Az Érem, 1926 (4. évfolyam)

1926 / 1. szám - Szentgáli Károly: Istenségek képei és allegóriák a római pénzeken

IV. ÉVF. Laptulajdonos: a Magyar Numiz­matikai Társulat 2*|____— • n­ap Szerkesztőség és kiadóhivatal ^ 2^ Budapest, Vill., Csepreghy utca 4 Postatakarékpénztár! számla : 51.010. AZ ERESD KÖZLEMÉNYEK RÉGIPÉNZ- ÉS EMLÉKÉREMGYÜJTŐK SZÁMÁRA ^ SZERKESZTÉSÉRT ÉS KIADÁSÉRT FELELŐS:­­SZENTGÁLI KÁROLY Megjelenik időközönként Ára: Társulati tagoknak 1 pengő. Nem tagok­nak : 2 pengő. BUDAPEST, 1926 Istenségek képei és allegóriák a római pénzeken. Korunk műveltsége a római kultúrától elválaszthatatlan. Ahogy a nagy emberi kincs­nek, a jognak és minden modern jogszervezetnek gyökere a római jus civile, úgy minden egyébirányú haladásunk is a klasszikus műveltség gyökereire mutat. Találékony szellemünk, mely határtalan lehetőségek korává tette az utolsó egynéhány évtizedet, a művészetekben sem monumentálisabbat, sem kifejezőbbet alkotni nem tudott. Az esztétikai szépben csak kilengéseink vannak és variálunk, de a tökéletesség formanyelve ma is ugyanaz. Értelmi és erkölcsi haladásunk még éppen a megoldatlan problémák termelésében merült ki, de az igazság, a jóság, a szabadság, az öröklét eszméje és minden magasztos eszmény, melyek az emberi lét legfenségesebb ideáljai, nem újak; ezek ott éltek már a nagy nép keblében és ezeknek méltóbb kifejezésére sem a renesszánsz, sem mi nem voltunk képesek. Innét van az, hogy az istenek egynehánya ma is él közöttünk. Középületeinken, tereinken szobrok és freskók során láthatjuk, hogy az antik Pax, Justitia, Mercur, Venus és mások örökéletűek. Itáliában, a nagyszerű múzeumok és romok hazájában, aki ott járhatott-kelhetett, szinte élethű elevenséggel képzelhette vissza a római életet. Láthatta az istenek templo­maiban az áldozati tüzeket, benépesíthette az elárvult ligeteket; láthatta a triumfáló csá­szárt a diadalív alatt, diadalittas katonáival, ujjongó népével; emlékezetébe idézhette az ékesszóló dicshimnuszokat, de aki csupán az írott történelem betűire van utalva, jól teszi, ha fantáziájának szárnyakat szerez a római pénzek megismerésével, melyeknek hazánk különösen gazdag lelőhelye. Ezek a kicsiny plasztikai művek nemcsak szépérzékünkre hatnak kellemesen, hanem a római életnek számtalan oly momentumát örökítették meg, melyek nélkül annak a kor­nak szellemét, de szokásainak jelentőségét igaz értelmükben meg nem foghatjuk. A római pénzek a császár életének, alkotásainak, a hadsereg tetteinek, a békének, háborúnak, a hitéletnek, egyszóval a római életnek képekben való megörökítése, azért nemcsak a szaktudománnyal foglalkozók érdeklődésére tarthatnak számot, hanem minden művelt egyénnek bizonyos jártasságra kell szert tenni díszítő ábrázolásaik magyarázatában. Jelen soraimban az istenek, félistenek, héroszok és a megszemélyesített eszmények képeit mutatom be, amelyek a római pénzeken előfordulnak. A római pénz díszítésének hagyományai Caesar korától kezdve megszűntek és a művészi kivitel, különösebb átmenet nélkül új célok szolgálatába állíttatott, jelezvén azt a gyökeres változást, mely a császársággal a birodalom életének számos vonatkozásában beállott. A pénzverés joga császári joggá lett és a szenátus szavának elismerése a bronz­pénzek SC (Senatus consulto) betűiben csak alkotmányjogi szimbólum, melynek valódi értelme negatívum, de hangoztatása az önkény leplezése céljából szükségessé vált. Való­ságos díszítőelem a sokat jelentő két betű, határozottan, szélesen vésve, koszorúval és kör­irattal körüldíszítve — eleinte. Később, bár a szokás Aurelianus koráig érvényben maradt, alkalmazása igen szerény igényekre vallott a szenátus részéről. 1

Next