Nógrádi Krónika, 1994. április (1. évfolyam, 27-51. szám)
1994-04-14 / 37. szám
6 Nógrádi tér Krónika KEDVENCE A PAPRIKÁS CSIRKE ÉS A TOKAJI ASZÚ Magyar diákjai szeretik Angliából érkezett tanárukat _________KURUCZ ANITA_________ Igazi angol úrhoz illően, csokornyakkendőben érkezik. Vele van az elmaradhatatlan hatalmas bevásárlószatyor is. Akik ismerik, tudják, hogy ez a viselet jellemzi Rod Eyles-t, a Pénzügyi- és Számviteli Főiskola angol tanárát. 1992-ben érkezett Magyarországra, szülőhelye Wellingborough, Salgótarjánhoz hasonló ipari kisváros, Londontól körülbelül 100 kilométerre. A diákjai körében népszerű tanár nyilatkozott lapunknak, milyennek ismerte meg a magyarokat, hogyan fogadták őt be kollégái. - Tudom, hogy mindig is érdeklődött hazánk iránt. Mégis, mi „vezérelte” ide két évvel ezelőtt? - Magyarország, a Kelet- Európai Kapcsolatok Szervezetén keresztül igényelt angol anyanyelvű tanárokat, az ország különböző városaiban működő iskolákba, Budapestre való megérkezésünk után kijelölték közelebbi uticélunkat. Én Salgótarjánba kerültem, a csoport többi tagja Pécsen, Miskolcon, Szegeden, Balassagyarmaton, Szombathelyen és a fővárosban kezdett el dolgozni. A környező országok közül Szlovákia, Csehország, Bulgária Lengyelorszság fordult még a szervezethez. Személy szerint boldog vagyok, hogy Magyarországra kerülhettem, mindig érdekelt az Önök kultúrája, történelme. - Nehéz volt a beilleszkedés? Milyen kapcsolatot alakított ki tanítványaival? - Nagyon elégedett vagyok velük, szorgalmasak, ügyesek, többségük szépen, érthetően beszéli a nyelvet. Úgy érzem, népszerű vagyok körükben. Tanítási stílusom más, mint magyar kollégáimé: óráimon több a játék, a kép, a beszélgetés, kevesebb a grammatikai rész, a nyelvtani megközelítés. Angliában ez az oktatási módszer a használatos. Talán néhány tanulónak nehéz a helyzete, ha nem értenek valamit, nem tudom nekik érthetően, magyarul elmagyarázni. De ettől eltekintve úgy gondolom, nyelvtudásukkal mindenhol boldogulnának. - Közel húsz órát tart egy héten, kevés szabad ideje marad. Mivel foglalkozik szívesen, ha éppen nem dolgozik? Nagyon szeretem klasszikus zenét, gyakran utazom Budapestre a Zeneakadémiára és az Operaházba koncertekre. Olvasásra mindig szakítok időt. A Pécskő utcában, ahol lakom, szerencsémre van kábeltévé, így a külföldi csatornákat is nézhetem. Ja, és el ne felejtsem, imádok vásárolni! - Hogy érzi magát hazánkban? Milyennek ismerte meg az itt élő embereket? - Barátságosak, közvetlenek. A magyarok - az angolokhoz hasonlóan - nagyon öntudatosak. A népszokások, a tradíciók jóval inkább jelen vannak Magyarországon, mint nálunk. A történelem fontosabb eseményeit hagyományként megünneplik, míg az angolok ismerik ugyan dicső történelmüket, de a mának élnek, figyelmüket a jelen köti le. Közvetlen kollégáim a főiskolán nagyon segítőkészek, közreműködésükkel sikerült rövid idő alatt megszerezni a tartózkodási engedélyt. Legnagyobb bánatomra nem tudtam annyi emberrel barátságot kötni, amennyivel szerettem volna. Salgótarjánban kevesen beszélnek angolul. - Van kedvenc magyar étele? - A paprikás csirke. Nagyon szeretem még a gulyást és a somlói galuskát. Tavaly januárban otthon, ismerőseimet is beavattam e csodálatos ízek rejtelmeibe. A borok közül a tokaji aszút kedvelem. - Ha jól tudom, sokfelé utazott a világban. - Jártam