Nógrádi Szövetkezetek, 1982 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-01 / 6. szám

4982. Jörifas Ahol röpködnek a milliók... A magyarnándori Cserhát­vidéke körzeti Takarékszövet­kezetről valóban elmondható, hogy útba esik jövet-menet, hiszen a község szívében, a centrumában található, ép­pen szemközt egy bolttal. Két, éppen vásárlásból hazai­gyekvő asszonyt faggatunk a takarékszövetkezetről. — Biztos helyen van ott a pénzünk! — mondják. — hát az az igazság, hogy olyan­­ kedvesek, előzékenyek, udva­riasak, hogy az ember min­den pénzét otthagyja. De­­hát, ha kölcsönre van szük­ség, akkor megintcsak hozzá­juk megyünk !— így az as­­­szonyok, aztán a jól megra­kott bevásárlótáskákkal a kezükben továbbmennek. Bent a takarékszövetkezet takaros kis épületében Holes Imre elnök azzal fogad, hogy jókor jöttünk, mert bőven van újságolnivalójuk, már sorolja is, szinte vég nél­­­kül a különféle eseményeket, idei elképzeléseket.­­ Ez évben szép számmal gyarapodnak területi kiren­deltségeink — mondja —, Balassagyarmat, Herencsény, Szanda, Csitár, Bérces, Nézsa, Szügy Az elmúlt esztendő közepén pedig Cserhátsu­­rányban oldottuk meg a pénzügyek intézését. Vala­mennyi a községek központ­jában épül s igyekszün­k helyi igényeknek a legmes­­­­­szebbmenőkig megfelelni. Sor kerül a központi üzletház bő­vítésére is, ezáltal mintegy hetven négyzetméterrel több terület áll majd rendelkezé­sünkre, s így lehetőség nyí­lik a nagyobb kapacitású könyvelőgépek elhelyezésére is. Kellenek a korszerűbb be­rendezések, mert nem kicsik a célkitűzések, ha minden igaz, akkor év végére elérik a százmillió forintos betétál­lományt. A tagok által befi­zetett részjegyeket pedig hét­ről nyolcmillióra növelni. Hitelkeretük szeretnék ebben az évben 32 millió forint, s úgy tűnik ezt maximálisan sikerül­t fölhasználni. — Egyéb pénzügyi mók? — érdeklődünk forgal­Holes Imrétől. — Április elejétől a járási biztosítófióktól a lakosság havi biztosítási díjainak a beszedését átvettük, s ez je­lentős forgalomemelkedést is hozott. Ezenkívül a magyar­nándori, a balassagyarmati, a szügyi, az őrhalmi termelő­­szövetkezetekkel kötött meg­állapodás alapján mi fizetjük a háztáji felvásárlások ellen­értékét, ezt a múlt évi 15 millióról 20—25 millióra sze­retnénk teljesíteni. S itt jegy­zem meg, hogy ilyen jellegű szerződést kötünk a jövőben a cserhátsurányi, a szandai, a berceli és a nézsai terme­lőszövetkezetekkel is. Jól be­vált ez a módszer, a többi kö­zött azért is, mert ily módon a korábbinál kisebb mérték­ben nyílik lehetőség a mani­pulálásokra a felvásárlás so­rán A tartalmas kapcsolatokra nagy figyelmet fordít a taka­rékszövetkezet, rendsze­res az együttműködés a COOPTOURIST-tal, csupán az év eddig eltelt néhány hó­napjában közel egymillió fo­rintos megrendelést vettek föl az utazási iroda részére. Nemrég írták alá az IBUSZ- szal kötött szerződésüket, így a „kettős konkurrencia” még nagyobb választékot kínál a takarékszövetkezeti tagok ré­szére. Továbblépést jelent, hogy a gazdálkodó szövetkezetek­kel, vállalatokkal is igyekez­nek jó kapcsolatokat kiépíte­ni, így például Balassagyar­maton az Ipoly Bútorgyárral, a kábelgyárral, az Agroker­­rel, a finom kötöttérugyárral, s a városgazdálkodási válla­lattal. Természetesen, ahhoz, hogy ennyi pénz begyűljön, szük­séges számos dolog, a szorgos munkálkodástól kezdve a la­kosság életszínvonalának emelkedéséig. Ám, hogy ezt éppen a Cserhátvidéke kör­zeti Takarékszövetkezetnél he­lyezik el, az