Nők Világa, 1937 (4. évfolyam, 1-9. szám)

1937-01-01 / 1. szám

116 Published monthly by the National Committee of the Women’s Federation 740 Kelly Street, New York, N.Y. Vol. IV, No. 1 January, 1937 Entered as second class matter June 27, 1935, at the post office at New York, New York, under the Act of March 3, 1879. NEW YORK, 1937 JANUÁR Előfizetési ára egész évre $1., félévre 60 cent EGYES SZÁM ÁRA 10 h­ ÉTÉGRE meg van a nagy szent szövetség a Szovjet­­ Unió ellen. Hitler, Mussolini és Japán. Kiadták a gyönyörű nagy jelszót: kegyetlen hadjárat a bolse­­viki veszedelem ellen, megmenteni az európai kultúrát és civilizációt. Hitler Németországában gyilkolják, üldözik az ide­gen fajt. Csak a szőke, kékszemü a tiszta északi faj, a többi mind alacsonyrendű. Most mégis Japán siet Hitler segítségére a szőke, kékszemü tiszta fehér­orosz faj leigázására. De ennél még sokkal gyalázatosabb az a része a pak­tumnak, hogy Mussolini beszél kultúra és civilizáció megmentéséről, aki csak nemrég igázta le az ártatlan ethiópiai népet, hogy az addig szabad népet rabszolga­sorsba döntse. Hitler mer szólni kultúra és civilizáció megmentéséről, akiről teljes nyíltsággal kitudódott, hogy a spanyol fasiszta fölkelést ő készítette elő, hogy ő pénzeli Franco generálist, hogy német ágyúkkal, né­met gépfegyverekkel, német repülőgépekkel, német bombákkal tették romhalmazzá a világ legrégibb, leg­szebb kincseit, Spanyolország drága műremekeit, híres festményeit, fölmérhetetlen értékű épületeit A kultúra és a civilizáció jelszavával készülnek meg­támadni egy nemzetet, ahol a kultúra köztulajdon lett, a modern technika minden vívmányát minden dolgozó ember egyformán élvezi. Történik pedig mindez 1936-ban, amikor a Szovjet Unióban az új alkotmányt életbe léptetik, mely szerint az állam kötelezi magát: minden embernek munkát adni, minden dolgozónak fizetett szabadságot, nyug­díjat és ezer és ezer biztosítékot arra, hogy a dolgozó ember, nyugodt, boldog életet élhessen. K­E­LEMZŐ STATISZTIKA. — Miss Miriam Cooper, aki vezetője jó néhány tucat newyorki tisztítóüzlet és gyár központjának, egy statisztikát állított össze.— Szerinte jellemző a város bizonyos negyedeire, hogy mennyi és milyenfajta ruhaneműt tisztítatnak. Telje­sen téves az a hit, — mondja Miss Cooper, — mely sze­rint a Park Avenuen (ez New York legelőkelőbb ne­gyede) kevés gyermek van. Az összes newyorki tisz­­títóü­zletek közül a Park Avenuen tisztíttatják a gyer­mekruhák 69%-át. Úgyszintén 70%-át a gyermekkocsi­takaróknak és 92%-át a bölcsőtakaróknak és párnák­nak. Tehát szerinte több gyermek van a Park Ave­nuen, mint a város más negyedében. Ilyen ostoba, hamis és hazug beállítás még a legjám­­borabb embert is kihozza a sodrából. Vájjon lapunk olvasói közül hányan küldik pucerájba a gyermekru­hákat és hányan mossák odahaza ? A Park Avenuen,­­ régen megállapították már,­­ több kutya van, mint baby. És hiába mosatnak több gyermekruhát abban az úri negyedben, mindenki na­gyon jól tudja, hogy New York város szegény negyedei azok, ahol tényleg sok a gyerek, de itt az anyák nem engedhetik meg maguknak, hogy tisztítóba küldjék a gyermekruhákat, hanem maguk mossák még a gyer­mekkocsi takarókat és a kis párnákat is. így a Miss Cooper nincs abban a helyzetben, hogy százalékra ki­számíthassa, hogy vájjon a gazdag úri dámák-e a jó anyák, akik törődnek gyermekeik tisztaságával és a tisztítóba küldik a gyermekruhákat,­­ vagy azok az anyák az igazi önfeláldozó anyák, akik nappal dolgoz­nak és éjjel mossák a gyermekeik ruháit. Ha erről ál­lítanának össze statisztikát, ijedten kapná el a fejét a Miss Cooper és olvasná tovább a saját világraszóló sta­tisztikáját, mely szerint éppen abban az úri negyedben tisztíttatják a kutyaszveterek 90%-át. E C­SALÁDI KÖR. A választások után pár nappal ki­jött a hír, hogy az elnök fia és DuPont muníció­­gyáros leánya eljegyezték egymást. Választás előtt nem mertek kijönni az új frigy hírével, féltek, hogy a választóknak valami rossz gondolata támadhat az új házassággal kapcsolatban. A munkciógyáros DuPont família családi kötelékek útján is biztosítani akarja üzletmenetét. — Roosevelt leányának férje, Boettiger, átvette Hearst egyik újságjának a vezetését. Alaposan össze van házasodva szeretett elnökünk az első számú közellenséggel, Hearsttel és a háborús uszító Hearst kebelbarátjával, DuPonttal. Jó lesz a választóknak figyelemmel kísérni az elnök működését. Szépen hang­zó ígéretei betartására kell kényszeríteni, akár fog ez a kedves famíliájának tetszeni, akár nem. E T_T­A AKAD még közöttünk olyan, akinek van egy kis szabad ideje, amit nem foglal le a munka, vagy a szükséges pihenés, vagy van néhány centje, ami nem kell a legszükségesebbekre, soha nem volt ilyen nagy értéke az öntudatos munkának és segítség­nek, mint ma, ezekben az igazán történelmi időkben. Akik fölismerik a helyzet rendkívüli komolyságát,­­ nem haboznak és nem késnek kivenni részüket a nagy erőfeszítésből, amely az egész világon megnyilvánul az elnyomottak és elnyomók nagy harcában. A világ öntudatos munkásai minden országban gyűjtenek a spanyol szabadságharcosoknak, akik ÉRTÜNK is úgy harcolnak, mint magukért, ezrével szenvednek börtö­nökben harcosaink, akik ÉRTÜNK harcoltak, itt van a munkássajtó, amelyet terjesztenünk kell, meg kell erősítenünk, hogy szava, ereje, súlya legyen. ITT AZ IDŐ, most dől el az egész világon hosszú időre Petőfi nagy kérdése: “Rabok legyünk, vagy SZABADOK!”

Next