Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

2 GOMBOCZ ZOLTÁN. (szeszélyes csak Tzs. 1835). A kedély először a BUGÁT-SCHEDEL-féle Orvosi Szókönyvben 1833-ban kerül elő; Szófüzét 1834 átveszi s Tzs. 1835 laune a. már kedély. Az ünnepély, erély és eszély SZEMERE PÁL alkotása, az utóbbi 1842-ből való (vö. NyÚSz. 47, 449, MNyv. I. 174). A szivély és szívélyes DÖBRENTEI szava 1842-ből, vö. NyÚSz., GORIUPP, NyF. LXXVI, 38. FOGARASI 1845 szótározza. A szentély először NAGY Hierolexiconában 1845-ben. Az egély szót a Magy. Tud. Akad. philosophiai osztályának 1847 április 28.-án tartott ülésén SZILASY JÁNOS ajánlotta a religio magyarítására (NyÚSz. 30); BALLAGI 1857-ben, CzF. 1864-ben szótározta. Végre a kevély és lakályos JÓSIKA alkotásai 1853-ból (vö. BARTHA, Nyr. XXVII. 116 és NyÚSz.). Mikor a 70-es években a Magyar Nyelvőr megindulása után SZARVAS GÁBOR és orthológus társai a nyelvújítás alkotásait bírálgatni kezdték, a felsorolt szavakról is gyakran esett szó. A szivély szóval kapcsolatban SZARVAS már a Nyr. IV. köteté­ben (51, 337) kijelenti, hogy «az -ály -ély deverbális képző, azaz az idézett nevek igetőből vannak alkotva, — a névtökből kép­zett -álg -ély végű szók tehát nem fogadhatók el helyes alkotá­soknak)). Majd később (a 433. lapon): «a denom. -ály támoga­tására a személy, lapály és seregély szavak analógiája nem elég» s a személy és lapály származását nem érintve, CzF. magyará­zatával szemben (seregély , sereg carmen') GYARMATHInak ad igazat, hogy a seregély a szlov. skvorec átvétele. Hasonló érte­lemben nyilatkozik BABICS KÁLMÁN (Nyr. IV. 409) és BÁNÓCZI JÓZSEF is (Nyr. VI. 259). HALÁSZ IGNÁCZ Ritkább és homályosabb képzők cz. czikksorozatában külön fejezetet szentel az -álv -ély s az -ly képzőnek s arra az eredményre jut, hogy «ha . . a nyelvújítás alkotásai iránt igazságosan akarunk eljárni, ki kell mondanunk, hogy az ilyen szavak, mint szenvedély, szabály, engedély, esély, mert igei alapjuk van, még menthetők, az ünne­pély, kedély, estély, erély, talpály-féle szók azonban, mert névszó az alapjuk, határozottan kárhoztatandók­ (Nyr. VIII. 344—5); majd később: «az összes -ly végű szók között csak egy van, mely tisztán elemezhető: fogoly ,,­ captivus. Világosan elválik itt a fog mint alapige és -ly mint képző» (i. h.). Még legújabban is SIMONYI NyF. VIII. 71 az ünnepély szót azért helyteleníti, mert névszóból van alkotva.

Next