Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)

Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1

Egy állítólagos összetétel. Az eszmél (eszmél­) szót BUDENZ (MUSZ. 801. 822) úgy ma­gyarázza, hogy az denominális képzésű származéka az *eszmél v. *'eszmél főnévnek: *eszmél-l v. *eszmél-l. Az alapszót összetételnek veszi; előtagja az ész szó, utótagja pedig a finn miele­­mens, sinn, gedaehtniss, verstand, lust, laune, wunsch), mord. mel (sinn), votj. mii (sinn, gesinnung, lust), lapp midid, midi (mens, ingenium) stb. megfelelője. Tehát rokonértelmű tagokból álló összetétel volna, a­milyen pl. a zürj. mii-kid (verstand, klugheit, gesinnung). Ezen tetszetős magyarázat ellen így magában véve lényege­sebb kifogást nem lehet tenni. Fölemlíthetnék ugyan azt, hogy az * eszmél v. * eszméi főnévnek magának semmi nyoma sincsen nyel­vünkben , de hiszen hány olyan kétségtelen alapszót ismerünk, a­mely csak származékaiban maradt reánk! Azt sem lehet igazán kifogásolni, hogy BUDENZ a hosszú ll-es eszmék­ alakból indul ki, s véghangját ketté választván, felét az alapszóhoz tartozónak veszi, másik felét meg képzőnek tartja. Igaz ugyan, hogy nyelvünkben számos példája van az l hang független megnyúlásának (­pl. ful­lánk, halló, szállít, kapáll, hegedült stb.), de miért ne lehetne ez esetben a hosszúság az eredetibb? Azonban más színt ölt a dolog, mihelyt azt vizsgáljuk, hogy van-e, a­mi ezt a magyarázatot támogatja. BUDENZ az eszméi (esz­méit)-v el azonos elemekből állónak tartja az ismer, ismer (esmér, ösmér stb.) igét, a­mely szerinte *ismert helyett való, vagy lappan­gásba jutott denom. -j (-g) képzéssel alakult. Alapszavával (*is­mer, es­mér stb.) a votj. viz (tő: vizrh­) ,verstand, vernunft, sinn' és a zürj. vecör ,sinn, verstand, urteilskraft, gedaehtniss' szót veti össze, s ezeknek a viszonyát következőleg magyarázza: «A votj. vizi­g tőnek (n. viz úgy mint sin .szem' e h. sinms) a mi a másik NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVI.

Next