Nyelvtudományi Közlemények 22. kötet (1890)
Értekezések és közlések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások szóragozása (mutatványokkal) - II. Közép-lozvai nyelvjárás 1
2 A VOGUL NYELVJÁRÁSOK, megelőző hosszú magánhangzót (v. ö. éjsz. lei, rei s töbeli Uy-, rég- megfelelőiket) s analógia útján átvivődik a teljes tőbe is, így: lat, liné, riné; birtokosragokkal: liyém, Ilyén, liyá, liyán (és Hm, let, liya), szintígy: riyém, riyén, riyá, riyau. 2. Az éjszaki vogul ly, ry, ny másssalhangzó-csoportokon végződő tök (mint kvály-, éry-, jány-, nom, kivált kötél, er, ének, jany nagy) középlorvai alakjaiban a y részben i-vé olvad, részben a megelőző mássalhangzóhoz assimilálódik s e mellett a töbeli hosszú magánhangzó, vagy diphthongus megrövidül. Az előbbi alak alkalmazása az éjszaki vogul csonkább tőével, az utóbbié a teljes tőével egyezik. Példák: kivoqli kötél: loc. kivoglit, lat. kwoqlin , de instrum. kivallél, plur. nom. kwallét, birtokosragokkal: kivallém, kwallén, kivallástgli vonó háló (éjsz. vog. tqli tő : tqly) : plur. nom. tqllét, birtokosragokkal: tqllém, tqllén, tqllá \ jeri ének: plur. nom. jerrét, birtokosragokkal: jerrém, jerrén, jerrá \joni játék (éjsz. vog. joni tő: jony) : instrum. jönnél: janném, jánnén, jánná | ivoqni erdő : loc. tvoqnit, plur. nom. ivannét wanném, wannén, wanna. 3. A középlorvai lel láb, met máj, tőt ruhaujj, per arcz, pofa szóknak magánhangzóval csatlakozó végzetek előtt teljesebb lail, mait, tait, pait töveik vannak, melyek az eredetibb éjsz. vog. lail, majt, tájt, pajt alakok maradványai, pl. acc. leimé, metmé, loc. petté, tetté; de birtokosragokkal: lailém, maitén, paita (de v. ö. ezek ellenében az éjsz. vog. má'il mell, mair tuskó, ta', teli, najt varázsló szók középlozvai mail, mair, tail, najt változatlan tövű megfelelőit). Ugyanígy van a középlozvai peél falu (éjsz. vog. paul) mellett: pqilin falusi, pqilém falvam stb. (de v. ö. éjsz. vog. tqul szárny, melynek középlozvai alakja szintén tqul). — Efféle tőgyengülés mutatkozik a nel orr, jel hely (éjsz. vog. nol, joll szókban is, melyeknek nalém, nalén, nála: jalém, jalén, jalá ragozott alakjaik vannak (de v. ö. éjsz. vog. kwol ház, gol reggel , középsorv. kwoll, khwql). E mellett: kat kéz (kat-poql fél kéz, kat-pát tenyér) a teljes tő koqt alakú (v. ö. éjsz. vog. kát), pl. instrum, koqtél, birtokosragokkal: koqtém, koqtén, koqtá (de éjsz. vog. át haj, sát, hét, vat harmincza, középlozvet, soqt, veát). 4. A tővégi ÍV, ha csak mássalhangzó nem előzi meg (mint pl. az oqkw nagynéne, oqnkhw anya, fékív férjem bátya, rágw eső szókban) az egyes nominativusban s magánhangzó nélkül kapcsolt végzetek előtt vocalis (u) alakot ölt s mint ilyen esetleg a tőnek