Nyelvtudományi Közlemények 37. kötet (1907)
Tanulmányok - Wiklund K. B.: Az indogermán és a finnugor nyelvek ősrokonságának kérdéséhez 1
2 WIKLUND K. B. mint egészen világos szavaimból (52. 1.) nyilván kitetszik, egyáltalán nem beszéltem. Azon megjegyzések, amelyeket SCHMIDT a finnugor fokváltakozás és a WERNER-féle váltakozás közötti összehasonlításomra tesz, meglehetősen fölöslegesek. Először is magam is rámutattam, hogy amazt a mellékhangsúly szabályozza. Másodszor meg bizonyára egyetért abban minden kutató, hogy ezen mellékhangsúly zárt második szótagon (pl. fakat, tuvassa) volt és nemcsak lehetett, ahogyan SCHMIDT mondja. Minthogy most NIELSEN KONRÁD (NyK. XXXVL 273. s köv. 1.) kiderítette az oszmántöröknek érdekes hangsúlyviszonyait, ahol a főhangsúly helye a szótagok hangosságától és zárt vagy nyílt voltától függ, talán finnugor területen is nagyobb biztonsággal kezdhetünk egy valamikor mozgó főhangsúlyról beszélni, amelynek helyétől függött a tőbeli mássalhangzónak erős, vagy gyönge foka; vö. sejtelmeimet «Lautund formenlehre der Lubelapp. dialekte» § 29. és a mordvin hangsúlyról szóló magyarázatokat PARSONEN Mordv. laud. 114. s köv. 1., az őspermi hangsúly-viszonyokról WICHMANN, Vokalismus der ersten silbe im votjak. 93. és az osztrák hangsúlyról KARJALAINEN, Ostr. lautgesch. I. 275. Az ilyen magyarázat javára egyelőre semmi bizonyosat se lehet mondani, még kevesebbet lehet azonban felhozni ellene. De ha helyes, akkor a finnugor fokváltakozás és a WERNER-féle váltakozás lényegében azonosak, minthogy mindkettő ugyanazon általános fonetikai törvényen alapul. Ha SETALA nézete, hogy sok fokváltakozás is létezett, helyes, akkor a váltakozások egyike is közös a finnugor és germ. nyelvtannal. Czikkemben azt mondtam : «Die [idg.] ablautserscheinungen gehen auf allgemeine phonetische prozesse zurück, wenn auch diese prozesse zum teü noch unklar sind. Ganz áhnliche ,ablaute', derén ursache noch unbekannt sind, findet man übrigens auch in den östlicheren fi.-ugr. sprachen.» Egyetlen egy szót se szóltam tehát a finnugor ablautok okáról és azt hiszem első pillantásra nyilvánvaló, hogy ezen szavaim «ganz áhnliche)) az ablautok alakjára, nem pedig okára vonatkoznak. De SCHMIDT azt mondja: ha a finnugor ablaut oka nem az exspiratorikus hangsúly, a két ablaut aligha lesz «egészen hasonló".