Nővér, 2015 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2015 / 1. szám - Hirdi Henriett Éva: 120 éve született Baloghy Mária, a hazai gyárgondozónői képzés alapítója

KITEKINTÉS telenül és ismeretlenül beálltam gyári munkás­nőnek. Együtt laktam, együtt dolgoztam mun­kásnőtársaimmal s az így szerzett tapaszta­latok alapján építettem ki a gyárgondozónői munkakört." (Budinszky, 1942) Arra a kér­désre, hogy miért pont gyári munkásnőnek állt, és miért gyárgondozónői tanfolyamot indított talán a következő idézet adhat vá­laszt: „eszembe jutnak a békeidők, a kis zemp­léni város sápadt, elnyűtt testű „cigaroskái", akikkel nekem az úri kisasszonykának, rossz hírük miatt nem volt szabad szóbaállanom.­­ Jóval később tudtam meg, hogy női szerve­zetüket roncsolja, izgatja a dohánypor, s mint foglalkozási ártalom kergeti őket a könnyelmű életbe. Az ő fellobbanó emlékük volt talán a döntő élmény abban, hogy kezdeményezője let­tem Magyarországon a gyárgondozónői intéz­ménynek." (Baloghy, 1939) Dr. Baloghy Mária látóterét nagyban tá­gította, szemléletét még inkább megszilár­dította 1935-38-ban tett nyugat-európai körutazása. Az iparügyi minisztérium és a főváros támogatásával eljutott Angliába, Németországba és Svédországba, majd a megszerzett tapasztalatok birtokában to­vábbfejlesztette tanfolyamainak tematiká­ját. Gondoskodott arról is, hogy a tanfolya­mokat már elvégzett hallgatók is frissíthes­sék, bővíthessék tudásukat, számukra havi rendszerességgel továbbképző szeminári­umokat szervezett, mely lehetőséget biz­tosított az összefogására, a kapcsolattar­tásra és a jó gyakorlatok megosztására is. Mindeközben tudatosan népszerűsítette a tanfolyami képzéseket, a végzett hallgatók tevékenységét, számos interjút adott, el­ismert személyeket hívott meg a vizsgák­ra, kiállítást és konferenciát szervezett. Tevékenységének eredménye nem maradt el, 1940-ben a gyári gondozás intézmé­nyes megszervezéséről már szabályrendelet készült. 1944-ben a Magyar Királyi Állami Védőnői Intézettől Budapestre és Kassára 2. kép. Dr. Baloghy Mária és növendékei (Forrás: Színházi Élet, 1937. 21. szám p.71.)

Next