Nővilág, 1862. október-december (6. évfolyam, 28-36. szám)

1862-10-10 / 28. szám

Előfizetési dij : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordásva . Egész évre (jan.—dec.) 6 ft. Félévre (jan.—jan. 3 ft. Negyedévre (apr.—jan.) 1 ft. 50 kr. ■ 'Т-Чочг Oktober 10-kén 1862. 28-dik szám. Hatodik évi folyam. EGY KORONA UTOLSÓ VIRÁGA, I. régi torony nagy órája épen hetet ütött; az esti szürkület kezde a földön terjedni; a fák kedves il­lata, a tavasz első csemetéinek balzsa­­­­mától áthatva nyomulának be a lélek legbensőbb rejtekébe : ez a természet ifjú­sága, a legfényesb és legfűszeresb, minde­nek között. Az ablak melletti kalitkában levő kis kanári madárka esti danáját kezdé hallatni, kedélyesen ugorván egy helyről a másikra. 1798. april hava volt. A Tournelles kastély , régi földesúri épület, a Maine és Touraine folyamok egye­sülési pontjánál, keletkezése, azaz a tizen­egyedik század óta a Touraille család urai és uralkodói tulajdonukhoz tartozott. Elbeszélésünk idejében e nevezetes csa­lád utolsó sarjai lakták e kastélyt, mely a forradalom viharaitól egész akkorig meg volt kimérve. A rendkívüli termek, melyek még min­dig úgy valának berendezve, mint a nagy király idejében, nem viszhangoz­nak többé az­ örömriadások és a készülődések zajától; egy vak öreg és két gyermek voltak csupán e hatalmas nemzetség végsarjadékai, néhány elaggott és félénk szolga, egy más gyermek, ki szintén elárvult és azok barátságára bí­zatott, kik már nem éltek, valának egyedüli asztaltársai e háznak, mely egykor vendég­szeretete­ és ünnepélyeiről oly híres volt. Ez estén a terem ablakai nyitva voltak, a kandallóban élénk láng lobogott föl, az ablak mellett Touraille Izaura és Jacquelin egy levelet félig fönhangon olvasának, egyik a másikra hajolva, mintha félni látszottak volna, hallgatók annak tartalmát. A kandalló mellett, tágas kabátba bur­kolva, mellén a kereszttel és ujján a lelkészi gyűrűvel állott Touraille abbé, a gazdag pini apátság főnöke Poitouban, kezeit és lábait a tűz rsezgő lángjánál melengetvén. Touraille abbé , Izaura és Jacquelin nagybátyja, kilenczvenhat éves volt. Magas kora daczára, szivét és szellemét oly ifjan tartá meg, minek egykor voltának és mint vonásaiból kivenni lehetet ép, egészséges agg kora, nyugalmas és rendes életnek volt jutalma. Tisztaságának és becsületességének ter­­mészetes gyümölcse, a végetlen szívjóság, mely az értelmet sem zárja ki, mindenki becsülése és szeretetét megnyerő és tiz mértföldnyi kevületben nem volt hazafi, ki, daczára a névnek, melyet visel, daczára

Next