Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Szinnyei József: Budenz József 1

BUDENZ JÓZSEF. Idegen föld szülöttje volt. A hesseni választófejede­lemségnek egy kis falujában ringatták bölcsőjét száz esztendővel ezelőtt. A göttingai egyetemen görög-latin filológiai és indogermán összehasonlító nyelvészeti ta­nulmányokba volt elmélyedve és azon az úton volt, hogy majdan mint a klasszikus filológia vagy az indogerma­nisztika egyik kiválósága fog tündökölni, akiért a né­met egyetemek versengenek. Ekkor megjelenik Göttin­gában egy fiatal magyar teológus. Egy házban van a szállásuk, megismerkednek, megbarátkoznak, és BUDENZ érdeklődni kezd új barátjának anyanyelve iránt. Az al­kalmi érdeklődésből kifejlődik a nyelvésznek komoly érdeklődése; az indogermanistát megragadja az a sok minden, ami neki a magyar nyelvben új és meglepő. Hozzáfog a nyelv megtanulásához és csakhamar annyira viszi, hogy szótár segítségével el tudja olvasni ARANY Toldiját. Idő közben a nyelv gyakorlására is több al­kalma nyílik, mert még egynéhányan jönnek Göttingába magyarok. Csakhamar szélesbedik a látóköre. Megismer­kedik ScHOTTnak és BOLLERnek ural altáji tanulmányai­val. Ez új világ az indogermanistának: terra incognita, amelyen sok a kutatnivaló. Kedve támad arra, hogy belemerüljön az urál-altaji nyelvek tanulmányába, s a magyar mellett a törökséggel is kezd foglalkozni. Átlátja annak szükséges voltát, hogy egy urál-altaji nyelvet annyira megtanuljon, hogy majdnem úgy tudja, mintha anyanyelve volna. Szeretne legalább annyi időt, amennyi erre kell, Magyarországon tölteni. A szegény falusi is­kolamester fiának ez az óhajtása csak úgy teljesülhet, ha valami kis állást kap hazánkban. Göttingar első ma­gyar barátjának közbenjárására HUNFALVY PÁL gondos­kodik róla, s BUDENZ 1858 tavaszán megérkezik Pestre. És a fiatal német doktorból magyar tudós lett, annyira magyar, hogy rengeteg nagy tudományos munkássága- Nyelvtudományi Közleméynek L. 1

Next