már sokban mú­lik a szervezőkészségen, az ügyintézők munkáján. S hogy ez utóbbit tartják igen fon­tosnak a szövetkezet dolgo­zói, nos, ez lehet a garancia arra, hogy jó helyen őrzik a környék dolgozóinak pénzét. „íftba esik jövet-menet. •” Az arcokon a­­ fe­szültség, az izgalom apró jelei. A fod­rásztanulók délelőtt még a szakmunkás­­képző intézetben vettek búcsút balla­gó, idősebb társaik­tól, köztük a leendő kollégáktól is, akik egy-két hét múlva már mint szakmun­kások állnak a fod­rászszékek mögött. Tizenkét első és ugyanennyi másod­éves fodrásztanuló, a Salgótarjáni Szol­gáltató Szövetkezet Pécskő-fodrászatá­­ban a mesterek és a vizsgabizottság előtt igyekeztek­­ bi­­zonyítani, hogy tanévben sikerült a a szakmai ismerete­ket elsajátítaniuk. — Apukám, sem­mi idegesség, ahogy tanultad és minden rendben lesz! — nyugtatgatta Danyi Flórián fodrász Csa­bai Zoltán első éves tanulót, az egyetlen fiút. Mint később kiderült, a fiatalem­ber cseppet volt lámpalázas, sem a feladatokat szépen teljesítette. A tanulók — az első évesek — bo­rotváltak és hagyo­mányos hajvágást végeztek a velük ér­kezett modelleken. A másodévesek Marcell-vízhullámot, sassan hajvágást be­szárítással és egy nappali frizurát ké­szítettek. Csattog­tak az öllők, zúgtak a hajvágó gépek, du­ruzsoltak a hajszárí­tók. Nem voltak stop­perek, hiszen ebben a szakmában nem a gyorsaság a döntő, hanem az ügyesség; az alkotás­ kettőtől este Délután tartott a vizsga; hatig természetesen ott iz­s­gáltak a szülők, ba­rátok, ismerősök is. Ezután a „zsűri” lé­pett színre: Bódi Bé­la, nyugdíjas fodrász, Juhász István, Fü­löp Zoltán a szak­munkásképző inté­zet szakemberei: Tarr András oktató, Da­nyi Flórián, Jedlics­­ka István férfifod­rászok. A női fod­rászjelöltek mezőnye teljesítményét érté­keltei Oláh Zoltán­ná szakoktató, Andó Miklósn­é oktató Csabai Zoltánná fod­és­rász. — Tehetségesek a gyerekek! — jegyez­te meg Bódi Béla a szövetkezet volt ága­zatvezetője. Ez volt a véleménye a töb­bieknek is. Ami az átlagot illeti: panasz valóban nem lehet a legfiatalabbakra, hi­szen jó eredményt értek el. Egyed János Vizsgáztak a fodrászjelöltek í RÖGRÄDT3 Differenciálás — teljesítménykövetelmény A szorgalmas, igyekvő, munkáját szerető, azt hivatásának tekintő dolgozók mind az ipari, mind a mezőgazdasági szövetkezetekben és az ÁFÉSZ- eknél egyetértenek azzal az önmaguk és a kö­zösség javát szolgáló igénnyel, hogy olyan bé­rezési módszert kellene kialakítani, amely az előbb említett dolgozókat tudásuk még nagyobb kibontakoztatására, szorgalmuk, igyekezetük to­vábbi növelésére ösztönzi. Ugyanakkor háttérbe szorítja a testeket, a ráérősöket, a kényelmese­ket, a fizetést sok tekintetben jelenléti díjnak te­­kintőket, akiknek többsége mindig a legharsá­nyabban szorgalmazza a munka nélküli nagyobb bért, és erőteljesen tiltakozik mindenfajta diffe­renciálás ellen. Pedig az utóbbinak hallatlan nagy szerepe van azoknak a gazdasági és gazdálkodási fel­adatoknak a gyors, időbeni elvégzése érdekében, amelyek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az életszínvonal és az életkörülmények megtartását szolgálják. Senki sem állítja, hogy jelenlegi bérrendsze­rünk - ami elég változatos - egyértelműen és kizárólag a legjobbak ösztönzését szolgálja. Más népgazdasági követelményeknek, a kiáramló vá­sárlóerők szabályozásának is eleget kell tennie. Mindenesetre a most folyó bérezéssel kapcsolatos korszerűsítési munkálatok a legfőbb követel­mény jegyében: a