Növénytermelés, 2002 (51. évfolyam, 1-6. szám)

2002-12-01 / 6. szám

NÖVÉNYTERMELÉS, 2002. Tom. 51. No. 6. 683 (0.2%) és Csongrád (0.16%). A legutóbbi felvételezés adatai azt mutatják, hogy a nád­dal fertőzött kukoricaterületeken az őszi búzához hasonlóan jelentősen nőtt az átlag­borítás. Legnagyobb Hajdú-Bihar megyében (1.22%), ahol őszi búzában egyik évben sem tapasztaltak fertőzést, de jelentős Veszprém (0.58%) és Pest (0.56%) megyében is. Baranyában a II. és a III. felvételezés időpontjában nem volt számottevő a borítás, a IV. felvételezéskor pedig nem regisztrálták a jelenlétét. Veszprém, Somogy és Vas megyé­ben 1969-71 során nem volt fertőzött kukoricatábla, a borítás az 1987-88-as években sem érte el a 0.01 %-ot, azonban az 1996-97-es évekre az említett sorrendben 0.58, 0.17 és 0.08 %-ra emelkedett. Tolna és Nógrád megyében nem fordult elő nád kukoricatáblán egyik felvételezési évben sem. Ha a nád elterjedésének tendenciáját vizsgáljuk (4. ábra) megállapíthatjuk, hogy az 1969-71-es (második) gyomfelvételezés óta a nád egyértelműen egyre nagyobb mérték­ben van jelen kukoricaföldjeinken is. A fertőzés az alföldi régiókból indul ki, s ma már az északkeleti és dunántúli régiókban is megtalálható. Terjedése Veszprém, Pest és Hajdú-Bihar megyében erőteljes. A felvételezési helyenkénti átlagborítás adatainak elemzése A nád szántóföldi elterjedését elemezve megvizsgáltam, melyek azok a felvételezési pontok, ahol (akár búzában, akár kukoricában) a nád a három gyomfelvételezés éveiben előfordult (5. ábra). A második országos gyomfelvételezés idejében, az 1969-71-es években átlagosan hetvenöt felvételezési helyről jelentettek nádat. Ez a kétszázkét fel­vételezési hely 37,13%-a. A harmadik felvételezéskor kilencvenhét községhatárban (48.02%), a negyedik során pedig nyolcvanhét határban (43.07%) jelentették a nád elő­fordulását a felvételezést végző szakemberek. A nád megjelenése a felvételezési helyek számát tekintve tehát nem mutat jelentős emelkedést. Az 1987-88-as évekhez viszo­nyítva 1996-97-ben csökkent azon helyek száma, ahol a nád szántóföldön előfordult, de ahol korábban fertőzött, ott átlagborítása nagyobb. Az 1969-71-es évekhez viszonyítva a legutóbbi felvételezéskor a Tiszántúlon eggyel (harminchatról harminchétre), a Duna- Tisza közén hattal (huszonnégyről harmincra), a Dunántúlon pedig héttel (tizenháromról húszra) nőtt a náddal fertőzött helyek száma. A talajtípusonkénti átlagborítási adatok elemzése Az országos elterjedés elemzésekor nem hagyható figyelmen kívül annak vizsgálata, hogy mely talajtípuson, illetve altípuson található meg nagyobb mértékben a gyom­növény (1. táblázat). Mivel a felvételezési helyek kijelölése a genetikus talajtérkép alap­ján talajtípusonként történt, könnyen vizsgálható a nád elterjedése a község- és megye­határoktól függetlenül, talajtípus szerint. A három vizsgált időszak átlagát használva sor­rendet állítottam fel a talajok között annak alapján, hogy melyiken fordult elő nagyobb átlagborítással a nád, valamint vizsgáltam, hogy egy adott talajon hány százalékos az előfordulási gyakorisága. Ez utóbbi az egy talajon fertőzöttnek ítélt helyek számának és az itt felvételezett összes helyek számának aránya százalékban kifejezve. A legnagyobb átlagborítást lecsapolt síkláptalajon érte el a nád. Előfordulási gyakori­sága 100%-os volt az említett, valamint a mélyben sós réti csemozjom és mélyben sós alföldi mészlepedékes csemozjom talajokon is. A táblázatból látható, hogy az előfordu-

Next