Nővilág, 1862. október-december (6. évfolyam, 28-36. szám)
1862-10-20 / 29. szám
Oktober 20-kán 1862. 20-dik szám Hatodik évi folyam. Olliflifilii,iilililli szálán, Előfizetési dij . Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordásva . Egész évre Пап.—dec.) 6 ft. Félévre Пап. — jun 3 ft. Negyedévre (apr.—jun.) 1 ft. 50 kr. EGY KORONA UTOLSÓ VIRÁGA. (Folytatás.) én nem szenvedek, de nem tudom, hogy mily sejtelem aggaszt. aggpSrt- Unokaöcsém elutazása szomorú volt. Miért megy oly kevés kísérettel? Miért úr este? Vagy a Tourailles-ok utódja eltitkolja útját, midőn atyjához megy, ki a király mellett van? Tehát ennyire megváltoztak a dolgok , mivel időmben nem igy állottak. — Oh igen, nagybátyám! — viszontá sóhajtva a leányka, — a dolgok igen megváltoztak. A csöngetyű, mely az ebédre hivott, épen úgy hangzék, mint egy nappal előbb, azonban még is mily különbség! A szegény abbé és az ifjú leányka magukra maradtak, hallgatva mentek az étterembe, midőn a jelt megadák. Míg az ősz asztali imáját végező, Izaura gondolatai elszéledtek; az üres helyekre pillantva, szellemileg követé az utasokat, az után, mely előtte oly ismeretes volt. — Ah, — mondá, — minket leginkább lehet sajnálni, nagybátyám! Magunkra maradunk. Ők csupán emlékezetet vittek magukkal és a szenvedést nekünk hagyák. A pini apát sok év óta most ebédelt először kedvetlenül és anélkül, hogy szerzeteseiről és barátja , Dom Gervaisról beszélt volna. Unokahuga szenvedéseit érezé és fájdalmát egyesítette annak fájdalmaival, és ez vigasztalandó, haladéktalanul ismétlé e szavakat : — Légy nyugodt szaura és ne sírj, ők vissza fognak térni. Visszatértek a terembe, hol szokás szerint együtt végezék imájukat. A forradalmi ágyúk hiában dörögtek az ártatlanság és kegyesség ezen vára körül; a család szokásai mitsem változtak. A Tourailles-k utolsó sarját oda küldék, hová a becsület hivta; a családi tűzhely szentsége és nyugalma azonban változatlanul maradt. Izaura hangja reszketett, midőn imakönyvét bezárva, a gyülekezethez e szavakat intézé : — Ti a Tourailles-ek hű szolgái, kérjétek az istent, hogy testvérem útját áldja meg és öt ép egészségben vezérelje ismét vissza. E szavakat csöndes áhitat követé, mely alatt Izaura lelke egészen fölszállt teremtőjéhez. Ezután mindenki szobájába vonult. De la