többek között Franciaországban, Csehországban, Szlovákiában, de Budapest, Győr, Sopron, Eger és Tokaj szépségéhez foghatót nem sokat láttam. A városok hangulata, a műemlék-jellegű épületek látványa lenyűgözött. - Tervei a jövőre nézve? - Júniusban végleg visszamegyek Angliába. Két év elég hosszú idő ahhoz, hogy honvágyat érezzek szülőföldem iránt. Úgy gondolom, ennyi idő éppen elég egy külföldi országban, ha az ember nem akar letelepedni. - Hazájában is tanítani fog? - Közgazdasági tantárgyakat oktattam egy főiskolán, megpróbálok újra elhelyezkedni. Sajnos, nincs sok tanári állás, a lehetőségek nem a legjobbak. - Legkedvesebb magyarországi emléke? - Különleges élményem nem volt, de a diákokat soha nem fogom elfelejteni. Együttműködő kis emberkék voltak, hozzáállásuk nagyon megkönnyítette a velük való foglalkozást. 1994. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK VIKIDÁL GYULA KÖSZÖNI, JÓL ÉRZI MAGÁT Színház, zenekar, foci Vikidél Gyula hat darabban játszik rendszeresen: a Rockszínházban a Légy jó mindhalálig, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Karenina Anna, míg a Madách Színházban a József, a Mária Evangélium és a Téli rege szerepeiben lép esténként színpadra. Három hónappal ezelőtt zenekart alapított Boxer néven, havi két koncertet adnak. A színész labdarúgó válogatott tagjaként heti két edzésen és a hét végi mérkőzéseken rúgja a labdát. Nagyon jól érzi magát, hiszen azt csinálja, amit szeret. SZILÁGYI NORBERT - A színházi szerepléseid ismertek és elismerek, de mit kell tudnunk új zenekarodról? - Három hónapja összehoztam egy csapatot, aminek alapja a régi P. Box, vagyis az utolsó csapatom. - Tehát, a mostanában oly divatos „nagy visszatérésnek” lehetünk szem- és fültanúi? Összeállt a P. Box is? így: Ne fogalmazzunk mert Samuka (Bencsik Sándor gitáros - a szerk.) sajnos már nem él. Cserháti Pista pedig a debreceni McDonalds igazga- Vikidei Gyula tója, így helyette Jankai Béla (ex-Prognózis) a billentyűsünk. A gitárosunk Szűcs Norbert, akit a tavaly előtti magyar Queen- emlékkoncerten ismerhetett meg a közönség, nagyon tehetséges fiú. Pálmai Zoltán dobol, Zselenc László basszusgitározik, ők a P. Boxban is játszottak és hárman énekelünk: Fekete Zsolt, Varga Miklós barátom és jómagam. Nem törünk senki babérjaira, nem is úgy működünk, mint egy stabil, állandóan játszó zenekar. Örömzenélés folyik nálunk és ez kielégít bennünket. Havi két koncertet vállalunk, Boxer néven. - A közönség hogyan fogadja a fellépéseiteket? - A program hetven százalékban ismert, népszerű régi dalokból áll. A Dinamit a véremmel indítunk és az Európával zárunk. A publikum szórakoztatása a célunk. - Kazetta vagy lemez? - Egyenlőre nem is gondolunk rá. - Hogyan látod a mai magyar rock helyzetét? - Szorult helyzetben. A kiadás jellegére értem ezt. A nagy kiadókat megvásárolták külföldiek, s ez által a magyar rockzenének csak bizonyos százaléka kerül kiadásra. Ezek a nagy nyugati cégek nagyon meggondolják, ha valakibe vagy valamelyik csapatba „beletesznek” x összeget, az megtérül-e? - Te kiket hallgatsz szívesen? - Nagyon tetszik a Ladánybene 27, a Pál Utcai Fiúk, az Ómen, a Pokolgép. Az Edda megmaradt örökös kedvencnek, de szeretem Hobót, Bilit, Homonyik Sanyit is. A rap zenét viszont utálom! Nem a személyekkel van bajom, magát a műfajt nem bírom hallgatni. - Ismét