Nyelvtudományi Közlemények 2. kötet (1863)
Könyvismertetés - Hunfalvy Pál: Bunsen: Outlines of the philosophy of universal history, applied to language and religion. 381
412 HÜNFALVY PÁL. féle faj), eleinte természet szerint, közös hazában lakának. Most elhagyják azt, örökségül gyökszókat és névmásokat kapván. Ketteje, Szilim és Irids, úgy látszik, ismerik vala a titkot, mint kelljen ketté választani a gyököket, hogy mind alanyul, mind mondományúl szolgáljanak. Ismerte volt talán Túr is azt a titkot, de vagy elfeledé, vagy nem akará illetni a szent örökséget, hanem épségben tartá a gyököket, s mikor használnia kellett is, egész épségekben hagyta meg. Legalább négy dolgot kellett Túrnak is kifejeznie : vág-ok, vág-tam, vá-gó (kés), vágó-m (késem), vagy Müller szavaival : ,,If he possessed a root for cutting, he wanted to say, Icut (present); Icut (pást); cutter i. e. knife; and my cutter i. e. my knife. Míg Túr maga van házanépével együtt (azaz , a sinai nyelv állapotjában), a hangnyomattal is megkülönböztetheti vala a ngo-ta (én üt = ütök) és ngo-ta (én ütő = botom) szólásokat, s még világosabban szól, ha ezt monda : ngo-ta-ni (én üt te), vagy ezt: kin-tien ngo-ta-ni (e nap én üt te = ütlek), czo-tien ngo-ta-ni (a nap = tegnap, én üt te = ütöttelek) *) Ezt: ngo-ta = ütök, és ngo-ta botom, se Szilim se Irids nem bírja vala utánozni, azt t. i. hogy egyszer a mondomány, másszor az alany álljon elől a mondatban. Szilim mondhatja ugyan ngo-ta (ektol) ütök, de nem ngo-ta botom . Irids ellenben mondható madanda (botom) , ngo-ta, de ezt : ütök, csak így fejezhette ki : tudámi. Ebből látjuk, hogy a Túr szógyökei nem különbözenek névszó- és igeszó-kategóriák, vagyis alanyi és mondományi kategóriák szerint. Utóbb is, midőn már megkülönbözteti vala a névszói és igeszói gyököket, az alanyi és mondományi névmásokat, éjszaknyugati utódjai megtartoták azt a tehetséget, az alanyt hol elejére, hol utójára tenni a mondatnak; a többi utódjai mind a mondományt teszik előre. Bővebben így adja elő Müller: Mielőtt a turániak a névmásokat suffixumok és praefixumok gyanánt kezdték használni, csak két grammatikai tételt bírtak képezni : nga-do-o -én menők megyek, és mint-ama én atya (a bho ner Geschichte. Berlin 1863. — a 107. lapon) így adja elő : „Ferédán a földet három fija közt elosztván, Szélm-nek — az ó-baktriai nyelvben Qairrna, honnan a szármátok neve — a nyugatot, Tarnak az éjszakát, Erads-nak pedig Eránt, Irániát, adá. Szelm és Túr megölék azután Erads-ot, irigységből, hogy annak a legjobb rész jutott volt. Innen az iránok és turánok közti gyűlölség. *) E példák a sinai nyelvből valók.