Nővér, 2004 (17. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - ÁPOLÁSKUTATÁS - Siket Adrienn: A diplomás ápoló szerepe a kardiovaszkuláris betegségek prevenciójában
ÁPOLÁSKUTATÁS készültsége és elhivatottsága. Az alapellátás az Alma- Atai Nyilatkozat szellemében olyan alapvető és lényeges egészségügyi ellátást jelent, amely az egyének, családok és közösségek egészségi állapotát olyan szintre emeli, melyben az emberek nem csupán túlélésre képesek, hanem társadalmi és gazdasági szempontból is produktív életet élhetnek. Hangsúlyozza az egészségfejlesztést, a gyakoribb betegségek megelőzését felvilágosítással, védőoltásokkal, megfelelő élelmiszerellátással, biztonságos ivóvízzel és közegészségügyi intézkedésekkel, valamint anya és gyermekvédelemmel és családtervezési szolgáltatásokkal. Az alapellátás, mint az előzőekben felsorolt szolgáltatások színhelye a kapcsolat első szintje is az egyének, a családok, a közösségek, valamint az egészségügyi ellátórendszer között. Magyarországon az egészségügyi ellátás gyakorlati átalakítása a szabad orvosválasztáson alapuló háziorvosi rendszer kialakításával kezdődött. A háziorvosi rendszer alapvető célja lakosság-közeli, megelőző szemléletű, folyamatos, személyes, lehetőség szerint befejezett ellátást nyújtani. Az alapellátási szolgáltatásokat Magyarországon 5133 családorvos, 1580 házi gyermekorvos és 5825 körzeti ápoló nyújtotta 2001-ben [5]. Az orvos-beteg találkozások átlagos időtartama azonban igen rövid (a járóbeteg-ellátásban 2001-ben 5,9 perc volt [6], aminek következtében a jelenlegi feltételek mellett valószínűtlen, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok tevékenysége az egészségfejlesztés, vagy ezen belül az egészségnevelés irányába lényegesen bővüljön. Ezért kell megvizsgálni azt, hogy az alapellátásban jelenlevő egyéb képzett szakdolgozók közül kikre lehet még számítani az egészségfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységekben. Az egészségügyi alapellátásnak az orvosokon kívül kulcsfontosságú szereplői az egészségügyi dolgozók legnagyobb csoportját képviselő ápolók is. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az alapellátás az ápolási gyakorlat magától értetődő kibővítése [7]; az egészségügyi alapellátás alapvető tevékenységei közül igen sok az ápolás körébe is besorolható. Az ápolók kapcsolatot tartanak a betegekkel, illetve azok családjaival (így tehát egészséges emberekkel), ezért az egészséggel kapcsolatos információk átadásában lényeges szerepet játszhatnak, különösen, ha képzésük során erre felkészítést kapnak. Az ápolók az alapellátásban csak úgy láthatják el munkájukat teljes értékűen és hozzáértéssel, ha az ápolói alapképzést és a továbbképzést bővítik, és az ápolást meghatározó jogi szabályozást is ennek megfelelően módosítják [8]. Sok egészségi probléma forrása az egyéni és közösségi életmódban keresendő, így megoldásuk változtatást kíván a gondolkodásban, viselkedésben, az életvitelben. Ezeknek a problémáknak a hatékonyabb megoldása az ápolóktól kreativitást, képzelőerőt és innovatív megközelítést igényel. Az ápolóképzés ma már az uniós országok jelenlegi trendjeit követi. A minőségi problémát a kompetenciák tisztázatlansága, a mennyiségi problémát pedig az alacsony ápolói létszám jelenti. Az ápolók létszáma százezer lakosra vetítve 1999-ben, az Európai Unióban 762, míg Magyarországon kevesebb, mint fele, 374 ápoló volt (1. ábra) [9]. Ápolók helyzete az alapellátásban Magyarországon Az alapellátásban különös figyelmet érdemel az ott dolgozó ápolók helyzete és a közösségre irányuló ellátás, hiszen a kórházi napok csökkentése a leghatékonyabban az alapellátáson keresztül valósítható meg. Ahhoz, hogy az alapellátásban dolgozó ápolók az egészségfejlesztésre összpontosítsák figyelmüket, olyan csapatmunka szükséges, amely a praxishoz tartozó közösség meghatározott egészségi szükségleteire összpontosít, és amelyben minden csapattag a képzettségének megfelelő munkát végzi. 1. ábra — Ápolók száma 100 000 főre viszonyítva egyes európai országokban, 1999-ben (Forrás: HFA adatbázis, WHO Regional Office for Europe, Coppenhagen, 2000) NŐVÉR 2004. 17.ÉVF. 1.SZÁM 6