Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1860-03-25 / 13. szám
204 cenben, már mintegy tagja a társaságnak. Ekkor ismét magához szólta Komlósy, velem körülményesebben értekezendő. De már ekkor nagy meglepetésemre egészen más nótát fújt, s többek között azt is kijelenté, hogy Kolosvártt énekelnem is kellene az operákban. Ez különösen nem tetszett nekem, s amint tőle távoztam, egy kis társaság igazgatójával találkozom. Ez hitt magához s jó szerepeket, jó fizetést ígért. Ennél fogva — de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utazhattam — hozzá állok. Diószegre menénk — egy Bihar megyei mezővárosba — s itt játszónk néhány hétig. Kaptam egy pár meglehetős szerepet, például Tornyayt a Tisztújításban, Warningot a 30 éves kártyásban stb és 50 ft proportióba tétettem. Innen Székelyhídra menénk, s itt mintegy 3 hétig játszunk. E hónap 24-én felbomlott társaságunk, mivel mi Nagy- Károly- és Szatmárba akarunk menni, s az igazgató erre nem állott. Ennél fogva nem volt mást tennem, mint Debrecenbe jönöm vissza, s nem csupán azon okból, mert társaságunk szétoszlott, de leginkább mert beteg vagyok, s betegségem napról napra terhesül. Már Székelyhidon semátszhatom, s nincs is reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira el vagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése bizonyosan belekerül két három hónapba. Egész csontváz vagyok, így tengeri ínséges állapotban s itt kell a telet Debrecenben töltenem. Azon szemtelenségre valók kénytelen vetemedni, hogy Nagy Ignác úrtól pénzt kérjek költsön. Mint szégyenlem, s még sem tehetek máskép! — X— csakugyan gazember; kicsalt tőlem vagy nyolc pengő forintot Pesten létemkor s három pengőmmel most is tartozik. A múzsák kerülnek; minden, amit írni tudtam, mióta Pestet elhagyom, két keserves népdal. Tieck drámát, lapjait s Rötscher Kunst der drámát. Darstellung - ját szorgalmasan olvasom, ezzel telik minden időm. Vachott Sándornak igen szerettem volna írni, de tán nem is érdekelné levelem. Vannak még , kiket annyira tisztelek , kiket szeretnék kérni, hogy néha néha emlékezzenek rám, de hiszen én olly csekély vagyok, s ezt tenni nem merem. Bocsássa meg a Tekintetes Ur, hogy illy hosszan alkalmatlankodom, és bocsásson meg levelem zavartságáért. Mellyek után, szives indulatába ajánlván magamat, maradok a tisztelt Tekintetes Urnák alázatos szolgája Petőfi Sándor. TÁRC Z A. IRODALM Az első lépés veszélyei. Regény két kötetben. Irta „Eszther“ szerzője. 259 — 268 lap. Ha találkoznék olyan, ki — a legújabb ifjúsághoz tartozván — nem ismerné szerzőt, annak az „Utolsó Báthori“ — „Csehek Magyarországban“ elolvasását ajánljuk, s azután termékeny szerzőnk számos munkáira nézve nem kérdezend senkit, — de sőt nagy tilalomnak kellene annak lenni, a mi azon illetőt szerző minden regényének elolvasásától visszatartaná. Kárpáthy Zoltán. Regény. Irta Jókai Mór. Második kiadás. Három kötetben. 3 ft. Ez ama nevezetes munka, mely egykor a mintegy 5000 példányban forgó Pesti Napló tárczáját oly drágává, várva várttá tette, — mely ikertestvér i SZEMLE Vével a „Nábob“-bal együtt a legutóbbi évtizednek kétségtelenül legünnepeltebb regénye, — mely az olvasásvágyat oly körökben is fölébresztette, ahol azelőtt még talán Dumast sem igen mohón kapták, — és a mely e szerint jelenleg tulajdonkép harmadik nagy kiadást ér; örvendetes bizonyságául, hogy a korszerűleg jónak nálunk is megvan a maga háladatos közönsége, — noha még az mindig nem annyi, amennyinek népességünk száma szerint lenni kellene. Jókai legtöbb érdemet e művével szerzett magának , mert el lehet mondani, hogy ő ama szellemileg átért időszakban az irodalomnak mintegy újabb, erősebb lendületet adott, a nemzet figyelmét hatalmasan az irodalomrafordította, s az úgynevezett „irodalom pártolási“