Nógrádi Krónika, 1994. április (1. évfolyam, 27-51. szám)

1994-04-14 / 37. szám

6 Nógrádi tér Krónika KEDVENCE A PAPRIKÁS CSIRKE ÉS A TOKAJI ASZÚ Magyar diákjai szeretik Angliából érkezett tanárukat _________KURUCZ ANITA_________ Igazi angol úrhoz illően, csokornyakkendőben érke­zik. Vele van az elmaradha­tatlan hatalmas bevásárlósza­tyor is. Akik ismerik, tudják, hogy ez a viselet jellemzi Rod Eyles-t, a Pénzügyi- és Számvi­teli Főiskola angol tanárát. 1992-ben érkezett Magyaror­szágra, szülőhelye Wellingbo­rough, Salgótarjánhoz hason­ló ipari kisváros, Londontól körülbelül 100 kilométerre. A diákjai körében népsze­rű tanár nyilatkozott lapunk­nak, milyennek ismerte meg a magyarokat, hogyan fogad­ták őt be kollégái. - Tudom, hogy mindig is érdeklődött hazánk iránt. Mégis, mi „vezérelte” ide két évvel ezelőtt? - Magyarország, a Kelet- Európai Kapcsolatok Szerve­zetén keresztül igényelt angol anyanyelvű tanárokat, az or­szág különböző városaiban működő iskolákba, Budapest­re való megérkezésünk után kijelölték közelebbi uticélun­­kat. Én Salgótarjánba kerül­tem, a csoport többi tagja Pé­csen, Miskolcon, Szegeden, Balassagyarmaton, Szombat­helyen és a fővárosban kez­dett el dolgozni. A környező országok közül Szlovákia, Csehország, Bulgária Lengyelorsz­­s­ág fordult még a szerve­zethez. Sze­mély szerint boldog va­gyok, hogy Magyarorsz­ágra kerül­hettem, min­dig érdekelt az Önök kul­túrája, törté­nelme. - Nehéz volt a beil­leszkedés? Milyen kap­csolatot ala­kított ki tanít­ványaival? - Nagyon elégedett va­gyok velük, szorgalmasa­k, ügyesek, többségük szépen, érthetően beszéli a nyelvet. Úgy érzem, népszerű vagyok körükben. Tanítási stílusom más, mint magyar kollégáimé: óráimon több a játék, a kép, a beszélge­tés, kevesebb a grammatikai rész, a nyelvtani megközelí­tés. Angliában ez az oktatási módszer a használatos. Talán néhány tanulónak nehéz a helyzete, ha nem értenek va­lamit, nem tudom nekik ért­hetően, magyarul elmagya­rázni. De ettől eltekintve úgy gondolom, nyelvtudásukkal mindenhol boldogulnának. - Közel húsz órát tart egy héten, kevés szabad ideje ma­rad. Mivel foglalkozik szíve­sen, ha éppen nem dolgozik? Nagyon szeretem klasszikus zenét, gyakran ut­­a­zom Budapestre a Zeneaka­démiára és az Operaházba koncertekre. Olvasásra min­dig szakítok időt. A Pécskő ut­cában, ahol lakom, szeren­csémre van kábeltévé, így a külföldi csatornákat is nézhe­tem. Ja, és el ne felejtsem, imádok vásárolni! - Hogy érzi magát hazánk­ban? Milyennek ismerte meg az itt élő embereket? - Barátságosak, közvetle­nek. A magyarok - az ango­lokhoz hasonlóan - nagyon öntudatosak. A népszokások, a tradíciók jóval inkább jelen vannak Magyarországon, mint nálunk. A történelem fontosabb eseményeit hagyo­mányként megünneplik, míg az angolok ismerik ugyan di­cső történelmüket, de a má­nak élnek, figyelmüket a jelen köti le. Közvetlen kollégáim a főis­kolán nagyon segítőkészek, közreműködésükkel sikerült rövid idő alatt megszerezni a tartózkodási engedélyt. Leg­nagyobb bánatomra nem tud­tam annyi emberrel barátsá­got kötni, amennyivel szeret­tem volna. Salgótarjánban ke­vesen beszélnek angolul. - Van kedvenc magyar éte­le? - A paprikás csirke. Na­gyon szeretem még a gulyást és a somlói galuskát. Tavaly januárban otthon, ismerősei­met is beavattam e csodálatos ízek rejtelmeibe. A borok kö­zül a tokaji aszút kedvelem. - Ha jól