Nógrádi Szemle, 1987 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

KÖZELMÚLTUNK TÖRTÉNELMÉBŐL Dr. Gordos János: Három évtized, 30 évvel ezelőtt, közel egy hónappal a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után a haladás erői országosan és itt Nógrád megyében is már egyértel­műen ítélték meg az 1956 október végi, november eleji eseményeket. Nem volt két­séges, hogy az ami történt ellenforradalom volt, és ezen nem változtat az a tény sem, hogy az eseményekbe belesodródó emberek jó része nem a szocialista rend megdön­tésének szándékával, hanem a hibák kijavítása, társadalmi rendünk megújítása cél­jából emelte fel szavát. Az események elvszerű, osztályalapon történő megítélése nagy jelentőségű volt a konszolidációért folytatott küzdelemben, de nem jelentette azt, hogy a tömegeket már nem lehet többé félrevezetni és a szocialista társadalom védelméért mindenki kész kiállni. Még a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány meg­alakulása után hetekkel is fájdalmas napokat éltek át megyénk haladó erői, amikor a fővárosból vidékre menekült és a helyi ellenforradalmi erők utolsó csoportjai kísérletet tettek a konszolidációs folyamatok megakadályozására és provokációjuk értelmetlen vérontásba torkollott. Az 1956 óta eltelt idő, a megtett út, társadalmunk fejlődése bizonyítja, hogy a szocializmus elkötelezett híveinek erőfeszítései, áldozatvállalásai nem voltak hiába­valók. Pártunk tanult az elkövetett hibákból, levonta a tanulságokat, és tettekkel bi­zonyítja népünk érdekeinek képviseletét és megvalósítását. A három évtizeddel ezelőtti eseményekről lakosságunk sokat tud. Propaganda­­munkánkban és tudatformáló tevékenységünkben nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy társadalmunk minden rétege, de különösen az ifjúság reális ismereteket szerez­zen az 1956-ban történtekről. Az események helyes megítélése érdekében folytatott tevékenységünket még­sem lehet befejezettnek tekinteni, mert továbbra sem enged­hetünk azoknak a kísérleteknek, amelyek 30 év alatt többször megpróbálták eltorzí­tani azok jellegét. Pártunk ma is vallja, hogy az ideológiai előkészítő tevékenység, a fegyveres felkelés­ célját és tartalmát tekintve is ellenforradalom volt. Irodalom, filmművészet, történettudomány sokoldalúan megvizsgálta és jellemezte a ránkma­radt dokumentumokat. Újra és újra bizonyossá vált, hogy a hibák kijavítására irá­nyuló jó szándékú törekvéseket a retrográd, minden ízükben szocialista ellenes erők tudatosan igyekeztek szembefordítani rendszerünkkel, megnyerni embereket célja­ik valóraváltásához. Ugyanakkor egyértelműen valljuk, hogy az ellenforradalmat nem a tömegek csinálták. A tradédia az, hogy az ő jó szándékú megmozdulásuk nyi­tott utat, teremtett lehetőséget azon erők szövetkezéséhez, színrelépéséhez, akik tu­datosan készültek és vártak az alkalomra, hogy társadalmunkat kritikus helyzetbe juttassák a kapitalizmus restaurációjának reményében. 30 év során ellenségeink többször megkísérelték - mivel az idősebb generációt nem sikerült a történelmietlen értékelés szószólójának megnyerni -, hogy a fiatalsá­got befolyásolják érdekeiknek megfelelően. Pártunk azonban többször leszögezte, hogy az 1956. november 4-ével kezdődő folyamattal nem az ellenforradalmárok követelései valósultak meg, hanem a néptö­megek igazi érdekei. A politikai megújulást, az ország gazdasági megerősödését nem az ellenforradalom kényszerítette ki. *Előadás az oktatási igazgatóságon 1986. november 28-án, az MSZMP újjászervezésének 30. évfordulója tiszteleté­re rendezett tudományos emlékülésen.

Next