Numizmatikai Közlöny, 1941 (40. évfolyam)
Irodalom
92 pogányság mellett. A szerző eredményei közül történeti szempontból ez egyike a legfontosabbaknak. A vallástörténeti magyarázó rész több themata körül csoportosul. Az elsőben az egyiptomi istenségek rómavárosi kultuszának anonym érmeinek keletkezésének idejében való jelentőségét dolgozta ki a szerző. A másodikban kimutatja, hogy az egyiptomi istenek közül Isis minden év márcus 5-én tartott hajózási ünnepével (navigium Isidig) függ össze az anonym-sorozatok kibocsátása. Ezzel a hajózási ünneppel a rómavárosi Isis-kultuszban kezdettől fogva összekapcsolódott a Ptolemaeusok alatti hagyomány folytatásaként a császár-fogadalom, amelynek római formában történő kialakításában hihetőleg jelentős szerephez jutott a nagytekintélyű Iseum Campense. Ezt az összefonódást az is elősegítette, hogy az Isis, nemkülönben a császárfogadalom kapcsolatos a boldogság-szimbolikával. A navigium Isidis ünnepe a vízi közlekedés tavaszi megindulásakor egész évre a szerencsés hajózást kívánta biztosítani, s „boldogságvarázsló aktusa, az istennőnek szentelt hajó“ valószínűleg már Commodus ellőtt, de biztosan ő alatta a császártól hozott boldog kor szimbóluma lett. Eltéphetetlenné vált pedig a két ünnep közötti kapcsolat különösen azáltal, hogy a navigium Isidig ünnepségét a minden év január 3-ára eső császárünnep keretében is megismételték, sőt ez lett a jelentősebb ünnep, amikor az anonym-sorozatok is szétosztásra kerültek. Az Isis-vallás ünneprendjében azonban továbbra is fennmaradt — természetesen véta publica nélkül — a március 5-i hajózási ünnep. A január 3-i fogadalmak a császárhűség évenként megismétődő kötelező demonstrációi voltak s így érthető, hogy a 4. századi keresztény uralkodók alatt is megtartották jelentőségüket, minden pogány jellegük ellenére is. Emellett a pénzügyi szempontok is ellenezték ennek az ünnepnek a megszüntetését. A kormányzat mindössze a pogány szertartásokat igyekezett Theodosiustól kezdődőleg elnyomni — nem sok sikerrel. Roppant érdekesek a befejező fejtegetések, amelyek a korunkig fennmaradt tréfás újévi felvonulások antik összefüggéseit igazolják, s azt is valószínűvé teszik, hogy a Daruéval elnevezés is az Isis-hajó, a charnaval emlékét őrzi. A tanulmány egyidőben angol nyelven is megjelent, s ott az 59. s köv. 11. találjuk e fogadalmi ünnepi érmek leírókatalógusát. Ugyancsakaz angol kiadás végén 29 szemléltetően összeállított tábla, jó fényképekben mutatja be a legtanulságosabb típusokat. Nagy Tibor. i - _• D.- Kovács István: Az ógörög, barbarus és római köztársasági ezüstérmeken látható utólagos bevágásokról. Erdélyi Múzeum XLV. kötet, 1940. 4. füzet. Kolozsvár. Újfolyam XI. 300—514. 1. A szerző az ógörög, barbár és római köztársasági ezüstpénzeken találhatóbevágásokkal és azok jelentőségével foglalkozik. Összegyűjtött a számára a hozzáférhető irodalom alapján sok anyagot, amit aztán földrajzi és kronológiai sorrendibe állított. Arra az eredményre jutott, hogy a bevágás szokása Egyptomból indul ki, onnan a Kr. e. 5—4. sz. fordulóján átterjedt Kisázsia déli részeire s innen jutott el Európába Kr. e. 4. sz. folyamán és Moesia inferior és Dácia területén érte el a legnagyobb virágzását. A bevágások elhelyezéséről (a Philippus utánzatokon mindiga lovat ábrázoló hátlapon van a bevágás) arra következtet, hogy a bevágás elsősorban fémpróba, de messzebbmenő következtetéseket is vonhatunk le esetleg a lókultuszra, lóáldozatra vonatkozólag. Catalogo déllé raccolte numismatiche. Comune di Milano. I. Le monete dell’impero da Augusto a Traiano. Milano, 1938. 