hatékonyság, a termelékenység, a gazdaságosság növelése, — zajlanak. Úgy is szoktuk mondani, hogy fokozni kell a vállalatok teljesítőképességét. Ennek érdekében feltehető, hogy az eddig is jó eredményeket hozó ipari, me­zőgazdasági szövetkezetek és ÁFÉSZ-kereskedel­­mi egységek a korábbinál nagyobb lehetőséget kapnak az adósávok kedvező módosításával, a mainál nagyobb fejlődéshez. Ezzel egyidőben az átlaghoz ragaszkodókat pedig arra serkentik, hogy gyorsítsák a tempót. Az ösztönzésen kívül egy kis kényszert is adagolnak hozzá. Mindkét esetben az alapvető kiindulópont és megvalósí­tandó feladat: a kifizetett bérek mögött a mai­nál nagyobb követelmények legyenek. Az átlag­nál magasabban kibocsátott bérek mögött pe­dig jóval magasabb követelmények húzódjanak meg. Az előbbiek megvalósításának elhúzódása, las­súsága, vontatottsága veszélyezteti, elodázása pedig megkérdőjelezheti az eddigi életszínvonal megtartásának lehetőségét. A kellemetlensége­ket megelőzni csak oly módon lehetséges, ha az eredményesebb munka érdekében a jelenleginél jobban differenciálunk. Ha most ebben a nehéz helyzetben már bát­rabban hozzákezdünk, akkor ennek előnyét a ké­sőbbiek során élvezni fogjuk. Már most is sok ipari, mezőgazdasági szövetkezetben és ÁFÉSZ- nél előfordul, hogy nem részesítenek mindenkit a bérfejlesztésben. Elsősorban azoknak emelik a bérüket, akik hatékonyan, gazdaságosan dolgoz­nak, jó minőséget adnak, ésszerűen használják fel az energiát, a különböző segédanyagokat és munkával töltik el a napi nyolcórai munkaidőt. Persze vállalni kell az ezzel járó felelősséget és „népszerűtlenséget”. Ezt az utat kell járni, mert a következő években a bérfejlesztés nagysága a jelenleginél még jobban kötődik majd a vállalati jövedelmezőség alakulásához. A differenciálás mellett nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági, ipari szövetkezetek és megyénk ÁFÉSZ-einek dolgozói időben ismerjék meg az elvégezendő feladatokkal járó kereseti lehetősé­geket. Fontos és a mezőgazdaságban a nagy kampánymunkák idején — elsőnek az aratásnál. A világosan meghatározott cél, az annak el­végzését kisérő kereset ismeretének tudata ön­­magában is jelentős ösztönzőerő. Fokozza a le­leményességet, az öntevékenységet. Az előbbi­ekből olyan következtetést is levonhatunk, hogy a dolgozók egyéni bérének is tükröznie kell, hogy az illető milyen módon járult hozzá a kívánt nye­reség eléréséhez. Bár ez utóbbi létjogosultságát, s reális mér­hetőségét többen vitatják, mégis azt kell monda­nom: a dolgozóknak fontos szerepük van a kol­lektíva nyereségének alakításában, ezért ennek jelentkeznie kell a bérezésben is. Annak elisme­rése mellett hangsúlyozzuk, hogy a vezetőknek to­vábbra is meghatározó szerepük van az előbbi­ekben, mégpedig oly módon, amikor a teljesít­ménykövetelményeket minden szinten, a minden­kori igényekhez igazítják. Az előzetes információk szerint jövő évben fo­kozatosan, az azt követő esztendőkben pedig, ahogy a világgazdasági helyzet engedi, úgy erő­södik majd a teljesítménykövetelmény és bérfej­lesztés kívánt összhangjának mielőbbi megte­remtése. — ve - Kiváló szövetkezet lett a Balassagyarmati Szolgáltató Szövetkezet. Az ünnepi köz­gyűlésen Farkas Sándor, szövetkezet elnöke ezt mond­a­ta: a VI. ötéves terv első évé­ben célul tűztük, hogy to­vább növeljük a hagyomá­nyos személyi szolgáltatást, a lakossági épület­javító-karban­tartó szolgáltatást, a lakossá­gi szállítást, továbbá az ipa­ri szolgáltatást, valamint