Nyelvtudományi Közlemények 20. kötet (1886)

Értekezések és közlések - Dr. Kúnos Ignácz: Három Karagöz-játék. – Török szöveg, fordítással. Tárgyi és nyelvi magyarázatok - 1

HAMAM OJUMU, dalok édes bús melódiája a valódi kelet költői fényével ara­nyoz be. És megjelennek a typusok, a fővárosi népélet leggyakoribb és mégis legérdekesebb alakjai. Élükön Karagöz az egyszerű, de furfangos, és Hadservat a mesterkélt, de együgyű török. Az a ravaszkodó, gúnyoló, ez a kigúnyolt fél. Bajtársak a­nélkül, hogy hűséget esküdtek volna egymásnak, ellenfelek a­nélkül, hogy egymás vesztére törnének. Karagöz nyersesége a török nép­humoré, Hadserrat naivsága az európaiaskodó töröké. Egymás­nak úgyszólván kiegészítői és együttesen sajátságos vegyüléke az ő meg az új töröknek. Ők indítják meg a cselekvényt, ők szövik fonják a többiek sorsát, és nem egyszer egyesülnek is, ha mások kijátszásáról, közös ellenségről van szó. És ilyenkor Kara­göz a nyers erő, Hadserrat meg az eszesség képviselője. Megjelenik továbbá az uralkodó efendi, az önkénykedő és könnyen megvesz­tegethető rendőr, a fürdő- meg a kávés­ személyzet tipikus alakjai, a gyámoltalan türk, a hanem (nő) efendi és a tarka nemzetiségek jellemzetes képviselői. És mind e sereget a hajaldsi igazgatja, a hajaldsi beszélteti, miközben még értelemhez illő árnyékot libegtet, az alakokhoz illő hangokat hallat. De nem is ez még az ő virtuózsága. Kell, hogy időhöz és közönséghez mérten szólaltassa apró táborát, hogy egyéniségüket improvizálva domborítsa ki és hogy azt a sok finom apró vonást, melyek összeségéből képet teremt elénk, a saját ész­leletéből, a maga környezetéből válogassa össze. Színészi képesség­nek költői tehetséggel kell benne párosulnia. És ez a hazai játékok­nak külső, de nem kevésbbé fontos jelentősége. Volt a képi sajátsága, mintegy belső jelentősége a Karagöznek a török nép nyelvi viszonyain alapul. Az oszmánliságnak tudva­levőleg nemcsak nép-, de nyelvosztályai is vannak. Más az úgy­nevezett efendi nyelv, az iskolázottak, az úri emberek nyelve, más ismét a kába (durva) nyelv, a tanulatlan alsó néposz­tály beszéde. Amaz természetellenes keveréke az arab, persa és csak legkisebb részében a török nyelvnek, emez a tiszta, és az idegen elemektől jóformán mentes oszmanli-török nyelvjárás. Amazt a műveltek, a szalonbeliek, sőt a Korán mellett iskolázott köznép legtöbbjei beszélik, emez a megvetett csapkin (hunczut) beszéd, mely csak az alsóbb néposztály, a kajkdsik (csónakos), hamaláb !*

Next