Nyelvtudományi Közlemények 32. kötet (1902)

Tanulmányok - Balassa József: Fonétikus írás a finnugor nyelvek számára 82

FONETIKUS ÍRÁS A FINN­UGOR NYELVEK SZÁMÁRA. 83 földi szaktudósokhoz is szóló folyóirat megalapítását tervezték, első gondjuk volt, hogy egységes írásmódot állapítsanak meg az összes finn­ugor nyelvek számára. 1892 őszén kezdettek erről tanácskozni; a tár­gyalásban részt vettek: SETALÁ, MIKKOLA, PARSONEN, WICHMANN és Wifi-LUND, s együttesen állapították meg az új írásmód fő elveit s a haszná­landó új jeleket. E tárgyalások és megállapodások alapján mutatja be SETALÁ ezt az új átírásmódot a FUF. 1. füzetében. A fonetikai irodalomban használatos fonetikus írások, melyeknek száma elég nagy, vagy egészen új jegyekkel próbálják az egyes hangokat jelölni, mint a BELL-SwEET-féle Visible Speech, BlacK úl írásmódja, s nálunk legújabban DUNÁT F. Átíró hangrajza , vagy pedig a latin betűket veszik alapul s az egyes betűk alakjának változtatásával, más betűk felhasz­nálásával gyarapítják a jegyeket. Ilyen a legtöbb fonetikus írás, mint pl. a most már legelterjedtebb PAss­*-féle, melyet a Maitre phonétique cz. folyóiraton kívül sok könyvben is használnak, s ilyen a FUF. átírása is. Az egyes hangok pontos jelzésére, s minden egyes különbség feltünteté­sére mindenesetre alkalmasabbak az új jegyek, csakhogy a tapasztalat be­bizonyította, hogy az ilyen egészen új átírás elterjedésre nem számíthat. A Visible Speech a legtökéletesebb fonetikus írás s BELL-en kívül még­is csak SWEET használja, s az ő szövegeit is egy-két fonetikuson kívül senki sem olvassa. Tehát csak helyeselhetjük, hogy SETALA és társai a latin betű­ket fogadták el átírásuk alapjául. Nem fogadtak ugyan el változatlanul egy már használatban levő fonetikus írást, hanem azért tekintettel voltak az eddigi írásmódokra, főleg TECHMER-re támaszkodtak, a­ki az ő folyó­irata számára (Internationale Zeitschrift für allg. Sprachwissenschaft) elég pontos írásmódot állapított meg. (L. az id. folyóirat I. és IV. kötetében). SETALÁ javaslata kétféle írásmódról szól. Az első a pontos, foneti­kus átírás (feinere transskription, lautschrift), a másik a nagyolt átírás (gröbere transskription, bezw. citatschrift). E két írásmód között nem az a különbség, mint SWEET kétféle írásmódja, a Broad és Narrow-Romic között, hogy az egyik pontosabb és részletezőbb, míg a másik csak a nagyobb, szembetűnőbb különbségeket veszi figyelembe. E javaslatok közül fonetikus írásnak csak az elsőt nevezhetjük, míg a másik jelölés­mód egyszerűen megalkuvás a mai viszonyokkal, a­mennyiben a szer­kesztők sokszor kénytelenek az eddigi írásmódot elfogadni, az irodalmi­lag is művelt nyelvekben pedig kénytelenek a szöveget a hagyományos írásmóddal idézni. E kétféle átírás a betűk alakjában is különbözik egy­mástól. A pontos fonetikus átírást dúlt betű jelöli, míg a hagyományos írásmóddal közölt idézeteket kövér álló­betűkkel szedetik. A megkülön­böztetés helyes, csakhogy ezek a kövér betűk nagyon kirínak a szövegből

Next