Növényvédelem, 2022 (83. évfolyam, 1-4. szám)

2022-03-01 / 3. szám

126 NÖVÉNYVÉDELEM 2022, 83 [N.S. 58]: 3. KOSZTARÁB MIHÁLY A kolorádói burgonyabogártól a pajzstetvekig* Rovartani múltam 1947 nyarára nyúlik vissza. A Zuglói Kertészeti Középiskolában érettségiztem és állást kerestem. Szerencsémre, éppen felfedezték a burgonyabogarat Hédervár határában, Győr mellett. Az Földművelésügyi Minisztérium (FM) Növényvédelmi Szolgálata permetezőmestereket keresett. Rövid kiképzés után Hédervárra kerültem. Ott már több neves szakértő tevékenykedett. Szállást csak a helybe­li gazdák tudtak biztosítani, így kerültem össze Jermy Tiborral egy közös hálószobába. Tibor, hogy felerősödjön, naponta három liter tejet ivott, mivel jól lefogyva, csak pár héttel előbb érkezett vissza a hadifogságból. Kellemes szo­batársnak bizonyult, és engem, mint asszisz­tensét, gyakran hozzá osztottak be. Csodáltam szaktudását és főleg munkabírását. Hálószo­­bánk asztala rendszerint tele volt bogaras petri-csészékkel. Tibor különböző töménységű vegyszerekkel kísérletezett a bogarakon. Ezért az éjszakák folyamán, szinte kétóránként csör­gött a vekkerje, hogy kiértékelhesse a szerek hatását. Első éjjel alig aludtam valamit. De már utána észre sem vettem az óra csörgését, hisz a dűlőkön naponta több órát gyalogoltunk. Kis fizetésünket (havi 360 Ft) a szerény kisszállási díj mellett, a legyalogolt dűlők utáni kilométer­pénzzel pótoltuk. Mivel nem volt nagy válasz­tékunk, sok tojást és tejet fogyasztottunk. A Svájcból szállított Gesarollal (DDT), utánfutós géppel poroztuk be a krumpliföl­deket a fertőzött tábla körüli hat kilométeres körben. A fertőzés helyén pedig szénkéneges talaj­fertőtlenítést végeztünk. Eredmény nélkül ugyan, de iskolás gyermekcsoportokkal min­den burgonyabogár táblát átkutattunk 30 kilo­méteres körzetben. Jó munkát végezhettünk, mert a következő két évben Hédervár környé­kén nem találtak bogarakat, pedig díjazták a találókat. A bogarak megjelenése nagy ria­dalmat keltett a Szovjetunióban is. Hogyha Magyarországon nem állítjuk meg a bogarak terjedését, azok bekerülhettek volna Ukrajnába is. Ezért a Szovjetunióból a nyakunkra küldtek egy mezőgazdászt ellenőrként és szakértő­ként. A szovjet elvtárs ötlete szerint, nekünk vastagon szalmával kellett volna beszórni a fertőzött burgonyaföldet, és egy időben több oldalról felgyújtani a szalmát, hogy ne legyen elrepülési lehetősége a bogaraknak. Ez a mód­szer a múlt századbeli Észak-Afrikai vándor­sáska-irtásra emlékeztetett. Le kellett beszélni a küldöttet a tervéről, hisz a fertőzött terület zsúpfedeles pajták közelében volt, és ezek könnyen leéghettek volna a szétrepülő szikrák­tól. Persze a talajban bábozódó bogárlárvák is életben maradhattak volna. A DR. SZELÉNYI GUSZTÁV EMLÉKÉRE ALAPÍTVÁNY KITÜNTETETTJE 2021-BEN *A Magyar Rovartani Társaság ülésén, 2007. 09. 21-én elhangzott előadás szerkesztett, a szerző jóváhagyásával közölt változata.

Next