Nővilág, 1859. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1859-07-31 / 31. szám
zelebb nyilvános vizsgát a kereskedelmi könyvvezetésből. Az eredmény teljes siker volt, Franczia s Angolországban, valamint Schweizban régóta alkalmaznak már hölgyeket, s mint látjuk, e dicséretes intézmény kezd lassan kint tovább terjedni. A férfinem kapzsisága eddigelé úgyis minden jövedelmesebb keresetmódot elragadott a nőnem elől, ideje már egyszer, hogy a férfiak legalább udvariasságból is lovagiasan megnyissák a szépnem előtt azon tért, melynek eddig egyedárus művelői ők voltak. SZÍNHÁZI szemle. Július 20. „Vicomte Letoriére“. Franczia vígjáték. Hegedüsné adta a czímszerepet. Július 21. „Robert és Bertram“. Ballet. Valóban, a balletkar teljes méltánylást érdemel, s nem szigorúság, de kegyetlenség volna el nem ismerni példás készségüket, melylyel a 38 foknyi olvasztó hőségben nem ugyan valami magas művészettel, de minden esetre nagy elszántsággal, s önfeláldozással ugrándoznak. A közönség örvendve tapasztalhatta, hogy legalább jó vér dolgában nálunk még mindig nincs fogyatkozás, kivált ha nem dolgozni, de tánczolni kell. Július 22. „Szeleburdi“. Vígjáték. Szerdahelyi elemében volt. Július 23. Először :,,Fiorina“. Víg opera. Irta Pedrotti. Olyan Traviata-féle könyed, kedves daljáték, épen a nyári caniculára való, előadható lévén anélkül, hogy az énekesek kimerüljenek, és az énekesnők elájuljanak. Csakhogy némely művészünknek nem igen természete a fürgeség, eleven virgonczság, könnyűség, mi a hasonló vig dalművek előadását igen emelné. Közönség igen csekély számmal volt jelen, ami egy új operának olyan ritka vendéggel, mint Fioretti Ilén, első előadásán, — valóban fásultabb czivilizatióra mutat, mint a mennyi egy oly kis várost megillet, mint a mi Budapestünk. Úgy látszik, sok itt az Alcibliades, kik minden ellentétes tulajdonságokkal bírnak. Julius 24. „Huszárcsiny“. Ered. népszínmű. Vasárnap. Hegedüsné „országos“ tetszésü szerepe. Julius 25. „Othello“. Shakespeare tragoediája. A czímszerepet Komáromy Alajos adta. SZAVALMÁNYOK. Pató Pál úr. Mint elátkozott királyfi Túl az Operenczián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. G A L A M A P A S T A. „Egy pásztor óra emléke“ „Az első szerelem“ stb. Írója a szerelmi lágy érzelmek megéneklésében nem oly szerencsés, mint egyebütt. T. K. Pankotán. A fordítást adni fogjuk. Jó volna e téren többet is lendíteni. — „Istenem, de furcsa kis történet“. — A történet igen is természetes, hanem a vers, — az aztán már furcsa. —„ Kevés alakból s tartalmas mondatból álló képtalányokat szívesen veszünk. A tárgyakat épen nem szükség lerajzolni, csak leírni. Felelős szerkesztő : Vajda János. — Kiadó-tulajdonos : Heckenast Gusztáv. Pest, 1859. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Egyetem-utcza 4-ik sz. a 496 Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség .... Közbe vágott Pató Pál úr : „Ejh, ráérünk arra még!“ Roskadó félben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj’ Isten, hol szalad. Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég . . . Közbe vágott Pató Pál úr : „Ejh, ráérünk arra még !“ Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemest. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék ? . . . Közbe vágott Pató Pál úr : „Ejh, ráérünk arra még! ‘ Hát a mente, hát a dolmány, Úgy megritkult, olyan ő, Hogy szúnyoghálónak is már Csak szükségből volna jó. Hími kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég .... Közbe vágott Pató Pál úr : „Ejh, ráérünk arra még!“ Életét igy tengi által. Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmmije. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó : „Ejh, ráérünk arra még!“ PETŐFI SÁNDOR.