Numizmatikai Közlöny, 1911 (10. évfolyam)

I. Füzet - 1. Dr. Gohl Ödön: Magyar orvosok emlékérmei

Magyar orvosok emlékérmei A magyar vagy hazai vonatkozású emlékérmek sorozatos közzétételének távolabbi célja ezen immár évről évre rohamosan gyarapodó éremsereg korpuszának az útját egyengetni. Azonban ahhoz, hogy ezen egymagában is sokoldalú medallisztikai feladatnak megfelelhessünk, több munkatárs és több idő szükséges, mint amennyi a Num. Közlöny szerkesztőségének egyelőre rendelkezésére áll. Amidőn tehát a magyar medaillisztika nagy anyaghalmazából olyan fejezeteket szemelünk ki, amelyek gyűjtőink és amatőrjeink egyes széleskörű csoportjainak érdeklődését ébresztik föl, vagy pedig elégítik ki, a mostani lehetőség keretei közt maradván, a speciális témák megoldásával egyszersmind a fönnebb jelzett általános cél érdekében majdan értékesítendő részletmunkákat végezünk. Ilyen szempontok vezettek a Buda visszavívásának emlékérmei, Budapest újabb emlékérmei, a magyar jogá­szok és államférfiak, a magyar iskolák és ezúttal a magyar orvosok emlékérmeinek, leg­közelebbi alkalommal pedig a magyar egyházi emlékérmeknek (kéziratban már készen álló) sorozatos leírására. A magyar orvosok mindenkor elsőrangú helyet foglaltak el úgy a magyar tudomá­nyos életben, mint a hazai társadalom világában és ha annyi hírneves magyar orvos hálával ápolt emlékének egyelőre még adósa maradt egy-egy emlékéremmel a társadalom, ez csak magyar medaillisztikai művészetünk ifjú mivoltát bizonyítja ; hiszen a gyermeknek is férfiúvá kell fejlődnie, hogy módja, ideje és elég megértése legyen hálakötelezettségeinek lerovására. A természetes és egészséges mozgalom azonban megindult ebben az irányban is. A Kovács József-érem s a Chyzer Kornél-érem alapítása, a Semmelweis- s a Balassa-érem létesítése egy-egy ilyen hálaáldozat volt a szereplés s az élet mezejéről letűnt, érdemekben gazdag tudós magyar orvosok emlékének, másrészt pedig — miként a ciprus mellett a babér is szokott zöldelni — régi nagyjaink mellett a körünkben élő, serényen működő, hírnevet szerző orvosoknak jubiláris, vagy olykor még friss érdemeit is jutalmaztuk alkalmi emlékérmekkel vagy külső megjelenésükben is modern, szembetűnő plakettekkel. — Ezen újabb érmekkel szemben, a régibb időkben feltűnő hiánya mutatkozik a magyar orvo­sokra vonatkozó emlékérmeknek, s ha mégis találunk ilyeneket, nem itthon, hanem kül­földön készültek és azoknak emlékét őrzik meg, akik künn, más társadalmak keretében szereztek babérokat. Legrégibb magyar orvosi érmeink a Zsámboki (Sambucus) János és a Henis János (augsburgi) XVI. századbeli orvosok érmei. Utánuk következnek, kor tekintetében nagy- jeszeni Jeszenszky János, II. Rudolf császár udvari orvosának, Bánffy-Hunyad Jánosnak, Mádai Dávid Sámuelnek, majd a XIX. századbeli régibb orvosok közül Marsovszky József, Bene Ferenc, Siklóssy Gyula, az irodalom terén kitűnő Toldy Ferenc, a bécsi egyetemen működő Hyrtl, Benedikt, aztán Czermak meg a bécsi Berger érmei, végül pedig a legújabb kor termékei. A magyar orvosok személyi emlékérmein kívül tekintélyes éremsorozatot alkotnak a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűléseinek emlékére készült emlékérmek is. Ezek az 1842-től 1847-ig évenként tartott III—VIII., továbbá az 1864—1876 közt tartott Numizmatikai Közlöny. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék