Az Érem, 1969 (25. évfolyam)

1969 / 47-48. szám - Dr. Kristian Turnwald (Prága): A magyar pénzverés kezdete

teszem. E pénzek a balti vásárokon a lengyel kereskedelmi kapcsolatok folytán közkedveltségnek örvendtek és forgalmuk az 1013. évig tehető. A bajorok nagy pénzterületén, Bruno augsburgi püspök (1006—1029) eleinte mintegy 1013-ig ugyancsak kereszt-kápolna típusú pénzt vere­tett. Ezeken a kereszt egyik sarkában három pont, a másik három sar­kában egy-egy ék látható. A kápolna körül mintaszerűen van meg­jelölve a pénzverde: „AUGUSTA CIV” (Dbg 1025) (5). Mint látni fog­juk, mindjárt ezután — nyilván bajor mintára — vezette a portré-ke­reszt rajzú típust (Dbg 1026), ahol a pénzeken a kereszt egyik szemben­­páros sarkaiban élt, ill. kör, a másik szemben­ páros sarkaiban 3—3 kö­­röcske látható. II. Henrik Bajorországban, mint német király (1009— 1014) ugyancsak hasonló portré-kereszt típusú pénzt veretett Regens­­burgban (Dbg 1075—1077, 1082, 1086) és Salzburgban (Dbg 1138, 1139) a kereszt sarkaiban nagyon hasonló jelkombinációkkal. A regensburgi pénzek hátlapjain nagyon hibásak a köriratok, melyek közül a pénz­verde megjelölése teljesen érthetetlen, a salzburgi pénzek hátlapján ellenben Szt. Ruppert patrónus neve jól olvasható. II. Henrik római császársága alatt hirtelen változás állt be a bajor­­országi pénzverésben az 1014—1017. években. Gyönyörűen kiképzett portré-oszlopos templom típusú pénzei hátlapján (Dbg 1087—1089) tö­kéletesen vésett köriratot találunk a verde megnevezésével: „RATIS­­PONA CIV”, avagy „RADSPONA CIV”. A betűk feltűnő hasonlatossá­gukkal megegyeznek a Szt. István dénár betűivel, mind nagyság tekin­tetében, mind pedig abban, hogy befejezésük egyenes, a másutt szoká­sos befejező kereszt­ékek nélkül. Ami a lengyel pénzverést illeti, meg kell említeni Chrobry Boleslav (992—1025) gnieznoi dénárját (Gum 14), amely portré-kereszt típusú, s verési idejét 1015-re tehetjük. Ezeken a kereszt három sarkában egy­­egy gömb, a negyedikben pedig egy ékalakú díszítmény látható, tehát fordítva, mint az újonnan felfedezett Szt. István dénárnál, de hasonló jelleggel. Ami a gotlandi Szt. István dénár verésének helyét illeti, ma már a denáristák és filológusok túlnyomó többségének véleménye megegye­zik dr. Vera Hatz nézetével, miszerint annak verdehelye PRESLAVA, ez pedig azonos azzal a várossal, amelyet 1052 körül Praslawaspurch, avagy Pereslawasburchnak neveztek. Időközben — a városnevet ille­tően — különböző variációkkal is találkozunk (7), melyet a későbbi né­met kolonisták röviden Pressburgnak, a szlovákok akusztikailag Pres­­purknak, a magyarok Pozsonynak nevezték. A lelet nagy nyelvészeti jelentősége abban rejlik, hogy Szlovákia fővárosának új elnevezése Lu­­dovit Stur tévedése folytán történt, ugyanis Bratislava a történelem­ben nem fordul elő. Szt. István most ismertetett dénárjának verdehelye a dunai víziút mentén, a történelm­i Magyarország nyugati határánál fekszik. A törté­nelmi Magyarország északi és nyugati szomszédjainak korabeli pénzei­vel történő összehasonlítás alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy annak verési ideje kb. 1013—1015 közötti időre tehető.

Next