a közületi szállítást. Ők valóban mindennap akár az épületek rendbehozatalakor, akár a fodrászszalonban, vagy éppen a szállítási munka ide­jén vizsgáznak. És az el­múlt esztendőben kiválóra ol­dották meg a feladataikat Az ünneplés jogos tehát­ Emlé­keznek munkájukra Balassa­gyarmattól Rétságig, Vácig, majd a főváros innen több kerületében, de mindig ügyel­ve arra, hogy a­ megyében a legjobbat nyújtsák a lakosság­nak. Néhány sokat mondó szám­adat bizonyítékul arra, hogy serényen végzik munkájukat, mindig a­­ jobbra törekedvén. A vezetőség azt javasolta a közgyűlésnek a demokratiz­musra ügyelve, hogy huszon­kilencmillió forint legyen az elmúlt évi árbevételi tervük. Ezt a célkitűzést közel har­mincötmillió forintra teljesí­tették. Hogy ezért a bevéte­lért mit kellett dolgozni, az lemérhető a fodrászárakból, a javítási díjakból, valamint a szállítás költségeiből. Azt szokták mondani, hogy nekik a legapróbb fillérekből kell megteremteni a millió forin­tokat. Tehát a kis pénz a jó pénz — mondja a közmondás a régi kereskedői elvek alap­ján­ A balassagyarmati szolgál­tatók jó évet zártak, megér­demelten kapták a Kiváló szö­vetkezet címet. És ezt az ered­ményt 269 ember érte el, akik a szövetkezetet magukénak vallják, fegyelmezetten vég­zik mindennapi munkájukat, ügyelnek arra, hogy a lakos­ság elégedett legyen azzal, amit nekik végeznek. Még az ünnepség előtt a szövetkezet három vezetője, Farkas Sándor elnök, Kis Sán­dor párttitkár, valamint Tóth Sándor kiváló munkáért ki­tüntetett ácsbrigádvezetővel beszélgettem. A munkájukról szólva érzékeltették, hogy szövetkezetben dolgozó embe­­­rek különböző társadalmi ré­tegekből tevődnek össze. Po­litikai munka kellett velük megértetni, hogy munkájuk­nak milyen nagy jelentősége van, és naponta vizsgáznak a megrendelőik előtt. Volt ki­re hivatkozniuk- Példaképnek állították eléjük a törzsgárda­­tagokat. Deme Jenőnét, a könyvelési csoport vezetőjét, alapító tagot, Balkó Istvánnét és Horváth Ferencnét, a női fodrászokat, Farkas Tihamért, a hideg-meleg burkoló brigád­vezetőt, a nyolc ipari szövet­kezeti kiváló dolgozó kitünte­tettet és sok mást, akik szorgalmasan, felelősségtelje­sen a szövetkezet jó hírnevé­re ügyelve végzik munkájukat. Az elnök méltán mondhatta az ünnepi közgyűlésen: „Szö­vetkezetünk gazdálkodását ér­tékelve megállapíthatjuk, hogy az előző évhez hasonlóan je­lentősebb hitel-igénybevétel nélkül gazdálkodtunk, közel tizenhatmillió forint tiszta va­gyont teremtve. Ilyen létesít­mények fémjelzik munkáju­kat: Rétságon ötmillió forint értékű szolgáltatóház felépí­tése, Dejtár, Diósjenő szolgál­tatórészlegek felállítása a la­kosság legnagyobb megelége­désére. Korszerűsítették Ba­lassagyarmaton és a járásban az üzleteket. A patvarci úton hosszabb távú beruházásokba kezdtek. Mindenütt, a hatósu­garukba tartozó területeken, ott a kezük munkájának nyo­ma. És mindezeket jó költ­séggazdálkodással végezték el, mert a politikai munka se­honnét sem hiányzik, amely elősegíti a dolgozók gondolko­dásában a fegyelmezett mun­kát, a jó minőségre való tö­rekvést, a takarékosságot. A munkában a vezető sze­repet a szocialista brigádok viszik. Tizenhét brigádba tö­mörülve végzik a feladataikat. Ezek között aranyérmesek ezüstérmesek, bronzérmesek vannak, nemes versenyben ve­télkedve egymással a munká­ban, amelynek eredményét lakosság látja. Kiváló a törzs­ a gárdatagság, a mintegy 150 főt kitevő egységben. A törzsg­ár­­datagok és a szocialista ori­­gádok magukkal