Nógrádi Krónika, 1995. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-30 / 125. szám

6 Nógrádi Krónika HUGYAGI GYEREKEK NEMZETI RUHÁBAN A Vetter család kitesz magáért TUZA KATALIN Bizonyára sokak tekin­tik szívügyüknek települé­sük mégis életének jobbítását, sokan Vetteréket említik első helyen, ha Hu­­gyag közügyeiről esik szó. Vetter Istvánná két lánya közül az idősebbik április­­ 1-én­ kapott­­ megbízást­­ az­ egy vezetés alá vont óvoda és általános iskola igazgatá­sára. A fiatalabbik szintén az iskola nevelőtestületé­nek tagja, aki jelenleg gye­sen van hét hónapos gyer­mekével. Mégis úgy adó­dott, hogy mindkét peda­gógust a falusi kultúrház­­ban találtuk, ahol az iskolá­sokat készítették fel társa­ikkal egy kulturális műsor­ra. Farkas Józsefné, az isko­laigazgató a színpadi jelene­teket vezényelte, míg húga, aki egyben a katolikus falu kántora is, a színpad előte­rében, szintetizátoron kísér­te a gyerekek énekét. - Azt kellene látni, ami­kor gyerekeink az édesa­nyám varrta nemzeti ru­hát felöltve, a Palotást táncolják - mondja nem kis büszkeséggel az igaz­gató­nő, aki rögtön­­ ecse­­telni kezdi, mit jelent "gyerekeiknek" a sikerél­mény az iskolában és azon kívül is. - Tanulóink 89 százaléka cigány származású, akiknek 56 százaléka sajnos veszé­lyeztetett és hátrányos hely­zetű, s ráadásul a hátrányos helyzetűek száma emelke­dik. Ők jóval több törődést igényelnek, mint társaik, pedig velük többet foglalko­zunk az átlagosnál. Itt kis létszámú osztályokban tanít­juk őket, délutánonként fel­zárkóztató foglalkozáso­kat tartunk számukra, amelyek erő­sítik a gyen­gébben tanu­lót és segítik a magatartás­­zavarral küsz­­ködőt. Csak az a problé­ma, hogy Őrhalomba, a felsőbb, na­gyobb létszá­mú osztá­lyokba kerül­ve, esni kezd a teljesítőké­pességük, s azzal együtt önbizalmuk is gyengül. Mondja, ezért is lenne sürgető az is­kola elkészül­te, hogy visszakerül­hessenek Örhalomból is a tanulók, akik, ha sikerélményhez juthatnának a kisiskolá­ban, talán eredményeseb­ben végezhetnék el az ál­talánost, mint idáig. Ezen kívül hatékonyabban tart­hatnák azokat a kommu­nikációs tréningeket számukra, ami abban se­m­­gíthetné őket, hogy ne csak elvétve juthasson kö­zülük egy-egy a középis­kolába. Közben a műsor próbá­ja a vége felé közeledik, s az ifjabbik nővér már ipar­kodik kicsijéhez, akire ad­dig a kézbesítő nagymama - aki korán kelve már 11 óra felé faluszerte kihordta az aznapi postát - felügyelt a postahivatal előtti napsü­tésben. S ha olykor a kisfiú - talán anyját hiányolva - fel- felsírt, Vetter Istvánná a szemközti villanypóznán fészket rakó gólyapárra irá­nyította a gyermek figyel­mét. - Egy hét alatt rakták fel a fészket - tudatja Pécs Mi­­hályné, kisposta vezető, majd hozzáteszi: - Tavaly még feljebb, egy családi ház előtt volt a fészke, de az alá­hulló piszok miatt azok el­tessékelték őket. Hogy szen­vedtek szegény párák, ami­kor hiába keresték a fészkü­ket, annyit sürgölődtek, ku­takodtak utána, de csak nem találták. - Pedig a lányomék az óvoda udvarára is állítottak egy magas póznát, hátha ar­ra fészkel - mondja Vetter­­né. - De mégsem oda, ha­nem az épület előtti póznára költözött. A lányom úgy gondolja, hogy ősszel tova­repülnek, áttelepítik arra a fészkét és akkor jövőre költ­het az óvoda udvarán, a gyerekek örömére. A Vetter lányok: az iskolaigazgató Farkasné és a most gyesen levő pedagógus a kántori teendőket is ellátja. Balázsné Vetter Anita Vetter Istvánná dajkál, lányai az iskolásokat készítik fel 1995. MÁJUS 30., KEDD V, MINT VIKTÓRIA A tarjáni versmondólány színésznőnek készül Szorcsik Viktória, a tarjáni versmondólány legutóbb is szép helyezést hozott a Csengey Dénes Országos Vers és Prózamondó Versenyről, melyről újságunk hasábja­in olvasott először. A