Numizmatikai Közlöny, 1943 (42. évfolyam)
Entz Géza: Mennyiért vette meg I. Lipót Draskovich Miklós éremgyűjteményét?
66 - 9. A kolozsvári, rimaszombati, máramarosszigeti és szombathelyi vándorgyűlési érmekre vonatkozólag az illető városok levéltáraiban közelebbi adatok nem találhatók. 10. Kiegészítésképen közlöm az általam ismert vándorgyűlési jelvények névsorát: Nagyvárad 1890, Szabadka 1899, Bártfa 1901, Kolozsvár 1903, Szeged 1905, Pozsony 1907, Miskolc 1910, Veszprém 1912, Pécs 1927, Sopron 1929. Faludi Géza dr. Mennyiért vette meg I. Lipót Draskovich Miklós éremgyűjteményét? A XVII. század legkiválóbb és legképzettebb magyar éremgyűjtői közé tartoztak a Draskovich-testvérek, Miklós és Gáspár. Miklósnak fivéréhez intézett két levelét 1645-ből és 1653-ból a Századok 1873-i évfolyamában közölte Odeschalchi Artur. Ezekből az írásokból világosan kitűnik a két főúri érmész élénk numizmatikai érdeklődése és alapos hozzáértése. Miklós mint pénzismerő is jó hírben állott. Második levelében így ír: Nekem Ő Felsége szintén Ratisbonából küldött egyet (t. i. pénzt), hogy explicáljam és megírjam neki, kié legyen? — az kit meg is cselekedtem.“ Amint látjuk, még a hatalmas gyűjteménnyel rendelkező II. Ferdinánd is megbecsülte Draskovich Miklós tudását. A magyar főúr éremgyűjteményét a császári kollekció számára I. Lipót vette meg. A vételár összege Ráth György szerint 160.000 forintot tett ki. Ebből 150.000 forintot pénzben, 10.000-et pedig ingatlanban kaptak meg az örökösök. Ez az óriási szám azonban téves. Draskovich Miklós országbíró 1687 november 8-án halt meg Pozsonyban. Három évvel később, 1690-ben kelt hagyatékának összeírása, mely a családi levéltárral együtt ma a gr. Khuen-Héderváry család hédervári levéltárában található (41 fasc. 42. s.). Címe így hangzik: „Specificatio Bonorum et Debitorum Draskovithianorum post mortem videlicet Illmi ac Excellimi Dni olim Comitis Nicolai Draskovith de Trakostian Judicis Curiae Regiae etc. pro duobus Filiis Paulo et Adamo remansorum.“ Ez a becses okmány felsorolja Draskovich Miklós összes javait és értéküket 289.568 forintban állapítja meg. A részletezés után a következő érdekes megjegyzés áll: „Accedunt ad huc Numismata antiqua Gentilia ad m/36 fi. aestimata sediam m/15 fi in paratis et praeterea m/10 fi in Bonis Fiscalibus primo in futurum conferendis Suae Matti Sae oblata, constituens in toto m/25 il sed quia Bona conferenda nondum essent prae manibus Pro pretio eorum omitti exponuntur duntaxat fi. 15.000. „Mindebből világosan kitűnik, hogy Draskovich Miklós éremgyűjteményét 36.000 forintra becsülték. Ezt halála után 25.000 forintért megvételre ajánlották fel I. Lipótnak, ki ebből 15.000-et készpénzben, 10.000-et pedig fiskális javakban óhajtott letörleszteni. Az összesen 25.000 forintot kitevő vételárból azonban a Draskovich örökösök 1690-ben még csak 10.000-et vettek kézhez. Ráth tévedése így könnyen megmagyarázható. A tényleges készpénzösszeghez (15.000) még egy nulla hozzácsúszott s ezáltal lett a végeredmény a 10.000 forint hozzáadásával 160.000. Sajnos Ráth nem említi, hogy adatát milyen forrásból meríti, így nem dönthető el, hogy ismerte-e a fent idézett 1690-ben kelt összeírást. Ezek után kétségtelen, hogy a Draskovich éremgyűjtemény vételára 25.000 forint volt. Bár az összeg Ráth közkézen forgó adatánál lényegesen kisebb, az éremtár nagy értékét világosan bizonyítja az a tény, hogy a kollekció az egész Draskovich Miklós-féle vagyonnak (kereken 290.000 forint) még így is mintegy nyolcadrészét (36.000) tette. Entz Géza: Két főrangú magyar érmész a XVII. században. 578—581. 1. 2 Az iparművészet könyve. Budapest, 1905. I. köt. 79. 1.