összeállt, a P. Mobil, amiben évekig énekeltél. Hogyan fogadtad ezt a hírt? - Valahol örülök, hogy Schuster Lóriék tovább viszik a nevet. Azt nem tudom, hogy mit csinálnak, a zenekar mostani képességeit nem ismerem. A tévéreklámjukat láttam, miszerint „ Ez a helyzet Babolcsai néni”. Hát, szerintem ez harminc évvel ezelőtt lett volna aktuális, nem pedig ma. - Mi a véleményed a mai magyar valóságról? - Azt kell mondanom, sajnos ez a valóság. Ennyi a véleményem. - Politikai állásfoglalásod? - Semleges vagyok. A Fidesszel a kezdetektől szimpatizálok, mégsem kötődöm igazán egyetlen párthoz se. Minden pártban vannak számomra szimpatikus emberek. - Mit vársz a választásoktól? - Nekem teljesen mindegy, melyik párt győz. Amitől féltem és amitől ma is tartok egy kicsit, hogy az egyszerű nép egy bizonyos rétege borzasztó könnyen félrevezethető, vagyis hajlamosak arra ezek az emberek, hogy a meggyőző nagyhangú, erejűnek tűnő emberek mellé állnak. Bízom abban, hogy az ország nagy százaléka felismeri a tényeket... Az viszont mégis tagadhatatlan, hogy nagyon sok minden történt az elmúlt négy évben, és ennyi idő alatt valóban nem lehet csodát tenni. Lehet tévedni miért, negyven év alatt mennyit tévedett az előző rendszer? Akkor most megint jön egy újabb nomenklatúra, akik majd a következő négy évben teljesen mást akarnak csinálni, esetleg még attól is eltérnek, ami már jó volt?... Szóval, tartok ettől egy kicsit. - Egyébként, hogyan érzi magát Vikidál Gyula? - Abszolút jól. Munka és hobby jól kiegészíti egymást az életemben. A színház, a zenekar és hát a foci. A színész válogatottal hetente kétszer edzünk, hétvégeken pedig játszunk. Vagyis azt csinálom, amit szeretek. Április 15-én este hét órától, az Újpest Színházban lesz a bemutatója Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász című komédiájának. Ünnepi pillanata ez megyénk kulturális életének. A nagytehetségű alkotónak 1991- ben jelent meg a Balassi Bálint Könyvtár gondozásában Ostromállapot című kötete, mely három monodrámát és egy szatirikus meseregényt tartalmaz. A színházi bemutató előestéjén ültünk le beszélgetni a fiatal salgótarjáni íróval. _________VINCZE DEZSŐ - Először is arra kérlek, hogy dióhéjban foglald össze az eddigi életed! - 1962-ben születtem Salgótarjánban, Mátraszőlősön nevelkedtem, pedagógus szülők gyermekeként. Két testvérem van, egy húgom és egy öcsém. Szüleink nagyon jó családi hátteret biztosítottak számunkra, kiegyensúlyozottan éltünk. Hét évesen kezdtem el zenét tanulni. 1976- ban kerültem a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium biológia tagozatára; osztályunk remek közössége formálódott a négy év során. Több kitűnő tanár tanított bennünket. A gimnázium elvégzése után tanítói és énektanári diplomát szereztem, néhány évig audiovizuális könyvtárosként dolgoztam. Jelenleg a Zeneakadémián zenei rendezést tanulok. - Tudom, hogy versek, novellák és színpadi művek írásával egyaránt foglalkozol. Most irodalmi munkásságodról beszélj! - Gyermekkoromtól kezdve írok verseket. Tíz évesen Kinizsi Pálról egy elbeszélő költeményt fabrikáltam Arany és Petőfi modorában. Akkortájt bűnügyi regény írásával is megpróbálkoztam. Később zenei tanulmányokat, esszéket írtam. 1989-ben második helyezést értem el a Madách-pályázaton, Nógrád megye zenetörténetéről szóló esszémmel. Díjat nyertem a megyei közművelődési pályázaton: zenei írások a ’80-as évek Nógrád megyei sajtójában című dolgozatommal. 