Nógrádi Krónika, 1997. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-31 / 125. szám
1997. MÁJUS 31., SZOMBAT KULTÚRA - OKTATÁS ... MERT AZ EMBER MÁSOKÉRT ÉL Ez a legszebb mesterség? DUKAY NAGY ADAM Indián lányaim hogy már nem várod tessék utolsó szövegem akkordjaim látom nagyranyílt szemmel hallgatod arcodon elgondolkodtató kétségbeesés zsebedben maradék sárga virágjaival véresen hervadoznak napilapban törlőd fáradt szemed mint mikor éjszakákat sírtál át hogy neked csak én legyek / ilyesmik még mást is köszönhetsz nekem csak majd nem érted miért lett ez is a tiéd Kevés olyan hivatalosan és közvéleményi szinten lenézett szakma van ma hazánkban, mint a pedagógusoké. Ez nem bók, nem sírás vagy vitaindító, csupán szomorúan valós tény. A miértre már évtizedek óta keressük a választ, ám a jövő generációjának fejlődéséért felelős „nemzet napszámosai” még soha olyan sanyarú egzisztenciális helyzetben nem voltak, mint napjainkban. A pedagógusnapi virágcsokrok zöldje mögé búvó társadalmi lelkiismeretfurdalás az ünnep előtt szinte kézzelfogható. Kitüntetésekkel, a megkésett közalkalmazotti fizetések nevetséges emelésével és a „kiemelten jól dolgozó kollégák” megjutalmazásával próbálja honorálni a mindenkori hatalom az őt mindig hűségesen kiszolgáló értelmiség áldozatvállalását. Magyarországon két dologhoz mindenki nagyon, de nagyon ért (?): a focihoz és a pedagógiához. Ez az örökérvényű megállapítás remekül minősíti a „legendásnak” emlegetett magyar szaktudást és labdarúgásunk hasonló színvonalra süllyesztett értékrendjét. Az eltérés csupán annyi, hogy a fociból sokkal jobban meg lehet élni. Sokakban felvetődik bizonyára a kérdés, hogy vajon miért nézik le azt a szakmát és képviselőit azok, akik legféltettebb kincsüket, saját gyermeküket bízzák rájuk nap mint nap. A neveik mellőzését kérő, a katedra mindkét oldalán álló érintettek nyilatkozataiból kiderül, hogy az Pedig hát az események pergő egymásutániságába egyszer hiányt éget a vetítőgép lencséje megáll minden hólyagok nőnek aztán a nagy fehérségben összeadódnak a dolgok feketék és fehérek odvas fogak ásító hüvelyek s a bérház falán krisztus-fejet formáz a repedés ujjaid között kutyalefetyelésnyi szél lohol az utakon elgurult igazságok nyomai csillognak a sarkokon a rosszkedv hadonász s padon ülve zavaros verspróféciák gubancos szakálla rezdül hová tűntek boldogtalan szavaink lódulásnyi nekirugaszkodások tördelik kezüket szakítás előtt bennreked az utolsó lélegzet mostanra késő reszketsz újra az utolsó buszon halállal kell végigkószálnod sokadik tavaszod jószagú éjszakáit Együtt nekem a jövő csak álomszerű lebegés bádogdobozban hagyott régi film valami poros megsárgult moziraktárban az öreg plakátokon meg az a végtelen nudista strand azzal a sok átejtett meztelennel együtt feküdtem én is csend volt a levegő állt napoztunk és sírtunk oktatási intézmények semmiben sem különböznek társadalmunk többi színpadától. Illetve, valamiben mégis, mert itt óránként felgördül a függöny és nincsen súgó, de az előadásnak menni kell. Egykori kollégák mesélik a megdöbbentő történeteket, a hajdan szebb napokat látott nógrádi iskolákról. Ellopott és elégetett osztálynaplók, szülők által bicskával fenyegetett tanárok, meghamisított bizonyítványok, tantestületen belüli ármánykodások, késhegyig menő harc a kulcspozíciók megszerzéséért. Már az alsóbb osztályokban is alaposan megkritizálják a tanári gesztusokat és szemtelenül számonkérik gyerekek az esetlegesen rosszabbra sikeredett osztályzatokat. Nincsen tekintély, oda a szeretet - de mitől lenne egy olyan felfordult világban, ahol nem a tudás ad megbecsülést, hanem a pénztárca vastagsága. Egyszóval az iskola is odáig süllyedt, mint maga a társadalom... Van rá eset Salgótarján egyik legpatinásabb intézményében, hogy néhány „áfára kapaszkodott” újgazdag duzzogó csemetéje évzáró puccsot készít elő saját osztályfőnöke leváltására. Ebben kiváló partnerre találnak a szülőkben, akik hiúsági kérdést csinálnak aranyifjú örököseik sokadik dackorszakának érvényesüléséből. Mit szólnak mindehhez a kollégák? Titkon vigyorogva örülnek, hogy most nem őket pécézte ki a szülői „munkaközönséges”. Jó néhány szülői értekezleten burkoltan és burkolatlanul hangot kap, hogy a pedagógusokat a legtöbben az értelmiség alsóbb rétegeibe sorolják. Hányszor és hányszor elhangzott már: „Honnan tudja a tanárnő, hogyan kell gyerekét nevelni, amikor neki nincsen... - így akar, maga szerencsétlen, kiállni a gyerekek elé, félretaposott meg kopott cipőben! Hát miért nem ad magára? - Mit akar az a hülye tanárod, miért nem enged át? Most mire veri magát, megveszem kilóra a csóringert... - Mire kell