viszik a fia­talabb nemzedéket, akik kö­zött már most ott vannak jövő reményei, akik folyama­a­tosan tanulnak. Balassagyarmaton a szol­gáltató szövetkezetben bebizo­nyították, hogy lehet ezen a területen is nyereséggel dol­gozni, méghozzá úgy, hogy munkájukat a lakosság elis­merése kíséri. És most teljes erővel dolgoznak az idei fel­adataikon. A tervük 34,5 mil­lió forint. Keményen meg kell érte dolgozniuk. De felkészül­tek rá. Tanulnak a magasabb színvonal elérése érdekében. Javítják a dolgozóik élet- és munkakörülményeit, emelik bérüket. Fő feladat az épület­­javí­tó-karbantartó munka; a szállítás gyorsítása; a lakos­sági szolgáltatás színvonalá­nak emelése­ És mindezt pon­tosan a megjelölt határidőre, jó minőségben végezve. Úgy, hogy a lakosság elégedett le­gyen. .. — B — Balassagyarmati kiváló szövetkezet Mindent a lakosság érdekében... „Maradandó nyom" egy kiállításról Bemutatkozott: Bulgária Már hagyománnyá vált Salgótarjáni Tervező és Épí­­­tőipari Szövetkezetnél, hogy évente a szocialista brigádok, kalákában kiállítást rendez­nek : egy-egy ország neveze­tességeit, jellegzetességeit mu­tatják be fényképeken, doku­mentumokon. Az elmúlt év­ben a Szovjetunióval ismer­kedtek meg a szövetkezeti dolgozók, az akkori kuriózum az volt, hogy ki-ki ajándéktárgyat, saját néhány szuve­nírt is elhozott a kiállításra. Az idén Bulgária került sor­ra, s ezúttal a szervezési te­endők az Egyetértés Szocia­lista Brigádot illették. T­ Az idén volt 1­300 éves Bulgária, s ez adta a kiállítás apropóját — mondta Bábel Gyuláné brigádvezető. Nagy-nagy lelkesedéssel kezd­­­tünk a szervezéshez, amely­ben sok segítséget kaptunk a Bolgár Kulturális és Tájékoz­tatási Központtól is. Több mint 160 fotót, dokumentu­mot bocsátottak a rendelkezé­sünkre, s ezeket állítottuk össze tablókká. Mindezt a STESZ tanács­termében és a folyosókon lát­hatták az érdeklődők, kiknek száma több száz volt. A be­mutatót —, amely május ele­jétől huszadikáig tartott — Nyikolaj Popov, a Bolgár Kul­turális és Tájékoztatási Köz­pont igazgatóhelyettese nyi­totta meg, s nemcsak a szö­vetkezetiek láthatták, hanem többek között az öblösüveg­gyár, a biztosító kollektívái, a Petőfi Sándor Általános Isko­la, a 211. Ipari Szakmunkás­­képző Intézet diákjai, a KI­­SZÖV képviselői. Az idei újdonság az volt, hogy a salgótarjáni pavilonso­k­ ajándékboltból „kihelye­zett” vásárt rendeztek, s mint a forgalom is bizonyítja, nem hiába. Hiszen a néhány napi alatt három és fél ezer fo­rintnyit árusítottak. Volt még filmvetítés is a kiállítás kap­csán: a Dimitrov-perről, 3 Bulgária történetéről tekint­hettek meg vetítést az érdeké­lődők. Mivelhogy már a bemutató után vagyunk a fogadtatásról is informálódtunk, eszerint az idén másodszor kiválóval ki­tüntetett Egyetértés brigád de­rekasan helytállt a szervezés­ben, lebonyolításban, s ezzel föladta a leckét a következő évi szervezőknek... És ami még a krónikához tartozik: a 13 fős számviteli brigád éle­tében sem múlt el nyomtala­nul a bolgár kiállítás, ugyan­is itt született az ötlet, hogy vegyék föl a Dimitrov nevet, így hát, ha a legközelebbi brigádgyűlésen a kollektíva jóváhagyja, akkor egy életen — legalábbis egy brigádéleten — át „magukon viselik” ezt a kiállítást! Napelemek táplálják a litkei termelőszövetkezetben a szarvasmarhákat őrző villany­­pásztort. A napenergiát átala­kító készülék az elektromos áramot akkumulátorokban tá­rolja, így rossz idő esetén is alkalmas a feladatok elvégzé­sére. — kj —

Next