Nők Világa, 1949 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-01 / 1. szám

2 Felépült az első falusi Líceum Néhány hónappal ezelőtt a Buka­rest közelében lévő Militär község Pártszervezete tervet vett fel: Líceu­mot kell építeni! A község 30.000 lel­ket számlál, sok a gyermek, a tanul­­ni vágyó ifjú. Minek baktassanak tél­­víz idején a tanulók a bukaresti isko­lákig ? — Líceumot falun? — furcsálták egyesek. De azután megbarátkoztak a gon­dolattal és a falu lakói a községházán meghányták-vezették a tervet. Tár­gyaltak, tanácskoztak, aztán egyhan­gúan megszavazták a líceum felépí­tését. A költségvetés szerint 80 millió lejbe került volna az építkezés, meg a belső berendezés. Ennyibe került volna, ha a falusiak nem csóválták volna erősen a fejüket, így azután megint összeültek és megint tanács­koztak. Nyolcvanmillió! Tenger sok pénz. Mi lenne, ha a falu népe, apraja­­nagyja, öregje, fiatalja, mindenki résztvenne az építkezésben? A terv valóra válik Eredmény: A község lakossága örömmel vállalta az önkéntes mun­kát, a belügyminisztérium pedig a közoktatásügyi minisztériummal és a bukaresti városházával együtt 10 millióval járult hozzá az építkezési költségekhez. Ugyanígy hozzájárul­tak tehetségük szerint a község la­kói is. The Only Hungarian Women’s Magazine in America. Published Monthly by the NATIONAL COMMITTEE OF THE WOMEN’S FEDERATION ISO E. 16th St-, New York S, N. Y. Telephone: AL. 4-5586 Entered as Second Class Matter June 27, 1985 at the Poet Office at New York. N. Y. under the Act of March 3rd, 1879. Subscription for 1 Year ..........12.00 Előfizetési ára 1 évre ...............$2.00 Európába $2.50. Egyes szám ára 20c. Single Copy 20c. Vol. XVI. No. 1. January, 1949 Ez év januárjában meg is érkez­tek az első, építési anyagot szállító vagonok. A téli fagyban, hóban, a férfiak mellett a falu asszonyai, lányai is ott szorgoskodtak a vagonok kiraká­sánál. Iliescu Lucian, a község bírája el­mondta, hogy az asszonyok meg a gyermekek napról-napra megállás nélkül adogatták a téglát. Mégis a nehéz napi munka után vidáman, énekszóval tértek haza. Elmondja még, hogy az iskola te­tőzetét bádogos kollektíva végezte el szintén önkéntes munkával, így egymillió helyett csak 100.000 lejbe került a líceum tetőzete. Ugyanígy egymillió lejt takarítot­tak meg az önkéntes mázoló és fes­tési munkálatoknál is. — Kétezer asszony harmincezer munkaórát dolgozott, — mondja a bíró. És hogy dolgoztak! Akár a fér­fiak. Megtudjuk, hogy a líceum 1000 négyzetméteres területen épült fel és 22 tanteremből és egyéb helyisé­gekből áll. Hátrább lépünk és mint ahogyan festményt szokás, úgy szemléljük az épületet. A mi iskolánk, mi építjük mondjuk a gyerekek Az épület előtti térségen sporttelep készül. Férfiak ássák, egyenesítik a terepet, a gyermekek pedig kézitali­gán hordják el a görngyöt- Húsz­­harminc gyermek szorgoskodik, haj­ladozik az udvaron, közben nagyokat kacagnak. — Ti miért dolgoztok, — szólítom meg őket, — hiszen még kicsik vagytok. — Нů-hó! De hamar megnövünk ám! — mondja egy piszeorrú fiúcs­ka. — Ez a mi iskolánk lesz, nekünk kell felépítenünk, — teszi hozzá büsz­kén. A tantermek világosak, napfénye­sek. Asszonyok serege súrolja, sikálja mindenfelé a padlót, tisztítja az ab­lakokat. Dragomir Dumitra a Romániai Demokrata Nők Szövetségének hely­beli felelőse elmondta, hogy először a Demokrata Nők Szövetségének kö­telékéhez tartozó asszonyok jelent­keztek a líceum építésénél önkéntes munkára. A munkálatoknál felváltva 1500 asszony dolgozott.Utánuk még vagy 500 olyan nő jelentkezett, aki semilyen szervezethez sem tartozott. — Szégyen volna, ha lemaradnánk, — mondták, — a mi gyermekeink is ide járnak majd. Feketekendős, öregasszony áll meg előttünk. Bizony, jól megbarázdálta arcát az idő. — Most vagyok először az iskolá­ban — mosolyodik el­ — De az uno­kám ide fog járni. Akik az új iskola tanárnői akarnak lenni Kicsiny szeplős leányka húzódik mellénk. Egészen belepirul, ahogy mondja: — Anyám helyett jöttem dolgozni, mert ő nem jöhet és én tanárnő aka­rok lenni, itt, ebben a líceumban. — Én meg tornatanárnő! — kiált­ja nagy bátran a másik kislány. A falu birája halad el az ajtó előtt. — A mi primárunk nagyon ügyes ember! — mondják magyarázólag — egész nap itt van, felvigyáz a munká­latokra. Az udvaron sorba állítva ásítanak az iskolapadok. A napon hamarabb szárad rajtuk a festék. A község utcái gondosan ki van­nak kövezve. Az utcák kövezését is a falu népe végezte, önkéntes munká­val.­­ Tavaly még nyakig ért a sár mindenütt. Most, hogy kész a líceum, megkezdődik a csatornázási munká­lat­ Tejesbögrével a kezében asszony halad át az utón. Megtudjuk, hogy a falu tejközpontja háromszáz gye­reket lát el naponta tejjel. — A gyermekek részére van nap­közi otthonunk és van gyümölcs, il­letve főzelék konzerváló konyhánk is, — mondja az asszony. De ez mind semmi, most a liceum a büszkesé­günk! — Romániában még sehol sincs fa­lun liceum — jegyzi meg kísérőnk. — Mi építettük az elsőt! Liceum falun! Valószínűtlen mesé­nek tűnt volna a népellenes kormány­zat idején. S mindez ime most már komoly valóság. Jakab Manyi: NŐK VILÁGA

Next