mondókáját: emlékezni és hallgatni akarok." Szécsényben végső búcsút vettünk a hamvasztás után. Édes­anyja sírjába eltemettük, népes családja és munkahelyeinek képviselőivel együtt gyászolva. Nyugodjék békében Pétervári János családja _______________________________________________*600220*

Next