Növényvédelem, 2004 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2004-08-01 / 8. szám

408 NÖVÉNYVÉDELEM 40 (8), 2004 Hazai elterjedésükről és kártételükről Moesz (1930, 1933) átfogó tanulmányai mellett Fischl és Berke (1993), Fischl (1995), Bán és mtsai (1998, 2000) és Engloner és mtsai (2000) szá­molnak be. Mindezek mellett azonban, amint ar­ra Fischl (1995) is rámutat, kevés konkrét adat van birtokunkban e gombák biológiájáról, kártételéről és az elterjedésüket befolyásoló tényezőkről. A Puccinia phragmitis és a P. magnusiana makrociklikus, heteroepikus fejlődésmenetű kórokozók. A Puccinia phragmitis köztes­gazdái a Rumex fajok, a P. magnusiana köztes­gazdái pedig a Ranunculus nemzetségből kerül­nek ki. Uredo- és teleutotelepeik a levélen, illet­ve a hüvelyen a növényi bőrszövet felszakításá­val jelennek meg. A Puccinia phragmitis 1—2 mm-es barna uredotelepeivel ellentétben a Puccinia magnusiana uredotelepei narancssár­gák és pontszerűek. A teleutotelepek mindkét esetben fekete színűek (Bánhegyi és mtsai 1985). A rozsdagombák az alapvető életfolya­matok (pl. légzés, tápanyagfelvétel és -lebontás) befolyásolása révén jelentős mértékben károsít­ják a növényeket. Mindkét említett rozsdagomba uredo- és teleutotelepeiben gyakran megtalálhatók egy hi­­perparazita gomba, a Sphaerellopsis filum (Biv.­­Bem.: Fr.) Sutton sötétszínű, gömbölyű piknídi­­umai, amelyekben apró, hialin konídiumok fejlődnek (Moesz 1930, Fischl 1995). A S. filum egyébként a rozsdagombák széles körben elter­jedt parazitája, amely micéliumával átszövi és elpusztítja a rozsdatelepeket. Jelentős kárt okozhatnak nádon az üszög­gombák is (Ubrizsy 1952, Terui és Harada 1974, Langdon és Boughton 1978). A hazai nádgazdálkodásban az Ustilago grandis Fries jelentett nagy gondokat, de az elmúlt évtizedek­ben hazánkban csak szórványosan fordult elő (Fischl 1995). Kártétele miatt a szár felső internódiumai megvastagszanak és törékenyek lesznek, emiatt a nádszár az ipari felhasználás szempontjából teljesen értéktelenné válik (Ruttkay és mtsai 1964). Gyakori nádkórokozók a Deightoniella arundinacea (Corda) Hughes és a Deightoniella roumeguerei (Cavara) O. Const. A Deighto­niella nemzetség fajairól Ellis (1957) és Ondrej (1984) munkái nyújtanak részletes ismertetést, de e két gombafaj nevezéktanának pontosítása Constantinescu (1983) nevéhez fűződik. Ma­gyarországon Moesz (1930) Napicladium arun­­dinaceum néven írta le a Deightoniella arundi­nacea gombafajt az elhalt nád szaprofita szerve­zeteként. Később kiderült, hogy ez a kórokozó súlyos levélszáradást és növekedésgátlást idéz elő a megtámadott növényeken (Ellis 1957, Durska 1970). A D. arundinacea szisztemikus fertőzése következtében gyakran csökken a nö­vények növekedése. A leveleken nagyméretű, megnyúlt, gyorsan elszáradó csík keletkezik, amelynek fonáki részén megjelennek a sötét­szürke konídiumtartók és konídiumok. Erős fer­tőzéskor az egész növény elszárad, és teljesen fekete a konídiumtartók tömegétől. A Deighto­niella roumeguerei tünetei lényegesen külön­böznek a másik gombafajétól. A lokális fertőzés következtében a leveleken jól körülhatárolt, 3—5 mm nagyságú rombusz alakú foltok láthatók, amelyek teljes levélpusztulást is okozhatnak (Constantinescu 1983). A nádasokban igen gyakori a Polythrin­­ciopsis phragmitis Walker okozta levélfoltosság (Fischl és mtsai 1996). A Polythrinciopsis génuszt először Walker (1966) írta le a Poly­­thrincium nemzetségből származtatva, s mind­össze egy gombafaj, a nádon jellegzetes levél­foltokat okozó Polythrinciopsis phragmitis tar­tozik ide. A tünetek a levélerek között jelentkez­nek, ahol kezdetben apró, barna foltok láthatók. A foltok közepe később kivilágosodik, és úgy tűnik, mintha két koncentrikus körből állnának. A foltok az 1-3 cm-t is elérhetik, és súlyos fer­tőzéskor teljes lombveszteséget okozhatnak (Walker 1966, Bán 1999). A nádon számos más, levélfoltosságot oko­zó gombafaj is károsít, a legjelentősebbek a Lepioria arundinaceae Saccardo és a Stago­­nospora fajok (Fischl 1995). Ez utóbbiak igen elterjedt kórokozók, amelyek viszonylag kis méretű, kör alakú, kivilágosodó közepű foltokat okoznak a levélen. A gyakoribb nádpato­­génekhez tartozik még a Claviceps microcepha­­la, amelynek hazai előfordulásáról Fischl (1993) munkája számol be.

Next