tudom, sokfelé utazott a világban. - Jártam többek között Franciaországban, Csehor­szágban, Szlovákiában, de Budapest, Győr, Sopron, Eger és Tokaj szépségéhez foghatót nem sokat láttam. A városok hangulata, a műem­lék-jellegű épületek látványa lenyűgözött. - Tervei a jövőre nézve? - Júniusban végleg vissza­megyek Angliába. Két év elég hosszú idő ahhoz, hogy hon­vágyat érezzek szülőföldem iránt. Úgy gondolom, ennyi idő éppen elég egy külföldi országban, ha az ember nem akar letelepedni. - Hazájában is tanítani fog? - Közgazdasági tantárgya­kat oktattam egy főiskolán, megpróbálok újra elhelyez­kedni. Sajnos, nincs sok taná­ri állás, a lehetőségek nem a legjobbak. - Legkedvesebb magyar­­országi emléke? - Különleges élményem nem volt, de a diákokat soha nem fogom elfelejteni. Együttműködő kis emberkék voltak, hozzáállásuk nagyon megkönnyítette a velük való foglalkozást. 1994. ÁPRILIS 14., CSÜTÖRTÖK VIKIDÁL GYULA KÖSZÖNI, JÓL ÉRZI MAGÁT Színház, zenekar, foci Vikidél Gyula hat darabban játszik rendszeresen: a Rockszínházban a Légy jó mindhalálig, a Jézus Krisztus Szupersztár, a Karenina Anna, míg a Madách Színház­ban a József, a Mária Evangélium és a Téli rege szerepe­iben lép esténként színpadra. Három hónappal ezelőtt zenekart alapított Boxer néven, havi két koncertet ad­nak. A színész labdarúgó válogatott tagjaként heti két edzésen és a hét végi mérkőzéseken rúgja a labdát. Na­gyon jól érzi magát, hiszen azt csinálja, amit szeret. SZILÁGYI NORBERT - A színházi sze­repléseid ismertek és elismerek, de mit kell tudnunk új zeneka­rodról? - Három hónapja összehoztam egy csa­patot, aminek alapja a régi P. Box, vagyis az utolsó csapatom. - Tehát, a mostaná­ban oly divatos „nagy visszatérésnek” lehe­tünk szem- és fülta­núi? Összeállt a P. Box is? így:­­ Ne fogalmazzunk mert Samuka (Bencsik Sándor gitá­ros - a szerk.) sajnos már nem él. Cserháti Pista pedig a debrece­ni McDonalds igazga- Vikidei Gyula tója, így helyette Jan­kai Béla (ex-Prognózis) a bil­lentyűsünk. A gitárosunk Szűcs Norbert, akit a tavaly el­őtti magyar Queen- emlék­koncerten ismerhetett meg a közönség, nagyon tehetséges fiú. Pálmai Zoltán dobol, Zse­­lenc László basszus­gitározik, ők a P. Boxban is játszottak és hárman énekelünk: Fekete Zsolt, Varga Miklós barátom és jómagam. Nem törünk senki babérjaira, nem is úgy műkö­dünk, mint egy stabil, állan­dóan játszó zenekar. Örömze­nélés folyik nálunk és ez ki­elégít bennünket. Havi két koncertet vállalunk, Boxer néven. - A közönség hogyan fo­gadja a fellépéseiteket? - A program hetven száza­lékban ismert, népszerű régi dalokból áll. A Dinamit a vé­remmel indítunk és az Európá­val zárunk. A publikum szó­rakoztatása a célunk. - Kazetta vagy lemez? - Egyenlőre nem is gondo­lunk rá. - Hogyan látod a mai ma­gyar rock helyzetét? - Szorult helyzetben. A ki­adás jellegére értem ezt. A nagy kiadókat megvásárolták külföldiek, s ez által a magyar rockzenének csak bizonyos százaléka kerül kiadásra. Ezek a nagy nyugati cégek nagyon meggondolják, ha va­lakibe vagy valamelyik csapat­ba „beletesznek” x összeget, az megtérül-e? - Te kiket hallgatsz szíve­sen? - Nagyon tetszik a Ladány­­bene 27, a Pál Utcai Fiúk, az Ómen, a Pokolgép. Az Edda megmaradt örökös kedvenc­nek, de szeretem Hobót, Bilit, Homonyik Sanyit is. A rap zenét viszont utálom! Nem a szemé­lyekkel van bajom, magát a műfajt nem bírom hallgatni. - Ismét