Az Érem, 1999 (55. évfolyam)
1999 / 1. szám - Rádóczy Gyula 1932-1998
Rádóczy Gyula 1932-1998 Alig egy évvel ezelőtt az Az Érem 1998/1. számában már súlyos betegen írta Rádóczy Gyula legjobb barátjáról a következőket: „Hirtelen és váratlanul hagyott itt bennünket. Még mindig előttünk van az arca, és várjuk, hogy belépjen az ajtón...” Rádóczy Gyuláról tudtuk, hogy el kell mennie, mégis valamennyien ugyanúgy érzünk most, mint ő akkor, amikor ezeket a sorokat papírra vetette. 1932. április 24-én született Kiskunhalason. Gyógyszerészetet tanult Szegeden, majd Budapesten diplomázott. 1953—66-ig dolgozott gyógyszerészként, később a gyógyszeriparban tevékenykedett, ahol két találmányát szabadalmazták is. Természettudományos ismeretei mellett azonban beállítottsága inkább a humán tudományok, így a történettudomány felé vonzották. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban dolgozott muzeológusként 1980-tól. A gyógyszerészdoktori címet 1983-ban szerezte meg, 1985-ben megvédte kandidátusi értekezését ugyancsak a gyógyszerészettörténet tárgykörében. Széles körű érdeklődése azonban figyelmét már korán a numizmatikára irányította. Gyűjteményével rangot vívott ki magának a nevesebb éremgyűjtők között. A Magyar Éremgyűjtők Egyesületébe 1974-ben lépett be. 1976-tól az Az Érem szerkesztőbizottsági tagja, 1990-től pedig felelős szerkesztője volt. A MÉE választmányi tagja, 1998-tól tiszteletbeli tagja volt. Ez évben vette át a Széchenyi jutalomérem I. fokozatát is az Egyesületben kifejtett munkássága elismeréséül. A 60-as évek elején kezdett el pénztörténettel foglalkozni, céltudatos munkával szakavatott gyűjtőből elismert numizmatikussá képezte magát. A Magyar Numizmatikai Társulatnak 1961. november 14-én lett tagja. 1970-től 75-ig főkönyvtáros volt. A Társulat főtitkári tisztségét 1979-től 1994-ig töltötte be. A Társulat történetének egyik legkritikusabb időszakában vállalta el ezt a feladatot. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis éppen ezektől az évektől bocsátotta el szervezeti keretei közül a tudományos társaságokat és a mindannyiunk előtt ismert gazdasági nehézségek is ez időtájt tették kétessé ezen intézmények fennmaradási lehetőségeit. Mindezek ellenére éppen főtitkársága idején sikerült a Társulat első saját tulajdonú helyiségét megvásárolni és ezzel a Társulat túlélésének lehetőségét megalapozni. 1989-től a Numizmatikai Közlöny szerkesztőbizottsági tagja, 1994- től haláláig pedig a Társulat alelnöke volt. Munkásságát számtalan publikáció őrzi, egyes területek úttörő feldolgozása — mint pl. Mária Terézia pénzverése — az ő nevéhez fűződik. 1984-ben e kutatásai eredményeképp avatták bölcsészdoktorrá. Tudományos munkásságát méltassa miden szónál ékesebben szerzői bibliográfiája. Méltósággal viselt súlyos betegség következtében 1998. november 26-án hunyt el. Baloghné Ábrányi Hedvig