Nyelvtudományi Közlemények 15. kötet (1879)

Értekezések és közlések - Vámbéry Ármin: A turkománok nyelvéről. Értekezés, turkomán szöveg és fordítása, jegyzetek. 1

A TURKOMÁNOK NYELVÉRŐL. 3 hajlam tűnik föl, a­mely az­ oszmán-töröknek is egyik jellemző vonása, így a szóvégző­k további rag hozzájárultával, majd mindig g-xé, néha;'-vé is változik, sőt néha egészen el is tűnik, pl. dök­mek, kilmak-tó­ dökmege, kilmaga; deel r.oszm. dejil (csag. tegil, tögöl nem). Még határozottabban mutatkozik e lágyulás a dentali­sokon, a­mennyiben majdnem minden szókezdő­­ a turkománban (úgy mint az oszmánban) d-vé változott, pl. durmak, dadli, döje ,, turmak, tatli, tője, stb. Végre megemlíthetjük még a .f-nek általá­nos használatát e helyett, még a perzsából került szókban is.­­ A vocalismust illetőleg ki kell emelnünk az önhangzó-illeszkedés (vocal-harmonia) következetes megtartását, jelesen a romut nyelv­járásban , holott a csagataj meg az azerbajdsáni török e hangalaki sajátságot gyakran elhanyagolják. A tompa, mélyhangú­­ pl. a cagatajban és azerbajdsániban csak kevéssé, a turkománban azon­ban erősen hallható ; sőt azt lehetne állítani, hogy itt, nevezetesen a Görgennél és Ezreknél lakó jomutoknál nagyobb szerepe van mint magában az oszmánban. Még föltűnőbb a turkomán és oszmán-török ny­elvek hason­lósága a nyelvtani alakokra nézve, így mindjárt az eset­ragok a két nyelvben teljesen egyező alakúak: a genitivus ragja consonansvégű névszótőkön -ing (-in, -in) s nem ning, épen úgy mint a szeldsukiban (pl. a Wickerhauser-féle versek 21. verspárá­ban khaglarin, nem pedig khagldrni?ig, 1. Zeitschr. d. DMGes. XX, 570. 1.); a dativus ragja -a, -e, s nem ga, -ge; az accusativusé -i, nem -ni stb. A melléknevek középfokát inkább körülírással képe­zik, mintsem a keleti-törökös -rak, rek-vel. — Az oszmánnal, ne­vezetesen pedig az anatóliai nyelvjárással való egyezésnek legkivá­lóbb jeleit azonban a turkomán igén ismerhetjük föl. Nem tekintve azt a körülményt, hogy a turkománban a mű­­ féle parti­cipium praeteritit, mely a keleti­ törökségben egészen hiányzik, épen úgy használják mint az oszmánban, azt sem szabad mellőznünk, hogy a déli azerbajdsáni különösen szereti használni az összetett perfectumot — azaz így mondja: gelib-im, gelib-sin, gelib-dir, (mint a cagatajban: kilgen-im, kilgen-sin, kilgen vagy kilgen-dir ,jöttem, jöttél, jött) — míg a jomutok, göklenek estekkék mindig geldim, geldin, geldi-t mondanak. — Hasonlót mondhatni a futu­rumról is, melynek kitételére a turkomán és oszmán nyelvek kiválóképen nem a praesens-alakot, hanem a -nak, -,5.?A.-vel való

Next