összeállt, a P. Mo­bil, amiben évekig énekeltél. Hogyan fogadtad ezt a hírt? - Valahol örülök, hogy Schuster Lóriék tovább viszik a nevet. Azt nem tudom, hogy mit csinálnak, a zenekar mos­tani képességeit nem isme­rem. A tévéreklámjukat lát­tam, miszerint „ Ez a helyzet Babolcsai néni”. Hát, szerin­tem ez harminc évvel ezelőtt lett volna aktuális, nem pedig ma. - Mi a véleményed a mai magyar valóságról? - Azt kell mondanom, saj­nos ez a valóság. Ennyi a véleményem. - Politikai állásfog­lalásod? - Semleges vagyok. A Fidesszel a kezdetek­től szimpatizálok, mégsem kötődöm iga­zán egyetlen párthoz se. Minden pártban vannak számomra szimpatikus emberek. - Mit vársz a válasz­tásoktól? - Nekem teljesen mindegy, melyik párt győz. Amitől féltem és amitől ma is tartok egy kicsit, hogy az egysze­rű nép egy bizonyos rétege borzasztó könnyen félrevezethe­tő, vagyis hajlamosak arra ezek az emberek, hogy a meggyőző nagyhangú, erejűnek tűnő emberek mellé állnak. Bízom abban, hogy az ország nagy százaléka felismeri a té­nyeket... Az viszont mégis ta­gadhatatlan, hogy nagyon sok minden történt az elmúlt négy évben, és ennyi idő alatt valóban nem lehet csodát ten­ni. Lehet tévedni­­ miért, negyven év alatt mennyit té­vedett az előző rendszer? Ak­kor most megint jön egy újabb nomenklatúra, akik majd a következő négy évben teljesen mást akarnak csinál­ni, esetleg még attól is eltér­nek, ami már jó volt?... Szó­val, tartok ettől egy kicsit. - Egyébként, hogyan érzi magát Vikidál Gyula? - Abszolút jól. Munka és hobby jól kiegészíti egymást az életemben. A színház, a ze­nekar és hát a foci. A színész válogatottal hetente kétszer edzünk, hétvégeken pedig játszunk. Vagyis azt csinálom, amit szeretek. Április 15-én este hét órától, az Újpest Színházban lesz a bemutatója Marschalkó Zsolt: Kaméleonidász című komédiájának. Ünnepi pillanata ez megyénk kulturális életének. A nagytehetségű alkotónak 1991- ben jelent meg a Balassi Bálint Könyvtár gondozásá­ban Ostromállapot című kötete, mely három mono­drámát és egy szatirikus meseregényt tartalmaz. A színházi bemutató előestéjén ültünk le beszélgetni a fiatal salgótarjáni íróval. _________VINCZE DEZSŐ - Először is arra kérlek, hogy dióhéjban foglald össze az eddigi életed! - 1962-ben születtem Sal­gótarjánban, Mátraszőlősön nevelkedtem, pedagógus szü­lők gyermekeként. Két testvé­rem van, egy húgom és egy öcsém. Szüleink nagyon jó családi hátteret biztosítottak számunkra, kiegyensúlyozot­tan éltünk. Hét évesen kezd­tem el zenét tanulni. 1976- ban kerültem a Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium bio­lógia tagozatára; osztályunk remek közössége formálódott a négy év során. Több kitűnő tanár tanított bennünket. A gimnázium elvégzése után ta­nítói és énektanári diplomát szereztem, néhány évig au­diovizuális könyvtárosként dolgoztam. Jelenleg a Zene­­akadémián zenei rendezést tanulok. - Tudom, hogy versek, no­vellák és színpadi művek írá­sával egyaránt foglalkozol. Most irodalmi munkásságod­ról beszélj! - Gyermekkoromtól kezd­ve írok verseket. Tíz évesen Kinizsi Pálról egy elbeszélő költeményt fabrikáltam Arany és Petőfi modorában. Akkortájt bűnügyi regény írá­sával is megpróbálkoztam. Később zenei tanulmányokat, esszéket írtam. 1989-ben má­sodik helyezést értem el a Ma­­dách-pályá­zaton, Nógrád me­gye zenetörténetéről szóló es­­­szémmel. Díjat nyertem a me­gyei közművelődési pályáza­ton: zenei írások a ’80-as évek Nógrád megyei sajtójában cí­mű dolgozatommal. 