Az Érem, 1955-1962 (11-18. évfolyam)
1955 / 1. szám - R. Alföldi Mária: A császárkori jelöletlen verdék kérdése
- 2 - A CSÉSZÁRKORI JELÖLETLEN VERDÉK KÉRDÉSE. X. Római gyűjtőink elmélyedő és aprólékos tevékenysége közepette a pénznek a vezető szerinti meghatározása mindössze elsődleges feladatnak tekinthető. Ezt a kezdő gyűjtő is hamarosan elsajátítja, a gyakorlott pedig fölényes biztonsággal végzi el az egyes császárkori római érmek meghatározását. Aki azonban kissé jobban bele akar mélyedni a pénzekkel felvetített problémákba, az hamarosan egy következő, de ennél sokkal nehezebb és szétágazóbb kérdés előtt áll meg. Ez a kérdés az,hogy hol verték a pénzt? Az az általános felfogás, hogy a korábbi császárkori veretek szinte mind Rómában készültek volna, már réges-régen túlhaladott álláspont. Bármilyen hatalmas kapacitású legyen is a birodalom első pénzverője, a teljes igényt természetesen sohasem elégíthette ki. De a császári pénzverés fokozatos kialakulásának néhány zavaros évtizede alatt maguk a történeti események is szükségszerűvé tették, hogy az i.e. I.században többfelé működjön római pénzverde. A pénzverés joga ugyanis eredetileg a szenátus jogában állott, azonban időről időre az imperátorok is verhettek pénzt. Természetes,hogy a század közepe után meginduló folytonos polgárháborúk közepette hol itt, hol ott keletkeztek Rómán kívül is ilyen veretek az egyes hadseregrészek céljaira. De emellett nem nélkülözhették a római hódítók a görög városok rendszerében fennálló pénzverést sem a Keleten, az persze természetes, hogy bizonyos római izt adtak neki. Ezeknek a verdéknek megvoltak a maguk százados hagyományai a az ősi, régen működő verdéi. A birodalomnak pénzzel való ellátásához tehát - nem egységes jog szerint ugyan sok különféle verdére volt szükség. Augustus reformjai között természetesen a pénzverés kérdésének rendezése is szerepelt. Ennek értelmében mindinkább Róma válik a birodalom szinte egyedülálló központi verdéjévé, mellette azonban kisebbek egy ideig még a nyugati birodalom részben is működnek. Amikor az I.század második felében kitörnek az első polgárháborúk, természetes, hogy az egyes, egymással harcban álló hadvezérek saját seregeik számára Rómán kívül veretnek pénzt.