Nővilág, 1860. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1860-06-03 / 23. szám
VEGYES HÍREK. ** Carrano ezredes , ki egykor Garribaldi közelében tiszti hivatalt viselt, ezeket írja e nevezetes férfiúról : Garribaldi József középtermetű, erős széles válla, herkuleszi izmu férfiú; sűrű vöröses, már őszbeomló haja van, s ép oly szakálla, bajusza; lépése kimért és határozott; kinézése, arcza és beszédje elárulja a tengerészt. Nyakig gombolt kabátot, kalabriai kalapot és bő inexpressible-t hord. Orra egyenes, pillantása tüzes, s mindamellett gyöngéd. Ajkain, a sűrű szakáll között egy-egy természetes mosoly játszik, mely elbűvöl. Beszédben egyszerű és határozott, ritkán cseveg, s ha dicsér, kevés szóval teszi. ** A Great Eastern e hórikán a southamptoni kikötőből Új-Yorkba indul. ** Strassburgban azon nő, kiről írtuk, hogy 17 éves leányát megölte, s feldarabolta, kivégeztetett. ** Ristori, emlékiratain dolgozik , melyek majd Turulban fognak megjelenni. ** A Parisban székelő x-i követség egyik fiatal tagja maga* arszáni magaviselettel lépett fel a termekben. Ámbár családfáját épen csak Julius Caesarig vitte fel, mégis itt-ott sugdosni kezdtek róla, hogy bölcsője egy hegyi gunyhóban ringott, és hogy anyja igen jól ért a fejéshez. A szellemdús ifjú embernek azonban szeszélye volt egy uralkodó herczeg házasságon kívüli fiának tartatni, s megkérte kezét egy ép oly gazdag, mint szép előkelő leánynak. Egy napon a követségi palotában öreg német pórnő jelenik meg, egyszerű pórviseletben, s örömtől elragadtatva az ifjúnak karjaiba omlik, kit fiának szólít. A fiú jelenlevő leendő iia, *** gróf előtt megtagadja anyját, s a kétségbeesett öregnőt a szolgák által kiutasittatja. A szegény anya egyik levelet a másik után írja fiához, remélve, hogy kemény szívét meglágyíthatja. Mind hiába. Egy jó szellem megtudatja a dolgot az ifjú menyasszonyával, ki magához kéretvén az anyát, miután jegyese nemtelen magaviseletéről meggyőződött, eltökélte azt megbüntetni. A jegyes udvariasan meghivatik a házhoz a legközelebbi napra estélyre; a meghívás szívélyesen elfogadtatik. A társaság vidám, a vidám társaságban legvidámabb a boldog jegyes. Egyszerre megnyílik a terem ajtaja, s a jegyes Euphrosine kisasszony által vezetve belép az öreg anya. — „Ez a szegény nő — mondja Euphrosine kisasszony — fiát keresi, s itt reméli megtalálhatni. Kérem, ne hagyják soká keresgélni a szegény anyát, mert szíve meghasad.“ — „Ki a fia e szegény nőnek?“ kérdik részvétteljesen. Senki nem felel, minden szem a fiatal jegyesre néz, ki zavarodva maga elé süti le szemeit. — „Segítek keresni önnek, asszonyom,“ szól Euphrosine kisasszony. A jegyes vállat vonít és kitárta karjait anyja felé, ki sírva, keblére omlott. — De azért Euphrosine visszakérte jegyesi gyűrűjét. ** A meghalt franczia exkirály, orleansi Lajos Fülöp egy értékes gyűrűt örökölt atyjától Egalité herczegtől, melyhez az Orleans család megindító hagyományai vannak kötve. E gyűrű Egalité herczeg ujján volt mielőtt a nyaktiló alá lépett; el tudta rejteni őrei elől, s végórája előtt egy leánynak, névszerint Goudehaux Juliettenek adta, hogy juttassa el családjához. Midőn a herczeg nem élt többé, a gyűrűt a reichenaui iskolamester, a leendő Orleans herczeg és franczia király hordozta kezén. Mikor ennek trónja összedőlt, és az 1830-iki charta széttépetett, a gyűrű még mindig az exkirály birtokában volt, ki halála előtt azt a párisi gróf kezébe szolgáltatta. Ennek igen nagy volt az, s nem birta ujján hordani; elküldte hát a család párisi aranyműveséhez, hogy kezéhez illeszsze. Alig tudták meg az orleanisták, hogy a gyűrű Párisban van, az ötvös egyre másra kapta a számos látogatást műhelyében, melyek mind ez ereklyéért történtek, melynek a látogatók igy titokban tisztelegtek, de oly szavakat is koronkint ejtegettek , melyek a rendőrségnek semmiképen sem tetszettek. A bucsujárás a montmartre-utczába a gyűrűhöz, betiltatott, két rendőr őrizte az utczát, és szorgalmasan jegyezgette, kik mennek ki-s-be az ötvös műhelyébe. Senkinek sem volt ez nagyobb kárára, mint Jacquesnak, az ötvösnek, ki egyszerre elveszté vásárlóinak legnagyobb részét, kik nem merték őt fölkeresni, nehogy orleanistáknak tartassanak. — Jóllehet a gyűrű régen után volt már ismét London felé, Jacques vásárlói még mindig nem mutatták magukat, úgy hogy Jacques egyszer csak kénytelen volt fizetéseit megszüntetni. Hames bukással vádolva börtönbe záratott, honnét azonban, büntelensége kiderülvén, szabadon bocsáttatott, de nem volt semmije, s a legnagyobb nélkülözések közt éldegélt tovább. A párisi gróf nem rég megtudva balsort lát, melybe az orleansi családi gyűrű által jutott, azonnal tetemes összeget küldött neki, s ezenfölül közbenjárt érdekében Viktória királynőnél, ki Jacques-ot megbizta Alice herczegnő mennyaszszonyi ékszereinek elkészítésével. Most ezer meg ezer ember megy a szerény műhelybe bámulni a drága brilliantokat, melyek rendeltetve vannak Hollandia leendő királynéjának homlokát ékíteni, s dicsérik a fiatal herczeg emberbaráti szivét. ** Ristorit nagy szerencsétlenség fenyegette. Valamely gyógyszerben tizenöt csepp laudanumot kellett bevennie, azonban a gyógyszerész, tévedésből több mint háromszoros mennyiséget kevert e folyadékból az orvosságba. A művésznő csakhamar érezte a méreg hatását, s néhány perczig halálos veszélyben forgott. Most már egészséges, s nemsokára folytatni fogja előadásait. ** A Párisban tervezett nagyszerű új operaház építése valószínűleg elmarad, s a császár szándékához képest csak a régi fog jelentékenyen megnagyobbíttatni, és kiujjíttatni. ** A párisi színházak múlt évi máj elseje 366