1991- ben a Balassi Bálint Asztaltár­saság szépirodalmi pályáza­tán lettem első. Már felnőtt fejjel kezdtem el írogatni ze­nei témájú novellákat. Ost­romállapot című kötetem ’90- 91-ben íródott. Ezek után há­rom drámát írtam. Az első Al­bert Schweitzer életének egy epizódját eleveníti fel, egyfel­­vonásos, több szereplős. A Kí­­sértetjárás című három felvo­­násosom, Bornemisza Péter Ördögi Kísértetek című könyve nyomán, az ember­ben rejtőző negatív irányult­ságú ösztönökről, indulatok­ról, szélsőséges érzelmekről, mélybe húzó erőkről szól. A harmadik a Kaméleoni­dász. - Alkotói módszeredre is kiváncsi lennék! - Egy-egy témát sokáig hordozok magamban, van olyan vers, melyet tíz éve érle­lek. Gyötrődve, nagy belső fe­szültséggel dolgozom. Igyek­szem minél önkritikusabb lenni. - Szeretném, ha beszélnél a szívedhez legközelebb álló alkotásokról és alkotókról! - Az ókori görög művé­szet nagy tisztelője vagyok. Közel áll hozzám az ő em­bereszményük, illetve az a mód, ahogyan a világ ter­mészetes dolgait, termé­szetesen élték meg. Na­gyon szeretem a klasszikus görög triász - Aiszkhülosz, Euripidész, Szophoklész - munkáit. De ezek között is az első: Aiszkhülosz. Jól is­merte az ember sátáni ar­cát, de számomra szimpati­kusan, mégis az ember mel­lé tudott állni. Homérosz Iliászában olyan emberszabá­sú erkölcsi rend van feltérké­pezve, ami az én gondolko­dásmódomra is jellemző. A Bibliát nem teológiai műként, hanem irodalmi-eti­kai alkotásként olvasom, nagy gyönyörűséggel. Nagyra értékelem Borne­misza Péter munkásságát: a XVI. század Freudja volt. A világon is elsők között, Ma­gyarországon pedig első­ként foglalkozott pszicholó­giai kérdésekkel, és nem ra­gadt le a felszíni jelenségek­nél. Shakespeare rengeteget tudott az emberről, és el tud­ta viselni ennek a tudásnak a súlyát. Legkedvesebb költőim: Jó­zsef Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor. Hemingway-től két művet emelnék ki: Akiért a harang szól, Az öreg halász és a ten­ger. Vonzódom a grotesz­khez és a szatírához, ezért igen kedvelem Örkény egyperce­seit. Végül Sánta Ferenc novel­láit és az Ötödik pecsét című regényét említeném meg.­­ Újabb művek vannak-e készülőben? Irodalommal kapcsolatos tévéid? - Ostromállapot című mo­nodrámámat Csikasz István el­őadóművész tervezi színpad­ra állítani. A több szereplős drámáimat, könyvben szeret­ném megjelentetni. Mosta­nában elsősorban verseket írok, lassan összegyűlik egy kötetre való... - Befejezésül röviden is­mertesd a bemutatásra kerü­lő művedet! - A múlt év tavaszán írtam a Kaméleonidászt, az ember kaméleon természetének kifi­gurázására. Budapest IV. ke­rületének önkormányzata és az Újpesti Színház által meg­hirdetett drámaírói pályáza­ton a második díjat nyertem el vele (az elsőt nem adták ki). A harmadik helyezett Fehér Klára lett. A Földközi-tenger egy kis szigetén él Xerox, a fogadós és Nemelopé, a gyönyörű le­ányzó, akinek kedvéért gyak­ran feltűnik a közelben har­coló perzsa és görög hadve­zér, így a szigetlakók kényte­lenek hol perzsának, hol gö­rögnek mutatkozni. Ám egy napon képtelen helyzet áll elő... Röviden ennyit monda­nék róla.­­ A bemutatóhoz sok sikert kívánok (tudom, hogy nem vagy babonás), és köszönöm a beszélgetést. NÓGRÁDI SZERZŐ BEMUTATKOZÁSA A FŐVÁROSBAN Kaméleonidász Újpesten

Next