Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

2 MÉSZÖLY GEDEON zetű totimd és vojimd külön szenvedő képző nélkül is szenvedő értelmű múlt idejű állítmány lehet — akárcsak a HB.-beli adút: %ul'-najdrndl) sát pym ta totimd, %ul-naprnd%) sát éiskdm yo/IDi3 = 'az ördög-fejedelem által hét fiam íme elvitetett, az Ördög-fejedelem által hét magzatom elvétetett' (MONK. VNGy. IV, 22). Egyazon nyelvtani alak cselekvő és szenvedő szerepére lás­suk a következő igeragozási sort is: adattam, adattál, adatott, adattunk, adattatok, adattak. Ez ma is lehet cselekvő is, szenvedő is. Mint cselekvő azt jelenti, hogy a cselekvést az alany más által végzi, tehát nem ő maga végzi. Ha azt mondom cselekvő értelműleg, hogy: én adattam, akkor az adást nem én cselekszem. De akkor sem én cselekszem az adást, ha 'datus sum' értelemben mondom, hogy: én adattam: e réven alkalmazhatja a nyelv az -at, -et, -tat, -tet műveltető kép­zőt szenvedő képzőnek is. Már régi nyelvtaníró is rámutatott a műveltető és a szenvedő igeképzés rokonságára: „Nem hagyhatom szó nélkül (ha már ennyiben eggyveledénk) ama sok tattatotta­kat, tettetetteket is, a­­mint in passivis fel kezdők venni, mint mikor ez ilyen szokat id­us, raptus, visus, ustus, etc­­gy mondjuk ki üttettetett, ragadtattatott, láttattatott, égettetett. Ismét vigasztal­tatás, teremtetés, vagy teremtettetés s­zők­efélék, mert álta­lán fogva régen mást tesznek a­ mi nyelvünkön ezek, úgymint valakinek nem magától, hanem más által­ való tselekedését, minémő szabásuak a Hiphil, Hophal verbumok az­sidóban" (MEDGYESI: CorpGr. 711). Az a tény, hogy a vogulban is lehet szenvedő képző nélkül szenvedő igenév és szenvedő igei állítmány, arra vezet rá bennün­ket, hogy a vogul igeragozásban is a passivumi képzőnek nevezett­­fi- elem csak ráértéssel lett intransitiv, reflexív és passiv értékű egy eredetileg más functiójú suffixumból. Megfigyelhetjük, hogy a vogulban gyakori a y ‚*› fi hangváltakozás: payi Qo pufii 'fog', régi po­ráfii 'közeledik', loági ›*a­latti 'szól'. Ha evvel összevetjük azt, hogy a -y- praesensképzőt az illető nyelvjárásokban a jelen idő­nek csak a cselekvő ragozásában látjuk, szenvedő ragozásában pedig nem, hanem helyette egy -fi- képzőt, akkor ebből azt l) MUNKÁCSI magyarosan alanynak fordítja.

Next