Nyelvtudományi Közlemények 58. kötet (1956)
Tanulmányok - Pais Dezső: Elnöki megnyitó 3
J* PAIS DEZSŐ Elnöki megnyitó Az I. finnugor nyelvészeti konferencia első ülését megnyitom. Tisztelt résztvevők! Résztvevőket mondtam, mivel meg vagyok győződve, hogy akiket itt látunk, nemcsak jelen lesznek az elkövetkező tárgyalásokon, hanem részt is vesznek azokon. Természetesen nem úgy képzeljük, hogy mindenki mindenhez huzamos időn át hozzászól, hanem úgy, hogy az előadásokat, valamint az ok- és célszerű hozzászólásokat figyelemmel kíséri, s belőlük maga és a magyar tudomány javára okulást merít. * Talán nem felesleges, ha rövid tájékoztatást nyújtok a konferencia létrejöttének előzményeiről. Igen örvendetes, hogy nem szorosabb értelemben vett szaktudományi tényező részéről támadt egy ilyen összejövetel megrendezésének gondolata. Akadémiánk első osztályának titkára, BÓKA LÁSZLÓ volt az, aki a nyelvtudomány ügye iránt való érdeklődésétől és jelentős szakavatottságból eredő együttműködési készségétől indíttatva az Osztályvezetőség 1954. november 22-i ülésén javasolta, hogy ,,a jövő [tehát a most folyó] évben a szovjet és a finn nyelvészek bevonásával az Akadémia tartson Budapesten finnugor nyelvészkongresszust". Az Osztályvezetőség a javaslatot helyesléssel fogadta. A közvetlenebb szakemberek véleménye az volt, hogy kongresszus helyett első lépésként konferencia tartása volna helyesebb és célszerűbb. Az erre vonatkozó javaslatot az Osztályvezetőség megbízásából LAKÓ GYÖRGY és HAJDÚ PÉTER terjesztette elő az Osztályvezetőség 1955. február 28-i ülésén. Az Osztályvezetőség a javaslat értelmében konferencia megrendezése mellett foglalt állást, s határozatához a következő nyilatkozatot fűzte: ,,Az Osztályvezetőség a konferenciát egy később megtartandó nemzetközi finnugor nyelvészeti kongresszushoz vezető út fontos állomásának tekinti, és szükségesnek tartja, hogy ez a kongresszus az elkövetkező években megrendeztessék." * Amikor a közvetlen és távolabb álló szakemberek nevében örömömet fejezem ki, hogy ez a konferencia összeülhetett, nem látom ok nélkül valónak, hogy visszapillantsunk a mögöttünk levő néhány esztendős múltba, ami után ez a konferencia lehetségesnek, sőt szükségesnek bizonyult. A múlt számontartása és megítélése ugyanis elengedhetetlen a jövő helyes alakításához, amiért mi együtt vagyunk.