269 1. XVIII. tábla. Augustus császár kétezeréves emlékére rendezett ünnepségek alkalmával a legnagyszerűbb olasz éremgyűjtemény, a „Medagliere Milanese“ azzal hódolt a nagy imperátornak, hogy katalógus sorozatot indított meg a gyűjtemény pénzeiről. Ennek a sorozatnak az első kötete a római császári pénzeket tartalmazza Augustustól Traianusig. Igen hasznosan forgatható katalógus. Császárok szerint veszi a pénzeket. Nemcsak a római vereteket, hanem a görög tkoloniálisokat is adja. Az egyes császároknál az anyagot földrajzilag is rendszerezi, amennyiben nyugatról keletre halad, Hispániától Egyptomig. Mindegyik császárnál a végén még alz, illető uralkodó consecratiós pénzeit is csoportosítja. A katalógus hasznossága abban van, hogy minden darabot részletesen ír le. A leírások megbízhatóságát pedig azzal biztosítja, hogy a leírásoknál a legkitűnőbb tudományos munkákat használta. A végén találunk még néhány oldalas indexet, mely a megfelelő Cohén számokat azonosítja a katalógus számaival. Ha tehát valamely gyűjtő akár a római, akár a koloniális pénzekkel foglalkozik, a katalógus forgatása nagy segítségül szolgálhat neki a pénzek meghatározásánál. K. A. Alberto Santini: Saggio di Catalogo Generale delle Monete Consolari Anonimo con Simboli. Milano 1940—XVIII. 1901. LXXXVIII. t. A szerző a név nélküli (néma) római köztársasági pénzeket a jegyek ABC sorrendjében táblákont származás és súly feltüntetésével közli. D’Ailly gróf hasonló tárgyú anyaggyűjtése a British Museum katalógusaiban szereplő, olasz gyűjtésekben található, Haeberlin gyűjt, katalógusában közzétett darabokkal ki van egészítve. A táblákon belül az egyjegyű darabokat a szerző — az eddigi csoportosításoktól eltérő — saját kronológiája szerint sorolja fel. Legfeltűnőbb az első dénár veretek 187 (Mattingly-Robinson), illetve 218 (Giesecke) helyett 240-re előrehelyezése. A viktoriátusokat ellenben a dénárok közé (229-től) helyezi. Az emissziók rekonstruálását megkísérlő összes kutató egyformán a források (Livius, Plinius, Festus) állításaiból, az új pénztípusok bevezetését kívánó vagy azt lehetővé tévő pénzügyi és politikai okok mérlegeléséből indul ki. Az ábrázolások célzatát is keresve, a perdöntő súlyadaton kívül a stílust és a technikai kivitelt is figyelembe veszik. Ezeket azonban különbözőképen értékelik és így különböző eredményekre jutnak. De a súly csökkenése a veretek egymásutáni sorrendjét már nagyjából meghatározza. Giesecke is ad hasonló, a súlyok és jegyek alapján felépített koronológiát, de Santini periódusai, azok évszámhoz kötése, valamely csoportba tartozás kritériuma kétséges. Például az első dénár csoport beosztását bizonytalanná teszi, hogy fixas súlyt nem hoz. Pedig a különböző periódusok a dénárokkal azonos jegyű assok súlycsoportjai szerint különülnek el. Ilyen csoportosítási bizonytalanság nem rontja le a kézikönyv anyaggyűjtő hézagpótló hasznosságát. Lakos János.