Az Érem, 2012 (68. évfolyam)

2012 / 2. szám - Pál József: A Szabadság-szobor modellje volt

ahol éppen a második világháború utáni ro­mokat takarították Budapesten. Hazaérkezé­se utáni egyik alkalommal a Dózsa György és Thököly út kereszteződésében lévő villa­mosmegállóban várakozott, amikor a közel­ben lévő műterméből friss levegőre vágyott Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész meglátta a derűs, királynői termetű lányban a tisztaságot, és azonnal tudta, hogy megta­lálta a legideálisabb modellt a szoborhoz. [5] (3. ábra) Kisfaludi a szoborban azoknak szán­dékozott emléket állítani, akik a szebb életért életüket adták a háborúban. „Már húsz méter­ről felismertem a nyers márványban a szob­romat. Senkiben nem éreztem úgy a tiszta lán­golást, mint ebben a vidéki lányban” - nyi­latkozta utóbb a művész. Erzsébet először megijedt a feladattól, majd egyik barátnője unszolására elvállalta a felkérést. Modellt állt a szoborhoz, ami aztán Budapest panorámá­jának meghatározó része lett. „A Szabadság-szobor felállításáról a Bu­dapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma vé­get ért. Alkotóját még ugyanebben a hónap­ban személyesen választotta ki Vorosilov, szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bi­zottság elnöke. A rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam viselte. Az országgyűlés 1945 szeptemberében tör­vénybe iktatta az emlékmű feláll­ítását. (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszaba­dításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről.) A munkát először a Hon­védelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísér­te. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyo­mására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét a Horváth-kertből a Gellért-hegyre, mére­tét pedig 8-10 méterről csaknem 40 méterre. Az emlékművet 1947. április 4-én avatták fel. Maga a szobor 14 méter magas, talapza­tával együtt azonban 40 méterre emelkedik a 235 méter magas Gellért-hegy fölé.” [6] Gaál Erzsébetnek levágatták derékig érő haját, 6-8 hétig állt modellt egész nap, rövid szünetekkel, egy ventillátor előtt, mintha a Dunai szél fújná a haját, a magasra tartott ke­zeivel pedig egy pálmaágat tartott. A művész szoborcsoportot tervezett, Erzsébet volt a fő­alak, körülötte mellékalakok, katonák. A modellkedésért nem kapott honoráriu­mot, „honleányi áhítatból” vállalta a munkát. A szobor avatásán is részt vett, ott volt a tö­megben, a közönség soraiban állt. Szerénysé­gére jellemző, hogy soha nem akarta azt, hogy megtudják, ő volt a Gellért-hegyi szobor mo­dellje. A szépséget benne felfedező Kisfaludi Strobl Zsigmond haláláig szívén viselte ked­venc modelljének sorsát. 2. ábra 3. ábra Az Érem • LXVIII. évfolyam, 2012/2. szám 48

Next