Nyelvtudományi Közlemények 59. kötet (1957)

Kisebb közlemények - Hegedűs lajos: Az új finnugor hangjelölés 161

Az új finnugor hangjelölés A finnugor nyelvek körében végzett gyűjtések száma a múlt század folyamán örvendetesen megnövekedett. A gyakorlati gyűjtőmunka és az anyag tudományos rendszerezése azután szükségessé tette az egységes fonetikai átírás alapelveinek és teljes rendszerének kidolgozását. Különösen indokolttá vált az egységre való törekvés a századforduló táján, amikor megindult a finnugor nyelvek kutatóinak tudományos folyóirata, a „Finnisch-ugrische Forschungen" (1901). SETALA mindjárt az első kötetben (FUF. I, 15—52) közzétette a finnugor nyelvek átírására vonatkozó hangjelölési javaslatát, amelynek alapelveiben már a kilencvenes évek elején megegyezett MIKKOLA, PARSONEN, WICHMANN, WIKLUND és SETALA. Nálunk az előterjesztett javas­latot csaknem egyhangúlag elfogadták. A rendszer lényegét nem érintő kisebb módosításokat ajánlott SZILASI (FUF. Anz. I, 222—6), SIMONYI (FUF. Anz. II, 33), BALASSA (NyK. XXXII, 82-94; FUF. Anz. II, 35—42) és SZINNYEI (NyK. XXXII, 95-8; FUF. Anz. II, 42-7), viszont több komoly ellenvetést tett MUNKÁCSI (KSZ. II, 227 — 33; FUF. Anz. I, 217—22). A megjegyzéseket azonban a továbbiak folyamán nem vették figyelembe, és a hangjelölési rendszer módosítások nélkül került használatba, pedig MUNKÁCSI számos olyan kifogást emelt, amely teljesen jogosult; a hibáztatott jelölésmódok ma is helytelenül terhelik a jelölési rendszert. MUNKÁCSI kifogásolta pl. a hosszú mássalhangzóknak két betűvel történő jelölési módját, mivel a geminá­ták hangképzés szempontjából csak egyetlenegy hosszú hangnak számítanak: „warum dürfen is den langen Consonanten kk, pp, tt u. s. w. zwei Buchstaben einen Laut bezeichnen und warum gebrauchen wir nicht auch hier derlei Dehnungszeichen wie bei den Vocalen a. o u. s. w.?" MUNKÁCSI észrevételé­nek helyességét azután igazolták a gyűjtök ingadozásai. KARJALAINEN pl. c­anti gyűjtésében (Ostjakisch­es Wörterbuch. Helsinki, 1948, XXIX) hol kettőzött betűt (tt), hol pedig hosszúsági jellel ellátott betűt (t) használ gemináták jelzésére. A gyűjtők tehát lejegyzési gyakorlatukban kisebb­nagyobb mértékben módosították a SETALA által ajánlott hangjelölési rend­szert. Például KARJALAINEN (i. m. XXIV—XXXI), bár megjegyzi, hogy követi SETALA átírását, annak jelanyagát elégtelennek tartja a h­anti nyelv hangállományának jelölésére, és néhány új jelet alkalmaz. Különösen keveselli SETALA 9 alapjelét az í-hangok visszaadására, és számukat 4 spirantikus Z-jellel bővíti. Ugyancsak a gazdagabb alap- és mellék­jelállomány híve ÁLMA is. A finnugor nyelvészek 1931. szeptemberében tartott helsinki kongresszusán kifejti, hogy a SETALA-féle hangjelölést célszerűnek és fejlődésképesnek tartja, bizonyos bővítése azonban szükségesnek látszik. Idevágó javaslat 11 .Nyelvtudományi Közlemények LTX.

Next