Nővilág, 1860. július-november (4. évfolyam, 27-48. szám)
1860-09-30 / 40. szám
640 gadtatott vitéznek, a tábornokhoz fordulva mondá: „Az ördögbe, tábornok, egy vállban hordott golyó fölér egy szalaggal!?“ ** Brompton angol városban egy hölgy halt meg, kinek holmije közt 1800 selyem szoknyát, 700 köpenyt, 200 kalapot, 100 pár czipőt, s felszámithatlan mennyiségű zsebkendőt stb. találtak. ** A sultán egyik veje, Ibrahim basa meghalt. Özvegyét Riza basa fiának kell nőül vennie. ** Egy katona a tavalyi hadjáratra nézve azon megjegyzést teszi , hogy Olaszországban akár jöttek akár mentek az osztrák csapatok, mindenkor rendesen hallani lehet a templom tornyán a harangszót, és nemcsak nappal, hanem éjjeli 12 és 1 óra közti kiinduláskor is szólott a kis harang, amint az osztrák csapatok valamerre távoztak, vagy érkeztek valahonnan. Az észrevételt tevő katonai egyén megemlítve azon körülményt , hogy rendesen tudta az ellenség pontosan az osztrák hadsereg elhelyezését s mozdulatait , megjegyzi , hogy ő úgy vette észre, miszerint az olasz harangok nem mindig szóltak egyformán; a harangozás sokszor 5—6 egymásra sűrűn következő ütésekből állt, s neki akaratlanul eszébe jutván amaz eljárás, melylyel a távirdák jelzik a betűket, azt gyanítja, hogy az olaszországi helységek tornyaiból a harangozók alighanem értesítették egymást, és így közvetve a szárd-franczia hadsereget az osztrákok mozdulatairól harangozás által. ** A Patrie megcáfolja azon hírt, mintha a franczia császárra lövés történt volna. ** Bécsben a „Csikós és lova“ czímű új német darab megbukott. ** Még egy versre, a Napóleonra állítólag történt lövésről. A tettes Napóleonnak egy régi védencze volt, ki hogy hódolatát tegye szeretett császáránál, iparkodott kihallgatást nyerni, azonban ez nem sikerült. Eltökélte tehát magában, hogy a felebbi módon vonja magára a császár figyelmét. A révbe szálláskor ugyanis levegőbe süte pisztolyát. Első pillanatban természetesen mindenki gyilkos szándékot gyanított, s csak miután a pisztolyos ember elfogatott, derült ki, hogy pisztolyát tisztelet és hódolatjelűl lőtte ki. SZÍNHÁZI szemle. ** Sept. 20. „A szerelmes ördög.“ Ballet 5 felvonásban. ** Sept. 21. „Letoriéres vicomte.“ Vigj. A rímszerepben ezúttal Szilágyi Béláné próbálkozott. Dicsérni kell szorgalmát, hogy a nem tehetségéhez való szerepben oly sikerrel is bírt működni, mint amilyennel működött. Grevinnét is először játszta ma Némethyné, ki az ilyen erődő pajzán nőalakokat kiválón érdekessé szokta tenni csinos, eleven játékával. ** Sept. 22. Benza javára : „Don Juan.“ Op. Zenéjét szerzette Mozart. Ez operát, a jó idő óta pihenő „Figaro lakodalmával“ együtt, már rég elé lehetett volna venni. ** Sept. 23. A játékrendben Schiller „Haramiái“ voltak kitűzve, valamely lekötelező akadály miatt azonban, miért hálával tartozunk a sorsnak, a „Kísértet“ adatott elő, Szigetitől. Mór Károly bizonyosan nem részesült volna akkora, s annyira megérdemelt tetszésben, minőben Sas I. uram. A darab minden szereplőjét meg lehetne dicsérni, azonban azt már gyakrabban volt alkalmunk tenni. Ezúttal a mellékalakok közül emeljük ki Adamsot, ki kitűnő zsidó volt. ** Sept. 24. Másodszor: „A Rendiek.“ Szomorújáték. Írta Szathmáry Károly. ** Sept. 25. „A portréi néma.“ Opera. Zenéjét szerzette Auber. Előadás alatt azon megjegyzést hallok, mert nem adják elő a szép „Zampat“ is olykor, miután az egész személyzetnél be van tanulva, kivévén talán Ellingert, ki ha másért nem, legalább a többi által ráfordított fáradság miatt, szintén betanulhatná. ** Sept. 26. Szigligeti Anna k. a. első fölléptetil : „Romeo és Julia.“ Szomorújáték, írta Shakespeare. Lapunkat sajtóba adtuk még az előadás előtt, s így arról tüzetesen nem szólhatunk; azonban a látott próba után következtetve, a kisérlettevő fiatal k. a. szereplése szép sikerű lehetett. Mellékletünk őszi felöltőket ábrázol, melyek minden színű posztóból vagy velourból készíthetők; a szűz fölöttébb kedvelt ruhadarab, s fekete szövetből, fekete sujtással kivarrva különösen ízletes felső öltöny. Az attilának is nagy közönsége van, s választás szerint posztó, bársony, vagy nehéz selyemből készül. Nagyon hordják az Ilonamentét is. Az Ilonamente hátzsinórzata, rajzolónknak későn észrevett hibájából a könyök felé nyúlik, ollott a váll felé kellene húzódnia. Szerkeszti: Vajda János. — Kiadja : Heckenast Gusztáv. Pest, 1860. Nyomatott Länderer és Heckenastnál. Egyetem-utcza 4. sz. a.