Az Érem, 1925 (3. évfolyam)

1925 / 1. szám - Gohl Ödön: Magyarország barbár pénzeinek áttekintése

­ BUDAPEST, 1925 III. ÉVF. Laptulajdonos : a Magyar Numiz­matikai Társulat 5*1 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Csepreghy utca 4 Po­statakarékpénztári számla : 51.010. XZ ÉREÍR KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREM GYŰJTŐK SZÁMÁRA SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS: SZENTGÁLI KÁROLY Megjelenik időközönként X Ára • Társulati tagoknak : 1 pengő. Nem tagok­nak : 2 pengő. X Magyarország barbár pénzeinek áttekintése A Trianon előtti Magyarország ókori népei közül a keltákról és a dákokról tudjuk, a pannonokról pedig bizonyos jelenségekből következtetve feltételezhetjük, hogy a Kr. e. 3., illetve 2. században pénzt vertek. A szarmaták a Kr. u. századokban fejtettek ki ilynemű tevékenységet. A pénz használata ezen területen II. Fülöp és III. Sándor macedóniai királyok pénzei­nek, főképen az ezüstnek beszüremlésével kezdődött. Ezeket megismervén és megked­velvén, saját anyagukból utánozni kezdték. Az utánza­tk mindinkább eltávolodtak szíl, súly és finomság dolgában mintáiktól és több különböző vidéken helyi jellegű típusok és fajok fejlődtek ki, melyek egybevetve lelőhelyeikkel, legfőbb támasztékaink az egyes barbár­­pénzfajoknak bizonyos vidékekhez és törzsekhez való beosztásánál, odaítélésénél. Az egyes törzsek települési helyeit az ókori írók és em­lkek alapján és ezeknek kritikai feldolgozása útján lehet, bár olykor csak viszonylagos biztossággal megállapítani. Az említetteken kívül idő folytán egyéb görög pénzeket is utánoztak, részint a hazai, részint szomszédos területe­ken, így Lysimachos, Koson, Apollonia, Dyrrhachium, Thasos, a macedóniai első kerület stb. pénzeit, sőt némely hazai barbárpénzfaókat is. Aranypénzt csak a nyugati szélen és a felvidéken használtak és részben vertek is barbár népeink. Pénzeiknek zöme ezüst tetradrakmonok utánzataiból telt ki, később a déli szomszédos tájakon III. Sándor drakmáit is utánozták, nálunk pedig több helyen, főképen a Dunántúlban kisebb arany-, ezüst- és rézpénzeket is vertek. Végül kevés vagy majdnem semmi ezüsttartalmú billonból tálalakú (sciphatus) pénzeket vertek, főképen a Marosvölgyé­ben, némely törzs pedig rézpénzt is kezdett használni A rézzel, illetve ólommal bélelt ezüstpénzeket (N. K. VI. 59.) gyártani szintén jókor megtanulták, úgyszintén az öntött hamisítványok készítését is. Ilyen öntőminták bronzból és cserépből a Nemzeti Múzeumban láthatók. (N. K. VI. 57.) A Kr. e. 1. század közepe felé a római köztársasági dénárok már hazánk területén is ismer­tek és kedveltek voltak. Egyes fajok [pl. L. Papius, Babelon 1. sz.), C. Naevius Balbus(B. l.sz.), C. Postumius At. (B. 9.) stb.], nemcsak a magyarországi és a nyugati szomszédos vidékeken fölmerült leletekben fordulnak gyakrabban elő, hanem barbár utánzataik is ismeretesek. Az eraviszkusok pénzeinek (lásd Num. Közlöny I. k.) legnagyobb része római dénároknak többé­­kevésbbé nacionalizált és hibrid utánzataiból áll. A hibridség, vagyis, hogy az érem két lapja két különböző pénzfajtól kölcsönzött bélyeggel veretett, általános jellemző tulajdonsága a későbbi barbár pénzeknek. A római császárok pénzeinek számos barbár utánzatát találják szórványosan, vagy római veretű pénzek közé keverve, nálunk. Ezek Augusztustól a késő bizánci arany-, ezüst­ös rézpénzekig úgyszólván összefüggő sorozatot alkotnak. A 4-ik századbeli kisbronz pénzek egyes fajainak utánzatai (fel. temp. reparatio, a lovast leszúró vitézzel és a két genius az oltárka fölé tartott volívpajzszsal) különö­en gyakoriak. Utóbbiak a lelőhelyek tanúsága szerint a Duna—Tisza közén lakó szarmatáknak veretek Ugyanezek gyártották a hátlapju­kon nap (csillag) és félhold képet viselő lyukas vagy fülezett bronz amulet-érmeket is. (Num. Közlöny III. k. 82. lap és itt a 2. és 8. ábra.) Az időrendi sorban ismét visszanyúlva, ki kell emelnünk a Kr. e. 1. században vert 1

Next