Nyelvtudományi Közlemények 26. kötet (1896)
Értekezések és közlések - Szinnyei József: Egy állítólagos összetétel 1
Egy állítólagos összetétel. Az eszmél (eszmél) szót BUDENZ (MUSZ. 801. 822) úgy magyarázza, hogy az denominális képzésű származéka az *eszmél v. *'eszmél főnévnek: *eszmél-l v. *eszmél-l. Az alapszót összetételnek veszi; előtagja az ész szó, utótagja pedig a finn mielemens, sinn, gedaehtniss, verstand, lust, laune, wunsch), mord. mel (sinn), votj. mii (sinn, gesinnung, lust), lapp midid, midi (mens, ingenium) stb. megfelelője. Tehát rokonértelmű tagokból álló összetétel volna, amilyen pl. a zürj. mii-kid (verstand, klugheit, gesinnung). Ezen tetszetős magyarázat ellen így magában véve lényegesebb kifogást nem lehet tenni. Fölemlíthetnék ugyan azt, hogy az * eszmél v. * eszméi főnévnek magának semmi nyoma sincsen nyelvünkben , de hiszen hány olyan kétségtelen alapszót ismerünk, amely csak származékaiban maradt reánk! Azt sem lehet igazán kifogásolni, hogy BUDENZ a hosszú ll-es eszmék alakból indul ki, s véghangját ketté választván, felét az alapszóhoz tartozónak veszi, másik felét meg képzőnek tartja. Igaz ugyan, hogy nyelvünkben számos példája van az l hang független megnyúlásának (pl. fullánk, halló, szállít, kapáll, hegedült stb.), de miért ne lehetne ez esetben a hosszúság az eredetibb? Azonban más színt ölt a dolog, mihelyt azt vizsgáljuk, hogy van-e, ami ezt a magyarázatot támogatja. BUDENZ az eszméi (eszméit)-v el azonos elemekből állónak tartja az ismer, ismer (esmér, ösmér stb.) igét, amely szerinte *ismert helyett való, vagy lappangásba jutott denom. -j (-g) képzéssel alakult. Alapszavával (*ismer, esmér stb.) a votj. viz (tő: vizrh) ,verstand, vernunft, sinn' és a zürj. vecör ,sinn, verstand, urteilskraft, gedaehtniss' szót veti össze, s ezeknek a viszonyát következőleg magyarázza: «A votj. vizig tőnek (n. viz úgy mint sin .szem' e h. sinms) a mi a másik NYELVTUD. KÖZLEMÉNYEK. XXVI.