már megint a pénz? Méghogy virágra a pedagógusnapra! No hiszen... Azért csak vegyél neki egy csokrot, hátha nem buktatja meg a szemét!” Ezáltal azt a tekintélyt rombolja le a szülő, amit a felnőtt társadalmat képviselő pedagógus felépített, vagy legalább megpróbált felépíteni. Ma kis hazánkban a pedagógusok zöme reménytelenül kiábrándult és fásultan a túlélésre rendezkedett be. Rossz nyelvek szerint sokukat csak három ok tart a pályán: a június, a július és az augusztus. Persze azért akad szép számmal kivétel is, hiszen maradtak még a pályán olyanok, akik varázslatos lényükkel, tekintélyt parancsoló tudásukkal generációkat kalauzoltak a tudományok labirintusában, és nem voltak fegyelmezési problémáik. Irodalmi hasonlattal élve, a tanári szakmában az őrültek és a megszállottak maradtak csak meg. Őket úgy tisztelik, mint muzeális értékeket, ami ritka és nagyon kell rá vigyázni, és évente egyszer - pedagógusnapon - „megkoszorúzni”. Bár lehet, hogy inkább megfizetni kellene. Mustó János: A Dunánál - Égtájakon ________SZABÓ PÉTER s Dukay Nagy Ádám Paróczai Csaba PARÓCZAI CSABA A társaság viszonylagossága talán unod hogy magamról beszélek mindig és mindenhol reinkarnálódott mosónő teregetem a padláson a család szennyesét pedig itt minden tudatalatti mint a népmese hiába csukod be a könyvet kiszöknek belőle félelmeid borzasztó fontos dolgok vannak a szavak grafit-palástja alatt s ha alánézel már nincs hova futni nehéz dolog az elveszett ártatlanság kizáró tudattartalmak ismerkednek a marhavagonban talán szellemvasútnak is nevelhetnénk a lénye a nagy utazás a személyiség vörös óriása s a végső törpe lét \ Nógrád&Krónika 7 SZEPESI JÓZSEF Nyissatok ajtót, emberek Az értelem igényjegyével itt áll egy új, nagy öntudat: eljött, hogy józan ember-érvvel feldúlja mind a putrikat. Hozott vasat és cementet, s épít új életkultúrát, hogy naggyá nőve e nemzet tisztelni tudja majd korát. Eljött az új, nagy öntudat, kincset - ó, drága jutalom! - csiszolni rajtunk, oly sokat szenvedett bűnös, bús fajon. Az értelem igényjegyének akad-e vendégszeretet? Elűzni bűn, kizárni vétek. Nyissatok ajtót, emberek. Távlat (Szujó Zoltán rézkarca alá) Kallódó szellemek mámor-mardosta lelkén vérré válik az öröm, de a bűzös lebujokban testet ölt majd e vér. a megrepedt szívű anyák új életre kelnek, míg mi, apránként, megszokásból, fokozatosan, fokról fokra fogunk leszokni életünkről. Pogány ima a könyvtárban Az ünnepi könyvhét rendezvényeként minap a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban Pál József, a Palócföld főszerkesztője mutatta be az érdeklődőknek Szepesi József Pogány ima című verseskötetét. EGYESÜL A MŰSZAKI KÖNYVKIADÓ ÉS A CALIBRA KIADÓ Jobb tankönyvek készülhetnek A napokban megkezdődött a Calibra Kiadónak a Műszaki Könyvkiadóba való beolvadása. A szakmai tankönyvkiadás terén 42 éve jól ismert Műszaki Könyvkiadó és a közismereti tankönyveivel rövid idő alatt hírnevet szerzett Calibra Kiadó együtt teljes taneszközkínálatot nyújt az általános és középiskolák számára. Bérczi Sándor, a Műszaki Könyvkiadó ügyvezető igazgatója elmondta: - Két olyan kiadó találkozik, amely fejlesztéseivel már több éve követi a könyvkiadás szakmai igényeit. Célunk, hogy a két kiadó korábbi arculatát megőrizve, a pedagógusokat és a diákokat hosszú távon a lehető legmegbízhatóbban szolgáljuk. Különösem szem előtt tartjuk, hogy könyveink több éven át kibírják a fokozott igénybevételt, és megfelelő segédanyagok álljanak a tanárok rendelkezésére. A nevelés tekintetében a szülőket is segíteni kívánjuk kiadványainkkal. A diákok többszörösen színes könyvet kapnak, az illusztráció és a tartalom szempontjából egyaránt. De jól tanítható-e, jól lehet-e tanulni belőle? Ez minden fejlesztésünk kiindulópontja. Várhelyi István, a Calibra Kiadó tulajdonosa: - A tankönyvkiadás csak új és korszerű könyvek gyártásával felelhet meg a gyorsan változó piaci viszonyoknak. A Calibra Kiadó évente 30-40 új könyvet jelentet meg, ezek fejlesztése egyenként 3-5 millió forintba kerül. Emellett az éves árbevétel 30-40 %-át kitevő raktárkészletet kell tartani, ami azt jelenti, hogy egy évre előre meg kell finanszírozni a könyvek gyártását. A fúzió eredményeként biztosított a hosszú távú, elsősorban szakmai szempontok alapján történő minőségi tankönyvkiadás. A Műszaki Könyvkiadó változatlanul a magyar köznevelés szolgálatában kíván tevékenykedni, a Calibra Kiadó beolvadása után is eddigi politikáját követi: állandóan fejleszti tankönyveit, hogy a könyvek mindvégig korszerűek maradjanak, jelen legyenek a piacon. A fúzióból adódó költségmegtakarítást a könyvek minőségének növelésére fordítja majd a vállalat. v