Nulladik Típusú Találkozás, 1992 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1992-05-01 / 4. szám

még meg szeretnék tenni. És ha ehhez a munkámat kell abbahagyni, ha teljes magányba kell vonulni, akkor megte­szem azt is.­­ Ez volt a megpróbáltatások lelki ol­dala. Kivonult „negyven napra a pusztá­ba és sáskával táplálkozott". Mi volt az, amit nem fogyaszthatott? Gondolom itt egy hosszú lista következik. - Hát majdnem semmit nem volt sza­bad . . . A legfőbb ellenség a nikotin, az alkohol és a só. Nem szabad semmiféle állati terméket enni, vagyis húst, ba­romfit, halat, belsőségeket, állati erede­tű zsírt, sőt az első hat hónapban még tejterméktől is tartózkodni kellett. Cuk­rot, édességet, mirelitkonzervet, füstölt húst és sajtot még az előzőeknél is job­ban tiltották. - Ne haragudjon, de ezt még hallgat­ni is borzalmas! Másrészt, én ugyan na­gyon nem értek ehhez, de annyit én is tudok, hogy a szervezetnek szüksége van a fehérjére . . . - Na igen, a fehérje .. Mindenki ez­zel jön, hogy de mi van a fehérjével .. .? Nézze, ha valaki egy jól összeállított, sokféle zöldségből, gyümölcsből álló di­étát folytat, akkor biztos, hogy a szerve­zet megkapja a megfelelő aminosava­­kat, és semmiben nem szenved hiányt. Biztos, hogy a szervezetében visszaáll az a természetes és egészséges egyen­súly, amit korábban a nikotinnal, alko­hollal, az agyonvegyszerezett élelmisze­rekkel maga borított fel. Elismerem, az átállás nem megy könnyen. De ma már nem is tudnék meglenni a saláták, a ká­poszta, és a különféle gyümölcs- és ré­­palevek nélkül. Most már azt is megen­gedhetem magamnak, hogy megegyek, mondjuk, egy paprikás csirkét galuská­val, nem is esik rosszul, de nem mond­hatnám, hogy minden nap szívesen en­ném.­­ Rendkívül tiszteletreméltó az akara­tereje és a kitartása. És az eredmény sem maradt el, a rákkal vívott párbajban ön lett a győztes. - Kilenc éve annak, hogy a terápiás kúrát abbahagytam Az első négy hét­ben elmúlt a cukorbajom . . . Erre min­den orvos azt fogja mondani, ez a nő nem normális, a cukorbaj nem múlik el. Tudom bizonyítani, megvannak az orvo­si leleteim! Aztán elmúlt a kezdődő ízü­leti gyulladásom, örökre elmúltak a mig­rénes rohamaim és a második hónap végére elkezdett visszanőni az a húsda­rab a lábamon, amit a sebész kivágott, hogy megszabadítson a ráktól. Ma tökéletesen tünetmentes vagyok, kiegyensúlyozottnak érzem magam, és ha olyan kedvem van, csekélyke pénz lefizetése ellenében mutogatni szoktam a lábamat a hitetleneknek. Befizet rá . . .? Báthory Gábor JB­saknem 3 hónapja, 1992. január 3-án, ^^^^^délelőtt 11 órakor Pacsai Tibor és Papp József, a 8-as főút Veszprémhez közeli benzinkútjának kezelői olyasmit láttak, amit még soha. Egy labdát formázó, gömbformájú valami, számukra felfog­hatatlan sebességgel, majdnem vízszin­tesen, de a vízszintestől lefelé mutató szögben, csaknem nekirepült észak felé tartó útjában a tőlük nagyjából 3-4 kilo­méterre lévő hegygerincnek. Ám mielőtt a földnek csapódott volna, megugrott, talán át a hegygerincen és eltűnt. A tör­ténéssel egy időben és egyik pillanatról a másikra körülbelül 10-15 méter átmé­rőjű, henger