Madách Imre Gimnázium elsős diákja volt már atléta, sífutó, csapattársaival nemrég megnyerte a középiskolás tornászbajnokság területi döntőjét, ám e sokoldalúsága mintha eggyé forrna a vi­lágot jelentő deszkákon. Színésznőnek készül. TARNÓCZI 'Zol(Ts^me"á"vérsm<­holás­­kor izzik föl igazán. Mikor az eredményekről faggatom, mint valami leckét sorolja fel az országos döntőket: az Anyák napja alkalmára ötö­dik alkalommal meghirdetett erdőkertesi .Anyám fekete rózsa” versmondó versenyt, ahol tavaly is különdíjjal jutal­mazták. A jutalom pedig egy egyhetes tábor volt, ahol a be­szédtechnikát, színjátszást, versmondást és verstanulást a szakma jeles képvise­lőitől sajátílhatta el, a nevéhez hűen győz­tes Viktória. Nagyvá­rosok neveit sorolja, melyek mint elődön­tők és döntők izga­lommal teli emléke­ként élnek benne. Nagykanizsán példá­ul a Csengey Dénes tiszteletére rendezett szavalóversenyen az első sorokban ott ült a politikus-író özve­gye, s két gyermeke is. Ennek ellenére, mikor a színpadra szólították, már nem volt benne megillető­­döttség. Azt mondja, hogy fellépés előtt fe­at előadására össz­pontosít. Olyan ember, aki szeret a központba kerülni. Olyan ember, aki a reflektorok össztüzében kezd el élni igazán. Ha hatvanan vannak egy dön­tőben, akkor hatvan előadó kö­zül tud kiragyogni. Orgánuma, megjelenése, mindaz amit a színpadon csinál végtelenül egyszerű és tiszta. Noha színját­szó, a KMV­SZI­­ társulatának tagja, versmondásában nincse­nek gesztusok, azt meghagyja a szerepjátszásra. A versek elő­adásáról eképp vall: „Figu­rázni egy ötéves gyerek is tud. "A verset viszont meg kell érte­ni. Ha valaki szaval, abba nem kell gesztusokat, mozgásokat belevinni. Az igazán átélt ver­set nem kell kompenzálni va­lamivel, ami elterelheti a fi­gyelmet. A jól előadott vers önmagában is hatni tud. Én többnyire Kányádi Sándor, Weöres Sándor verseit szava­lom, ezek mellett kötöttem ki felkészítőtanárommal, dr. Cseplák Györgynével. Három hét is beletelik, mire egészen megérik bennem a vers, de aztán elő tudom úgy adni, hogy borsódzik közben a há­tam. Édesanyámtól tanultam először a szavalást, ő is szépen mondott verset. Amiket taní­tott nekem, arra évek múltán is jól emlékszem. Jó versmon­dó volt, így nem csak én örü­lök annak, hogy meghívást kaptam a veszprémi színitano­dába, ahol a gimnáziumot is folytathatom. Színésznő szeret­nék lenni, de Veszprém mellett még nem döntöttem.” szült, ám amikor már „Figurázni egy ötéves gyerek is tud, a ver­­a színpadon áll, csak set viszont meg kell érteni” Salgótarjánban a Népjóléti Képzési Központban ez év májusától működik a felsőfokú képzési osztály, mely­nek vezetője Demus Iván. A képzési formák beindítá­sához hazai és külföldi tanintézetek összefogására volt szükség. Nógrád, Heves, Borsod és Pest megyé­ből érkezett tanulók kezdik el 1995 őszén tanul­mányaikat Salgótarjánban. BEDEGI - Teljesen egyértelmű - mondta el kérdéseinkre vá­laszolva Demus Iván hogy az önálló főiskolává válás­nak nagyon hosszú folyama­ta van és ez a törvény alap­ján már nem a kormány, ha­nem a Parlament kompe­tenciájába tartozik. Nagyon erős lobbizásra volt szükség, hogy Salgótarjánban is bein­dulhasson a szociális mun­kásokat képző főiskolai szin­tű képzés. Az elmúlt két és fél év alatt sikerült elérni, hogy több főiskolával együttműködve, nemzetkö­zi programba bekapcsolód­va, megvalósíthassuk elkép­zeléseinket. Ennek eredményeként, ez év szeptemberétől a nyír­egyházi főiskolának lesz itt egy szociális munkásokat képző levelező tagozata, ahol a már pályán dolgozó­kat nyolc félév alatt diplo­mához tudjuk juttatni. Nagyszerű, hogy az oktatás­ban közreműködők helyi stábját sikerült megteremte­ni és megyénkben élő szo­ciális területen dolgozó szakembereket találtunk. A legnagyobb