Az Érem, 1934 (7. évfolyam)
1934 / 1. szám - Szentgáli Károly: Erdély pénzei - 1. Általános jellemzés
ságának kedveztek. A jelentékeny forgalom természetesen is kifejlesztette a forgalmi eszköznek, a pénznek gyártását. Ez azonban még nem elegendő ok a szokatlan értékű egységek rendszeres verésére. Ezt éppenséggel nem a közjólét termelte ki Erdélyben, hanem részben a fejedelmek háborúi, részben az a különféle zavaros, függő viszony, mellyel a fejedelmeknek számolniok kellett. Híveik jutalmazására, de más természetű ajándékozásra sem igen találhattak kedvesebb módot, mint a kivételes, a többszörös veretek prezentálását. A gyakorlatiasság is hozzájárult, hogy különösen a nehezen szállítható súlyos ezüsttömegek helyett, részben, föl nem aprózott aranyakkal fizessenek, például külföldi hadiszállítókat. Följegyzéseket találunk arról, hogy a hadipénztárakat a málhás lovak egész serege szállította. Ha tudjuk, hogy a színarany és a színezüst között fennálló értékviszonyt a XVII. sz. elején megközelítőleg 1 : 20 aránnyal fejezhetjük ki, fogalmat alkothatunk a megkönnyítésről, amit az arany bőséges használata jelentett az élénk forgalomban. A gazdag bányák mellett sem volt lehetséges a korlátlan aranyhasználat, azt azonban megállapíthatjuk, hogy Erdély nemzeti pénzvagyonát főképen az aranypénz alkotta. Viszont az országrész elszegényedésének csíráit is valutájában hordozta. A nemesfém külföldre áramlását nem tartották szükségesnek korlátozni és Transsilvania aranyai a kontinens minden részébe eljutottak. Pénzverési ritkaságai kevés kivétellel a külföldön vénültek meg pénzemberek kincsesládáiban, vagy nagy famíliák, fejedelmi udvarok archívumaiban. Szinte naponként bukkannak föl oly ritka, vagy soha nem látott objektumok, melyeket visszaszerezni nemzeti becsületből is szükséges volna, ha éppen oly szentimentális célokra pénzünk volna, mint például az éremtani emlékek megmentése. A pénzverés folyamatosságát, a kamarák működését az ország egész területén fölötte megzavarták a mohácsi vészt követő idők eseményei. A kitűnő körmöci verdét is nehezen tudta I. Ferdinánd talpra állítani és tudjuk mily küzdelmes kísérletekkel igyekezett a tulajdonképeni Magyarország pénzügyi és valutáris nehézségein segíteni. Az erdélyi kamarák, a kolozsvári és a szebeni, kiesvén egy központi igazgatás ellenőrzése és irányítása alól, rendszertelen működést fejtenek ki. Vernek azonban a fejedelem rendeletére pénzt Nagybányán, sőt Bethlen Gábor részére Körmöcbányán és Kassán is. Nem tartósan, de mint látni fogjuk, verdéket állítottak föl más városokban is, főleg aprópénzek gyártására. A legfontosabb számítási pénz Erdélyben is az aranyforint és a tallér, továbbá ezek részei, illetve többszörösei, melyeket a magyar verdékben szokásos finomsággal és súlyban készítettek. Csupán a váltópénz jellegével bíró kisebb ezüstpénzek gyártásában idegenedik el egy idő múlva azáltal, hogy az ősi dénárt és garast, melyhez a magyar rendek oly makacsul ragaszkodtak, elejtették Erdélyben s ezek helyett lengyel mintákra vert egységeket honosítottak meg. Már 1589-ben megjelenik a solidus, majd később az elég jó ezüstből vert III-as garas. Teljessé teszi a rendszertelenséget a különféle idegenmintájú garas, melyeket krajcár- és dénár számítás szerint 24-, 12-, 6-, 3-as egységekben bocsátottak ki. A lengyel pénztípusok felé való tájékozódás azért is érthetetlennek látszik, mert a lengyel aprópénzek oly rossz hírben állottak, hogy beözönlésük és forgalmuk ellen Magyarországon szigorú intézkedéseket foganatosítottak. A feltűnő elkanyarodást csakis politikai okokra vezethetjük vissza, bár Erdély pénztörténetének elhanyagoltsága miatt ezt az állítást forrásadatokkal nem támogathatjuk. Magától értetődő okai a Lengyelország felé való tájékozódásnak a Báthori István idejétől kimélyített erdélyi-lengyel szimpátia, a közös országhatár és a hágókon át történő élénk forgalom. Viszont a Magyarországhoz való igazodást a két országrész között messze fölnyúló török hódoltság fölöslegessé is tette. Magyarország következetes pénzpolitikája kitartóan, szinte az unalomig megmarad az I. Ferdinánd által szorgalmazott pénzegységek mellett. Az aranyforint, a tallér és részei, a széles garas, ritkán a félgaras, a dénár és obulus, tehát hétféle pénzfaj biztosítja az értékmérő állandóságát . I. Lipótig változtatás nem történik. 2