formájú, vaskos füstoszlop tört fel a talajról a magasba, s rá alig egy másodpercre láng is felcsapott a szóban forgó helyen. A tűz nyomán égni kezdett az avar. Illetékesek riasztották a Légi Kutató Mentő Szolgálatot. Simon Sándor ezredes, a Bakony Harcihelikop­ter Ezred parancsnoka, az alakulattól Várpalota - észak irányban mintegy 3-4 kilométerre történt eset kivizsgálására a rendelkezésére álló legjobb erőket és eszközöket bevetette. A video- és fotó­anyagokkal, jegyzőkönyvekkel, szakértői elemzésekkel alátámasztott vizsgálati eredményekről a vizsgálatban részt ve­vők, a szemtanúk és szakértők bevoná­sával tartott sajtótájékoztatót Simon Sándor ezredes Szentkirályszabadján. Igazából nem sajtótájékoztató volt ez, hanem az ügy felderítése érdekében több órán át tartó, szőrszálhasogató kér­­dezz-felelek játék A szakértők és a sajtó munkatársai keresztkérdések alá vetet­ték a szemtanúkat, hogy a legapróbb részleteket is előcsalogassák az emléke­zetükből. Az elhangzottak szó szerinti visszaadásához lapunk teljes terjedelme kevés lenne, ezért összefoglaljuk a látot­­tak-hallottak lényegét. A gömbformájú valami nem határo­zott körvonalú volt, mint például a lab­da. És olyan sebességgel száguldott egyenes vonalú pályáján, hogy azt csak a tekintet bírta követni. Papp József és Pacsai Tibor: „Az volt a szerencsénk, hogy pont a hegygerinc felé néztünk mind a ketten. Ha ahhoz, hogy lássuk, fejünket el kellett volna fordítani, akkor nem láttunk volna semmit se, mert ke­vesebb idő alatt zajlott le az egész, mint amennyi fejünk elfordításához kell." Nagy Attila tűzoltó főhadnagy, a Vár­palotáról kiinduló csoport parancsnoka: „Mi, a füst majd a láng első felcsapódá­­sa után egy óra múlva érkeztünk a hely­színre. Első látásra szokásos avartűzzel álltunk szemközt. Csakhogy a tüzete­sebb szemrevételezés után megállapít­hattam, hogy ez a tűz semmiképpen sem szokásos avartűz. A tűz okának a jelentésemben azt jelöltem meg: Vélel­mezett egyéb. Magyarán: fogalmam sincs, mi okozta a tüzet. A Simon Sándor ezredes által kijelölt vizsgálócsoport sem talált semmit sem, ami a tüzet okozhatta volna. Tehát az nem lehetett eszköz, legalábbis földi eredetű. A video- és fényképfelvételek tanúsága szerint ezen a néhány száz négyzetméteres területen tűz pusztított, de laikus szemmel nézve is elképesz­tően furcsa módon. Elsősorban is: a tűz a növényzet alsó, a földfelszíntől számított részeit néhány centiméter magasságban elszenesítet­­te, annál följebb pedig meg se pörkölte, így csak olyan tűz éget, amely igen rö­vid, szinte szemvillanásnyi ideig nagyon nagy hőmennyiséget közöl a környeze­tével és utána rögtön elenyészik. Má­sodsorban: a tűz érintetlenül hagyott te­­nyérnyi-többtenyérnyi fűcsomókat, mi több, hócsomókat, vagyis foltokban égetett. A szokványos avartűz nem hagy ki égnivalót az útjában, és nem hagy érintetlenül havat, hanem megolvasztja azt. Harmadsorban: a tűz epicentrumá­ban jóval magasabb volt a földfelszín hőmérséklete, mint szokványos avartűz esetében. Nagy Attila tűzoltó főhad­nagy: „Speciális csizmában voltunk, amiben 150 Celsius-fokig nem érezni meleget. Itt meg valósággal égette a 10 /1

Next