Numizmatikai Közlöny, 1919-1920 (18-19. évfolyam)
Dr. Gohl Ödön: A magyar bányapénzek
A magyar bányapénzek. Magyarország bányászatának érmészeti emlékeit a bányapénzek és a bányavárosi bárcák, továbbá a bányászatra vonatkozó és a bányavárosi emlékérmek alkotják. Az utóbbiak tetszetősebbek, szembeötlőbbek, képeik, felirataik nagyrészt világosan beszélnek, sőt némely fajok keletkezését alkalmát, célját többször tárgyalták a szakirodalomban, minélfogva kevésbbé érezzük a reájuk irányuló medaillisztikai kutatások szükségességét. Velük merő ellentétben, az elsőnek említett csoportot alkotó bányapénzek — majdnem szándékosan titkolózóknak látszó, nagyobbára kezdőbetűkre szorítkozó felirataikkal, néha még az évszám hiányával is és ábrázolásaiknak szűkválasztékú tárgyaival — minden tekintetben a legbehatóbb kutatást teszik szükségessé, hogy keletkezésük helyét és idejét, a kibocsájtónak nevét, személyét, maguknak az egyes éremfajoknak hovatartozóságát, célját és értékét megállapíthassuk. A szakirodalomban eddig még nyoma sincs oly kísérletnek, hogy a hazai bányapénzeket monográfiaszerűen összefoglalva és viszont csoportonként tagozva, tárgyalják. E késedelemnek oka bizonyára azon tömérdek nehézség volt, melylyel — amíg bányászatunk történetét az eddigi, bár érdemes és úttörő munkáknál sokkal szélesebb keretekben, kimerítőbben meg nem írják, amíg a bányákra vonatkozó levéltári anyag megfelelő feldolgozásban közkincscsé nem válik, az úgyszólván kizáróan rövidítésekből álló feliratok megfejtésénél találkozunk. Dacára annak, hogy ezen érmek a magyar bárcáknak legérdekesebb és legtanulságosabb csoportját alkotják, bányapénzeink irodalma eddig egyes fajok szórványos leírására és ábrázolására szorítkozik és ismertetésük legföljebb egyes éremsorozatokba való időrendi becsatolásban organizálódik. Ily előzmények után, csakis a szórványos és fogyatékos érmészeti közleményekre és a meglévő bányászati szakirodalomra támaszkodhatván, vagy be nem látható időkig várakozó álláspontot kellett volna elfoglalnom, vagy pedig a bis dat, qui cito dat elve alapján, arra kellett elhatározni magamat, hogy a további kutatást, kritikát és helyesbítéseket egyenesen kihíva, sőt erre az ügy érdekében fel is szólítván szaktársainkat, — úttörő kísérletképen — eddigi kutatásaimnak annyi eredményét, amennyit a meglévő és rendelkezésemre álló eszközökkel elérhettem, összefoglaljam és megfelelő szerénységgel az alábbi közleményben közzétegyem. Kérem tehát a szaktársakat, hogy ily értelemben fogadják e közleményemet, melyben az indokolt új meghatározásokat és magyarázatokat a régi, hagyományos megállapítások egyszerű átvételével vegyesen voltam kénytelen nyújtani. # * * Bányapénzeknek nevezzük úgy magyar, mint német szaktársainknál dívó szokás alapján azon, a XVI—XIX. századokban vert rézérmeket, melyek egyes bányaterületeken, illetve egyes bányaüzemeknél részint közvetlenül, részint közvetve a bányamunkások bérének kiegyenlítésére, a bányaüzemek által fenntartott élelmezési üzletekben fizetőeszközül (Jancsibankóképen), továbbá egyes munkateljesítmények igazolására, esetleg a szállított anyag átvételének elismerésére és hasonló célokra szolgáltak; végső céljuk tehát általában az volt, hogy pénzértéket képviseljenek, folyópénzre beváltassanak, illetve hogy fizetésre szóló igényeket igazoljanak. Arra, hogy már annak idejében „pénz“-nek nevezték és tekintették ezen rézbárcákat, bizonyítékul szolgál Nagybánya városának Lissabona Gellért nagy- és felsőbányai bánya- A régibb írók a bányákra vonatkozó feliratú Traianus- és Hadrianus-féle római bronzpénzeket is bányapénzeknek nevezték. Numizmatikai Közlöny.