Nulladik Típusú Találkozás, 1992 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1992-09-01 / 8. szám

LÁTOGATÓK, VAGY ZSENIÁLIS CSALÁS?­ÁS GULF BREEZE-BEN padlásra, ahol egy ufómodellt talált. Nem volt tisztában a dolog jelentőségé­vel, hiszen eddig nem hallott a híres ufófelvételekről. A modellt betették a garázsba, és meg is feledkeztek róla. Néhány héttel később egy újságíró csöngetett be hozzájuk, s arról érdeklő­dött, mit tudnak Ed Walters ufóiról. El­mesélték, hogy valóban találtak egy ufó­modellt, meg is mutatták neki. A ripor­ter elkérte és elvitte a szerkesztőségbe. Rövidesen megjelent a lapban a hír, s ismét fellángolt a városkában a vita: va­jon hamisítványok-e Ed Walters fényké­pei. Rövidesen Walters is nyilatkozott, szerinte a modellt egy ismeretlen valaki készítette, aki le akarta járatni őt,­ és a Gulf Breeze-i ufókat A Pansacola News Journal munkatársai a modell segítsé­gével megpróbálták rekonstruálni Wal­ters képeit. A dolog nem sikerült tökéle­tesen, de Mark Curtis, a Wear­ TV ripor­tere feltételezte, hogy más modellek is létezhetnek. A keménypapírból, készült modell át­mérője 23 cm, magassága 15 cm volt. Több Gulf Breeze-i lakos azonban egé­szen biztos volt benne, hogy nem ezt látták az égen, hanem egy hatalmas ob­jektumot. A városka polgármestere, Ed Gray szerint Walters ufófelvételei hami­sítványok, amelyek azért készültek, hogy az ufótéma az érdeklődés homlokterébe kerüljön, s a szerző jókora anyagi ha­szonra tegyen szert. Tavaly januárban Ed Walters ismét ufót látott, de ezúttal nem volt egyedül. Feleségével sétálni indultak a kellemes estén, amikor egy vöröses objektumot vett észre az égen. Nézd, szívem, me­gint itt van! - mutatta az asszonynak. Visszasiettek a házba, és Ed megpróbált telefonálni néhány ufókutatónak, de há­rom esetben is csak üzenetrögzítő vála­szolt. Végül sikerült beszélnie Duane Cookkal, a Gulf Breeze Sentinel szer­kesztőjével, aki riasztotta néhány isme­rősét és rövidesen Waltersék házához érkeztek. Ed már kihozta a fotóállványt, ráerősítette a fényképezőgépet, s a töb­biek is szorgalmasan kattogtatták masi­nájukat. Számos fotó készült a jelenség­ről, amely fehéren izzott, körülötte pedig vörös derengés húzódott. A január 8-án készült képek gyengíte­ni látszottak azt a feltételezést, hogy Ed Walters előző képsorozata hamisítvány lett volna. Ám ekkor jelentkezett egy húszéves fiatalember, Tommy Smith, aki azt állította, hogy két és fél évvel ezelőtt ő segített Ednek a hamisított ufóképek elkészítésében. Walters hat képet adott át neki, hogy juttassa el a sajtónak. Vajon miért hallgatott Tommy Smith több mint két évig a dologról? Ed Wal­ters szerint a fiatalember állításait senki sem ellenőrizte, míg őt keresztkérdések­nek vetették alá, és minden állítását ala­posan elemezték. Talán azért adtak töb­ben hitelt Tommy szavainak, mert az ufókat tagadó álláspontot képviselt? Le­hetséges. Mindenesetre több szemtanú megerősítette, hogy amit 1987-88-ban láttak, semmmi esetre sem lehetett egy keménypapírból készült modell, hanem valami hatalmas objektum, ami az öböl felett lebegett. Mindenkinek káprázott volna a szeme? Valószínűtlen feltétele­zés. Földönkívüli látogatók érkeztek volna Gulf Breeze fölé vagy zseniális csalásról van szó? A kérdés egyelőre nyitott marad. (A Nulladik Típusú találkozások szeptember 6-i adásának nyo­mán.)

Next