Nők Világa, 1948 (15. évfolyam, 10-12. szám)

1948-10-01 / 10. szám

Lenni vagy nem lenni? Mire e lap olvasóink kezébe jut, a regisztrálások véget értek. Aki elmulasztott regisztrálni, a novemberi választáson nem vehet részt. Aki nem regisztrált, bár van szavazati joga, az magára veszi azt a felelősséget, hogy a reakciónak segített. Hisszük, hogy olvasóink kö­zött nem sokan vannak ilyenek, mindannyian regisztráltak, hogy szavazatukat a Harmadik Párt jelöltjeire leadhassák. A Progresszív Párt program­jában van a béke, a munkásság jogainak biztosítéka, az öreg­kor nyugalma, az idegenek vé­delme, a gondolat szabadsága , a DEMOKRÁCIA. Ezen program minket amerikai ma­gyarokat mindenképen érdekel. Érdekel bennünket elsősorban mint munkásokat, mert vala­mennyien két kezünk segítségével tartjuk el magunkat és családunkat és mert a unionok letörésével, az árak emelkedésével életszínvonalunkat alacsonyabbra nyom­ják Wall Street urai. Érdekelnek bennünket bevándorol­takat, mert a mai kongresszus Truman elnökkel együtt ellenünk indítanak hajszát, bennünket igyekeznek meg­félemlíteni. Minket magyarokat még külön is érdekel, mert a bevándoroltak között is különbséget téve, mind az “alacsonyabb rendű” Keleteurópából jövünk, akiknek már régóta bevándorlási kvótájuk is kisebb számú volt. Érdekel bennünket ez a program, mert nagyon sokan vannak olyanok, akik kenyerük javát megették Amerika építésének munkájában és szeretnénk, ha öreg korunk biztonságos lenne; nem kellene senki terhére lenni, ha­nem az az ország biztosítaná öreg korunkat, amelyiknek erőnket adtuk. Mi amerikaiak békében akarunk élni, or­szágunkat senki sem támadja, így nem akarunk hábo­rút. Gyermekeinket munkára neveltük és nem koporsó­tölteléknek. Dolgozzanak, tanuljanak és ne katonáskod­janak. De nemcsak minket érdekel az ország választása, hanem egész Európa és Ázsia felénk néz és tőlünk várja azt, hogy olyan elnököt juttassunk a Fehér Házba, aki a békét biztosítja. Ezek közé tartozik szülőhazánk, ame­lyet a háború annyira sújtott, hogy háborúról hallani sem akar. Most feltesszük a kérdést: akarjuk-e igazán, hogy a fent említett életfontosságú dolgok megvalósuljanak? Igen? Akkor a PROGRESSZÍV PÁRT JELÖLTJEIT BE KELL HOZNUNK. Ha tudomásul vesszük azt, hogy leg­alább 20 millió szavazat szükséges ahhoz, hogy Henry A. Wallace elnök lehessen, akkor beláthatjuk, hogy nagy munkára van szükség. Truman és Dewey szolgálatában állnak az újságok és rádiók és ilyen hatalmas propa­ganda szervezettel szemben csak egy dolog lehet hatá­sosabb és ez a saját magunk munkája: mindenkinek megmutatni, hogy mit tett Truman elnök és a republi­kánus kongresszus és ezzel szemben mi a Harmadik Párt és Wallace programja. Jó lelkiismerettel egy per­cet sem pihenhet senki sem, dolgozni kell fáradhatatla­nul, mert csak úgy lehet győzelmet elérni. A két másik párt nem pihen, várjon szabad-e nekünk pihenni? Nem, nem szabad, mert nagyon nagy árat fizetünk, ha most kényelemnek adjuk át magunkat. De nemcsak Wallace megválasztása a kérdés. Akik figyelemmel kísérik az eseményeket, tudhatják jól, hogy a reakció milyen megfeszített erővel dolgozik az Ameri­can Labor Party képviselője, Vito Marcantonio ellen. Mié­rt? Mert ez az egyetlen progresszív képviselő egy­magában olyan erős harcot vívott, annyi akadályt gör­dített a reakció máskülönben szabad útjába, hogy azt szinte felmérni nem is lehet. Most gondoljuk el, ha 30—50 ilyen képviselő lenne a kongresszusban, mennyi­vel másképpen nézne ki a helyzet. Ha a 80. kongresszus­ban több ilyen képviselő lehetett volna, nem született volna meg a Taft-Hartley törvény, a Mind—Nixon ja­vaslat még gondolatnak sem lett volna, a Truman dok­trína és a Marshall terv kútba esett volna, de lett volna elég lakás, árszabályozás, országos egészségügyi véde­lem, ami az ország népét boldogítaná. Tehát minden erőnket össze kell szednünk, hogy olyan képviselőt, mint a new yorki Marcantonio és a bronxi Leo Isacson sok legyen a képviselőházban, mert attól függ a jövőnk. Harc ez, hatalmas harc, a nép és Wall Street harca, amelyből a népnek kell győztesen ki­kerülnie, lenni vagy nem lenni ? —ez a kérdés. • Választások előtt az egyes pártok szennyesei nap­világra kerülnek. Ha meg akarjuk tudni, hogy mi a de­mokraták bűne, hallgassuk meg Deweyt. Ha pedig a republikánusokról akarjuk megtudni, hogy mennyi rossz fát tettek a tűzre (mondhatjuk, tettek eleget) csak Trumant kell meghallgatnunk. Truman elnök első kampánybeszédét Detroitban Labor Day­n mondotta el. Beszédét sokan hallgatták meg, a unionok ki­vitték az automobil gyárak munká­­sait, de ott voltak hatalmas olyan grupok is, akik Wal-

Next