Nyelvtudományi Közlemények 55. kötet (1954)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Jövevényszókutatások 3
1* Jövevényszókutatások I. Néhány szó a jövevényszókutatásról és módszeréről ., Az újabbkori nyelvtudomány méltán szentel nagy figyelmet a jövevény- szókutatásnak. Ismeretes, hogy valamely nyelv jövevényszavai milyen nagy jelentőségűek az illető nyelvet beszélő nép történetének, fejlődése vizsgálatának szempontjából. De éppolyan becses, sőt sokszor semmi mással nem pótolható útmutatással és tanulsággal szolgálnak a nyelvtudománynak is, elsősorban hangtani téren, és az ebben a vonatkozásban nyert eredmények alapján etimológiai vizsgálódásokban, helynévkutatásban is. Különösen gyakori — hogy csak egy ilyen kiemelkedő jelentőségű tanulságra mutassunk rá — a jövevényszavak perdöntő fontosságú tanúvallomásának értékesítése egyes nyelvi jelenségek kormeghatározásával kapcsolatban. A finnugor nyelvtudományban is nagy és eredményes munka folyt a jövevényszavak feltárásának terén. Vonatkozik ez elsősorban a magyar, a finn és részben a lapp nyelvre, azonban a többi finnugor nyelv köréből is, amelyeknek hangtörténete kevésbbé megmunkált terület, iparkodtak a jövevényszavakat, vagy legalább ezeknek egyes csoportjait összeállítani.. Ezeknek a kutatásoknak még ott is, ahol szerzőik nem értékesítették eredményeiket sem történeti-művelődéstörténeti, sem pedig hangtörténeti téren, egyik céljuk az volt, hogy az idegen elemek feltárásával, kiemelésével hozzájáruljanak az illető nyelv ősi szókészletének, eredeti elemeinek a tisztázásához, közelebbről annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy a kérdéses szó lehet-e az illető nyelvnek ősi, eredeti eleme. Ezeknek a nyomozásoknak köszönhető, hogy nagy mértékben csökkent a régebbi finnugor etimológiáknak az a leggyakoribb hibája, hogy ősi egyezéseknek tüntettek fel nyilvánvalóan idegen eredetű elemeket is. Jól tudjuk, az egyes nyelvek régi jövevényszavainak a felismerése sokszor nem könnyű feladat, és az ilyen irányú vizsgálódás alapos tudományos felkészültség és módszeres eljárás nélkül legfeljebb a felületen mozgó, véletlen eredményeket tud felmutatni, de különösen nehéz egy szó jövevény voltának megállapítása azoknál a kölcsönszavaknál, amelyeket valamelyik nyelv a közös nyelvcsaládból való kiválása után, de mégis régi időkben fennállott érintkezés folyamán egy ugyanazon nyelvcsaládhoz tartozó, tehát vele rokon nyelvtől vett át (vagyis amelyeket pl. egyik finnugor nyelv az ősi fgr. nyelvközösség felbomlása után, de mégsem egészen új időben egy másik fgr. nyelvből vett át). Ez a probléma vetődhetik fel pl. az obi-ugor nyelvek esetében, ahol a két obi-ugor nyelv számos szót vett át egymástól és sok szót a komi nyelvből. Ha azután ilyenkor nincsenek biztos hangtani kritériumok, vagy pedig más mozzanatok (pl. művelődéstörténeti körülmények) nem teszik