gond ugyanis mindig ezen terület oktatói gárdájának a kiépítése, mert pszichológiához, joghoz ér­tő emberekből több is akad. A tanárok tehát részben helyből, valamint Budapest­ről és Nyíregyházáról érkez­nek. Nem titkoljuk, hogy végső soron azért teljes önállóságira törekszünk. Erre a levelező tagozatra 40 fő jelentkezett Nógrád, Heves, Borsod és Pest me­gyéből. Június 20-26 között felvételiznek a Debreceni Orvostudományi Egyete­men. A nyíregyházi főiskola velünk együtt indítja a leve­lező képzését. Eddig csak nappalin képeztek szociális területre szakembereket. A salgótarjáni oktatás helyileg itt lesz, a Népjóléti Képzési Központban. A másik képzési forma, amelynek előkészítése egy éve tart a Temphys Phare programon belül, az ország­ban először Salgótarjánban indul. Ez pedig nem más, mint a post­graduális, szo­ciális intézményvezetők ré­szére új diplomát adó mene­dzserképzés, amelyben arra készítjük fel őket, hogy ne csak szakemberként, hanem menedzserként is tudják irányítani az intézményü­ket. A három év alatt jelen­tős külföldi tapasz­talatszerzésre is lehetőségük nyílik. A felvételi elbeszélge­tések május 29-én voltak Budapesten, a Bárczi Gusz­táv Gyógypedagógiai Ta­nárképző Főiskolán. Hár­mas együttműködésben - a szolnoki Humán Segítő Szolgálat, mi, és a Bárczi Gusztáv Főiskola, amely vé­gül a diplomát adja - dolgo­zunk. A dolog nemzetközi részében a strasbourgi, a mulhouse-i szociális főisko­lák és a damstadt­ i evangéli­kus főiskola segít. Ők sok­éves nemzetközi tapasz­talataik betekintésébe nyúj­tanak lehetőséget. A tanter­vet készítők mindezt fel­használták a tervezésnél. A 24 hallgató már a nyár so­rán egy hetet Németország­ban és egy hetet Franciaor­szágban tölthet majd, ismer­kedvén az ottani intézmé­nyek rendszerével. A diplo­ma megvédése után pedig, ha valaki nemzetközi diplo­mát akar szerezni, akkor le­­fordíttatja franciára a mun­káját és Rennes-ben - ahol a téma nemzetközi zsűrije ta­lálható — tolmács segítségét igénybe véve megvédheti. Ezzel úgynevezett európai diplomát kaphat és az Euró­pai Unió országaiban szociá­lis munkát végezhet, intéz­ményt vezethet. A harmadik lehetőség, amelynek előkészületei - Nyíregyházával és a Bárczi Gusztáv Főiskolával már megvan a szerződésünk -, az Egri Tanárképző Főisko­lával most folynak, egy úgy­nevezett nulladik évfolyami képzés. Ebben az a lényeg, hogy olyanok, akiknek nem sikerült a főiskolai felvételi Egerben, részt vehetnek egy egész éves intenzív képzé­sen, melyen belül a csoport egyik fele középfokú szociá­lis asszisztensi, a másik fele pedagógiai asszisztensi vég­zettséget szerezhet. Az egrieknek létezik egy nagyon érdekes rend­szerük, melyen belül oktat­ják az egészségügy területén szükséges számítógépes is­mereteket. Ezzel kapcsolat­ban is vannak elképzelése­ink. Fontos megemlíteni, hogy a gödöllői Agrártudományi Egyetemmel egy éve tartó együttműködésünk eredmé­nyeképpen most vizsgázik a térségfejlesztő menedzserek első évfolyama. A terület munkáját dr. Bánlaky Pál fog­ja össze. Mindebből remélhetőleg kiderül, hogy a Népjóléti Képzési Központ,­ a több lá­bon állás mellett, a május 1- től létrejött osztályon keresz­tül, lényegében négy főiskolá­val tartott nagyon szoros kap­csolat révén - egyrészt kép­zési tapasztalatok megszerzé­sét biztosítja a tanároknak, másrészt lehetőséget Salgó­tarjánnak, hogy újabb önálló főiskolája lehessen. A közép­szintű képzéstől egészen a fel­sőfokúig, sőt a továbbképzé­sek, tanfolyamok, konferenci­ák szervezésével megterem­tett helyzet olyan perspektí­vát kínál, mellyel élve, na­gyon jelentős, önálló oktatási bázis létrehozása látszik egyre reálisabbnak. ÚJ FŐISKOLÁJA LEHET SALGÓTARJÁNNAK? Akár európai diploma is szerezhető Az impozáns épület homlokzata fotó: gyurkó péter

Next