Növényvédelem, 1998 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
12 NÖVÉNYVÉDELEM 34 (1). 1998 1986 és 1988 között a fertőzött terület hazánkban 163 000-ról 183 000 ha-ra nőtt (Tóth és mtsai 1989). A következő évben a fertőzött terület 5000 ha-ral emelkedett, melynek 75%-a a Hajdú-Bihar, Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun megyékben található. A két legfertőzöttebb szántóföldi kultúra a kukorica 50%-os, és a kalászos gabona 40%-os területi részesedéssel (Németh és mtsai 1994). A Raunkiaer-féle életformarendszer alapján a nád kriptophyta, azaz rejtve telelő. A vízszinttől függően helophyton vagy rizómás geophytonként viselkedik (Toom 1972). Áttelelő képlete a rizóma amely nóduszokkal tagolt, hosszú szártagú, dúsan elágazó földbeli hajtás. A nóduszain 1-1 szaporodást szolgáló rügy (axilláris rügy) található. Ruttkay (1964) a nádnak három fejlődési szakaszát különíti el. Az elsőben a sarjhajtások kifejlődnek és a víz fölé törnek, illetve megközelítik a talajfelszínt. Ekkor minden hajtás kizárólag a rizóma tartalék tápanyagaiból él. A következő fejlődési szakasz (a vegetatív fejlődés) a virágzásig tart, melyre az önellátó táplálkozás és a generatív szervek kifejlődése jellemző. A harmadik szakasz a virágzástól az érésig tart. Ekkor az asszimilátumok már nem a növény szárrészének további gyarapítását szolgálják, hanem a rizómákban indul meg a tartalék tápanyagok raktározása, melyek a tavaszi kihajtás anyag- és energiabázisát képezik. Ezt a tavaszi periódust Hesketh és Jones rizómafüggő növekedési szakasznak nevezte el (Granell 1982). Az előbbiekből látszik, hogy a rizóma tartaléktápanyag-szintje az év során ingadozik, a tápanyagok mozgási iránya változik, ami jelentősen befolyásolja a védekezés során felhasznált herbicidek hatékonyságát, és a védekezés időpontját behatárolja. Anyag és módszer A rügyaktivitás vizsgálatához Keszthely környékén, Várvölgy térségéből havonta rizómamintát gyűjtöttünk, és a regenerálódást zavaró apikális dominancia hatását úgy küszöböltük ki, hogy a rizómákat egy nóduszos, azaz egy axilláris rüggyel rendelkező szegmentumokra daraboltuk. A minta begyűjtése minden esetben közvetlenül a kísérlet beállítása előtt történt. A rizómákat mosással tisztítottuk, s a gyökereket valamint az axilláris rügyeket borító pikkelyleveleket eltávolítottuk. Idős és fiatal rizómákat egyaránt felhasználtunk. A rizómákból csak az ép axilláris rüggyel rendelkezőket használtuk fel. Mivel a tarackok csúcsi részén az axilláris rügyek fejletlenek voltak, az alapi részükön pedig az internódiumok megrövidültek, ezért a kísérletekben nem használtunk fel ezekről a részekről származó szegmentumokat. A kísérletsorozatot 1995. november 23-án indítottuk el, és 12 hónapon keresztül havonta megismételtük. Egy kísérletben 100 db rizómaszegmentumot használtunk fel. A szegmentumokat hajtatóedényekbe helyeztük, 23 ° C-os klímakamrában sötétben tartottuk, s a hajtások hosszát a 21 napig tartó kísérleti időszakban 3 naponként mértük. Eredmények A rügyekből kifejlődött hajtások hosszúságát az 7. ábra, a kísérletsorozat alatti időjárási adatokat a 2. ábra mutatja. Az 7. ábráról leolvasható, hogy a hajtások hosszúsága októberben volt a legnagyobb, és május-június hónapokban a legkisebb. Ez arra enged következtetni, hogy ezt az időszakot egy intenzív talajszint feletti hajtásképzés előzi meg, aminek következtében a rizómákból a tartalék tápanyagok zöme kiürül. A téli időszakban az axilláris rügyekből kifejlődött hajtások intenzív növekedése figyelhető meg, tehát a rizómák télen nincsenek mély nyugalmi állapotban, csupán a külső hőmérséklet gátolja meg növekedésüket. Az ősszel alkalmazott herbicidek növényen belüli mozgásának ezek szerint nincs élettani akadálya. A nyugalmi időszak utáni hajtásképzés erősödése valószínűleg a rizóma tápanyagraktára a feltöltődésének, azaz a növény által képzett asszimilátumok rizómába történő mobilizálásának köszönhető. A kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy hazai viszonyok között a Phrag-