Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)
Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1
2 MÉSZÖLY GEDEON zetű totimd és vojimd külön szenvedő képző nélkül is szenvedő értelmű múlt idejű állítmány lehet — akárcsak a HB.-beli adút: %ul'-najdrndl) sát pym ta totimd, %ul-naprnd%) sát éiskdm yo/IDi3 = 'az ördög-fejedelem által hét fiam íme elvitetett, az Ördög-fejedelem által hét magzatom elvétetett' (MONK. VNGy. IV, 22). Egyazon nyelvtani alak cselekvő és szenvedő szerepére lássuk a következő igeragozási sort is: adattam, adattál, adatott, adattunk, adattatok, adattak. Ez ma is lehet cselekvő is, szenvedő is. Mint cselekvő azt jelenti, hogy a cselekvést az alany más által végzi, tehát nem ő maga végzi. Ha azt mondom cselekvő értelműleg, hogy: én adattam, akkor az adást nem én cselekszem. De akkor sem én cselekszem az adást, ha 'datus sum' értelemben mondom, hogy: én adattam: e réven alkalmazhatja a nyelv az -at, -et, -tat, -tet műveltető képzőt szenvedő képzőnek is. Már régi nyelvtaníró is rámutatott a műveltető és a szenvedő igeképzés rokonságára: „Nem hagyhatom szó nélkül (ha már ennyiben eggyveledénk) ama sok tattatottakat, tettetetteket is, amint in passivis fel kezdők venni, mint mikor ez ilyen szokat idus, raptus, visus, ustus, etcgy mondjuk ki üttettetett, ragadtattatott, láttattatott, égettetett. Ismét vigasztaltatás, teremtetés, vagy teremtettetés szőkefélék, mert általán fogva régen mást tesznek a mi nyelvünkön ezek, úgymint valakinek nem magától, hanem más által való tselekedését, minémő szabásuak a Hiphil, Hophal verbumok azsidóban" (MEDGYESI: CorpGr. 711). Az a tény, hogy a vogulban is lehet szenvedő képző nélkül szenvedő igenév és szenvedő igei állítmány, arra vezet rá bennünket, hogy a vogul igeragozásban is a passivumi képzőnek nevezettfi- elem csak ráértéssel lett intransitiv, reflexív és passiv értékű egy eredetileg más functiójú suffixumból. Megfigyelhetjük, hogy a vogulban gyakori a y ‚*› fi hangváltakozás: payi Qo pufii 'fog', régi poráfii 'közeledik', loági ›*alatti 'szól'. Ha evvel összevetjük azt, hogy a -y- praesensképzőt az illető nyelvjárásokban a jelen időnek csak a cselekvő ragozásában látjuk, szenvedő ragozásában pedig nem, hanem helyette egy -fi- képzőt, akkor ebből azt l) MUNKÁCSI magyarosan alanynak fordítja.