Nyelvtudományi Közlemények 30. kötet (1900)
Tanulmányok - Munkácsi Bernát: A vogul nép ősi hitvilága - IV. 1
2 MUNKÁCSI BERNÁT. kedő becslés. A művelt vallási gondolkozás a tisztultabb s kiváló fontosságuk szerint kellőkép méltatott eszmék magaslatáról ellenségkép fordul ama gyarló alapok ellen, melyekből fejlődött; a próféta lángoló gyűlölettel ostorozza a bálványimádást s a vele összefüggő erkölcsi és szertartásbeli képzeteket; a kereszténység és izlám kíméletlen irtóháborúval igyekszik megsemmisíteni mindazt, ami az előbbi vallási életre hacsak ártatlan czélzással is emlékeztet. Az új nézet itt a réginek összeférhetetlen ellentéte, tagadása; ragyogó nap, mely mellett az előbbi felfogás igazsága nem is halványabb fény, hanem merő sötétség. Máskép áll a dolog a pogányság ama haladottabb fokán, melylyel itt foglalkozunk. Mint láttuk, a tisztább belátás nem hiányzik itt sem, kifejlődött az emberi psychologia általános törvényei szerint ugyanazon alapokon, melyeken a műveltség légkörében, de nincs meg értékének világos tudata, a fejlettebb eszme itt nem hadakozik a régi fejletlen ellen, hanem az ellentét sejtelme nélkül megegyezik vele, egymás mellé sorakozik s érvényre jut mind a kettő gondolkozásban és gyakorlatban egyaránt. Numi-Tarém a független nomád törzsfők vezérének, egy Attilának, vagy Árpádnak képe után alakul; nem az a minden egyéb hatalmat eltipró s megalázó keleti egyeduralkodó, kit a sémi népek monotheistikus istenképe mintáz. Ő nem követeli, hogy «ne legyenek neked más isteneid én előttem» ; sőt emez isteneket, melyeknek tisztelete régibb s a nép szivében mélyebben gyökerező az övénél, szeretettel a maga családjául fogadja, atyailag kiszabja határaikat, uralmukat, elrendeli imádásukat, általuk s velük kormányozza mindenséget. A néphit emelkedettebb rétege itt csak ráhelyezkedik az alatta levőre, de nem dúlja föl ezt; a tisztultabb eszmék fényes palotája körül ott maradnak a régibb, lassanként maguktól romba dűlő lakók is. Lehet ez eljárás czélszerűtlen és hibás a gyakorlati szempontokat követő sociológus szemében; de az ethnológus, kit az emberi gondolkozás történetének vizsgálata gyakran oktat türelemre s a köznapinál méltányosabb ítéletre, meleg érdeklődéssel fordul feléje; mert itt nyílik módja világosan szemlélni, amaz avatag képződményeket, melyeket a kultúra hódító útjában elsöpört s melyek mégis felszóval hirdetik azt a — sok művelt népnek is nem fölöslegesen szóló — nagy tanúlságot, hogy nincs joga és oka az egyik emberi felekezetnek lenézni a másikat, mert lényegileg egyek vagyunk. Valamint