Az Érem, 1999 (55. évfolyam)

1999 / 1. szám - Rádóczy Gyula 1932-1998

Rádóczy Gyula 1932-1998 Alig egy évvel ezelőtt az Az Érem 1998/1. számában már sú­lyos betegen írta Rádóczy Gyula legjobb barátjáról a követ­kezőket: „Hirtelen és váratlanul hagyott itt bennünket. Még mindig előttünk van az arca, és várjuk, hogy belépjen az aj­tón...” Rádóczy Gyuláról tudtuk, hogy el kell mennie, mégis valamennyien ugyanúgy érzünk most, mint ő akkor, amikor ezeket a sorokat papírra vetette. 1932. április 24-én született Kiskunhalason. Gyógyszeré­szetet tanult Szegeden, majd Budapesten diplomázott. 1953—66-ig dolgozott gyógyszerészként, később a gyógy­szeriparban tevékenykedett, ahol két találmányát szabadal­mazták is. Természettudományos ismeretei mellett azonban beállítottsága inkább a humán tudományok, így a történettudomány felé vonzották. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott muzeológusként 1980-tól. A gyógy­szerészdoktori címet 1983-ban szerezte meg, 1985-ben megvédte kandidátusi értekezését ugyancsak a gyógyszerészettörténet tárgykörében. Széles körű érdeklődése azonban figyelmét már korán a numizmatikára irányította. Gyűjteményével rangot vívott ki magának a nevesebb éremgyűjtők között. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületébe 1974-ben lépett be. 1976-tól az Az Érem szerkesztőbizottsági tagja, 1990-től pedig felelős szerkesztője volt. A MÉE választmányi tagja, 1998-tól tiszte­letbeli tagja volt. Ez évben vette át a Széchenyi jutalomérem I. fokozatát is az Egyesület­ben kifejtett munkássága elismeréséül. A 60-as évek elején kezdett el pénztörténettel foglalkozni, céltudatos munkával szak­avatott gyűjtőből elismert numizmatikussá képezte magát. A Magyar Numizmatikai Tár­sulatnak 1961. november 14-én lett tagja. 1970-től 75-ig főkönyvtáros volt. A Társulat fő­titkári tisztségét 1979-től 1994-ig töltötte be. A Társulat történetének egyik legkritikusabb időszakában vállalta el ezt a feladatot. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis éppen ezektől az évektől bocsátotta el szervezeti keretei közül a tudományos társaságokat és a mindannyiunk előtt ismert gazdasági nehézségek is ez időtájt tették kétessé ezen intézmé­nyek fennmaradási lehetőségeit. Mindezek ellenére éppen főtitkársága idején sikerült a Társulat első saját tulajdonú helyiségét megvásárolni és ezzel a Társulat túlélésének lehe­tőségét megalapozni. 1989-től a Numizmatikai Közlöny szerkesztőbizottsági tagja, 1994- től haláláig pedig a Társulat alelnöke volt. Munkásságát számtalan publikáció őrzi, egyes területek úttörő feldolgozása — mint pl. Mária Terézia pénzverése — az ő nevéhez fűződik. 1984-ben e kutatásai eredménye­képp avatták bölcsészdoktorrá. Tudományos munkásságát méltassa miden szónál ékeseb­ben szerzői bibliográfiája. Méltósággal viselt súlyos betegség következtében 1998. november 26-án hunyt el. Baloghné Ábrányi Hedvig

Next