1991- ben a Balassi Bálint Asztaltársaság szépirodalmi pályázatán lettem első. Már felnőtt fejjel kezdtem el írogatni zenei témájú novellákat. Ostromállapot című kötetem ’90- 91-ben íródott. Ezek után három drámát írtam. Az első Albert Schweitzer életének egy epizódját eleveníti fel, egyfelvonásos, több szereplős. A Kísértetjárás című három felvonásosom, Bornemisza Péter Ördögi Kísértetek című könyve nyomán, az emberben rejtőző negatív irányultságú ösztönökről, indulatokról, szélsőséges érzelmekről, mélybe húzó erőkről szól. A harmadik a Kaméleonidász. - Alkotói módszeredre is kiváncsi lennék! - Egy-egy témát sokáig hordozok magamban, van olyan vers, melyet tíz éve érlelek. Gyötrődve, nagy belső feszültséggel dolgozom. Igyekszem minél önkritikusabb lenni. - Szeretném, ha beszélnél a szívedhez legközelebb álló alkotásokról és alkotókról! - Az ókori görög művészet nagy tisztelője vagyok. Közel áll hozzám az ő embereszményük, illetve az a mód, ahogyan a világ természetes dolgait, természetesen élték meg. Nagyon szeretem a klasszikus görög triász - Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész - munkáit. De ezek között is az első: Aiszkhülosz. Jól ismerte az ember sátáni arcát, de számomra szimpatikusan, mégis az ember mellé tudott állni. Homérosz Iliászában olyan emberszabású erkölcsi rend van feltérképezve, ami az én gondolkodásmódomra is jellemző. A Bibliát nem teológiai műként, hanem irodalmi-etikai alkotásként olvasom, nagy gyönyörűséggel. Nagyra értékelem Bornemisza Péter munkásságát: a XVI. század Freudja volt. A világon is elsők között, Magyarországon pedig elsőként foglalkozott pszichológiai kérdésekkel, és nem ragadt le a felszíni jelenségeknél. Shakespeare rengeteget tudott az emberről, és el tudta viselni ennek a tudásnak a súlyát. Legkedvesebb költőim: József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor. Hemingway-től két művet emelnék ki: Akiért a harang szól, Az öreg halász és a tenger. Vonzódom a groteszkhez és a szatírához, ezért igen kedvelem Örkény egyperceseit. Végül Sánta Ferenc novelláit és az Ötödik pecsét című regényét említeném meg. Újabb művek vannak-e készülőben? Irodalommal kapcsolatos tévéid? - Ostromállapot című monodrámámat Csikasz István előadóművész tervezi színpadra állítani. A több szereplős drámáimat, könyvben szeretném megjelentetni. Mostanában elsősorban verseket írok, lassan összegyűlik egy kötetre való... - Befejezésül röviden ismertesd a bemutatásra kerülő művedet! - A múlt év tavaszán írtam a Kaméleonidászt, az ember kaméleon természetének kifigurázására. Budapest IV. kerületének önkormányzata és az Újpesti Színház által meghirdetett drámaírói pályázaton a második díjat nyertem el vele (az elsőt nem adták ki). A harmadik helyezett Fehér Klára lett. A Földközi-tenger egy kis szigetén él Xerox, a fogadós és Nemelopé, a gyönyörű leányzó, akinek kedvéért gyakran feltűnik a közelben harcoló perzsa és görög hadvezér, így a szigetlakók kénytelenek hol perzsának, hol görögnek mutatkozni. Ám egy napon képtelen helyzet áll elő... Röviden ennyit mondanék róla. A bemutatóhoz sok sikert kívánok (tudom, hogy nem vagy babonás), és köszönöm a beszélgetést. NÓGRÁDI SZERZŐ BEMUTATKOZÁSA A FŐVÁROSBAN Kaméleonidász Újpesten