Növényvédelem, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-10-01 / 10. szám
526 NOVENYVEDELEM 38 (10), 2002 axilláris rügyek nyugalmi állapotát is. Bhowmik és Bandeen (1969) vizsgálatai szerint az Asclepias syriaca szaporítógyökérzetén lévő rügyek nyugalmi állapota szeptember hónapban volt a legerősebb, majd májusra fokozatosan megszűnt. A Cirsium arvense téli nyugalmi állapotának hiányára lehet következtetni Sagar és Rawson (1964) vizsgálata alapján. December hónapban gyökerek és föld alatti hajtások szegmentumait kiásva és hajtatva azt figyelték meg, hogy ezekből a szegmentumokból néhány esetben már öt napon belül hajtás fejlődött. A gyökérrendszer tartalék szénhidrátkészletét vizsgálva Welton és mtsai (1929) megállapították, hogy a raktározott szénhidrátok mennyisége június elején éri el az éves minimumot. Bakker (1960) Hollandiában úgy találta, hogy a vízoldható cukrok mennyisége tavasztól júniusig fokozatosan csökkent, majd a virágzás (augusztus) után gyors növekedésnek indult. Hodgson (1968) hasonló megállapításra jutott Montanában, a szénhidráttartalékok vizsgálata során. Magyar viszonyok közt a C. dactylon regenerálódásának évi ritmusát Hunyadi (1993) azonosnak találta a tarackbúza regenerálódásával. Vizsgálatai szerint a csillagpázsit jól körülhatárolható késő tavaszi nyugalma van május-augusztus hónapokban. A fenyércirok axilláris rügyeinek aktivitását hazánkban Mikulás (1979) vizsgálta először. Megállapította, hogy a rügyek aktivitása szezonálisan ingadozott a rizómák endogén (innate) nyugalmi periódusa október—november és december hónapokban van. A sövényszulák (Calystegia sepium /L./ R. Br.) regenerálódásbiológiáját vizsgálva Lehoczky (1988) megállapította, hogy a rizómák május végétől szeptember elejéig csak igen kis mértékben regenerálódtak. Ez a képesség szeptembertől ismét növekszik, maximumát novemberben éri el. A rizómákból történő kihajtás áprilisra tehető. A szántóföldön károsító nád (Phragmites australis (Cav. Trin ex Steudel) rizómáinak aktivitása szintén szezonalitást mutat (Lukács és Hunyadi 1998). Az Agropyron, Calystegia és Cynodon fajokhoz hasonlóan az axilláris rügyek májusban és júniusban nyugalmi állapotban vannak. Júliustól a hajtásképzés erősödik, s az aktivitás októberben éri el maximumát. Ez a nyugalmi állapot jellegét tekintve szintén endogén (innate) nyugalom. A nád késő tavaszi nyugalmi állapotát is egy intenzív föld feletti hajtásképzés előzi meg, amely a rizómák tartaléktápanyag-készletét jelentős mértékben igénybe veszi. Ezért feltételeztük azt, hogy a nyugalmi állapotot a nád esetében is a tápanyagraktárak kimerülése, azaz tápanyaghiány indukálja. A feltételezés igazolására célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a makrotápelemek vagy aktivitásra, azaz a nyugalmi állapot feloldására gyakorolt hatását. Anyag és módszer Kísérletünket a Növényvédelmi Intézet Herbológiai és Növényvédőszer Kémiai Tanszékén végeztük. A kísérlethez a 2001. évben kötött, réti agyag talajból nád rizómamintát vettünk. A rizómákat csapvízben lemostuk, a gyökereket és a pikkelyleveleket eltávolítottuk, majd egy nóduszos, azaz egy axilláris rügyet tartalmazó szegmentumokra daraboltuk. A szegmentumokat tápoldatot tartalmazó hajtatóedényekbe raktuk, majd az edényeket 22+2 ° C-os klímakamrába helyeztük, s az axilláris rügyekből fejlődő hajtások hosszát 18 napon keresztül háromnaponként mértük. A hajtatóedényekbe a makrotápelemeket 250 ml oldat formájában juttattuk. Kezeletlen kontrollként ugyanennyi desztillált vizet használtunk. A nitrogént NaN03, a foszfort NaH2P04, a káliumot K2S04 formájában használták. A kezelések Hunyadi (1978b) alapján a Hoagland és Amon (1950) tápoldat arányai szerint a következők voltak: 1. Kontroll (250 ml desztillált víz) 2. N 210 ppm 3. P 31 ppm 4. N 234 ppm 5. N 210 ppm + P 31 ppm 6. N 210 ppm + P 234 ppm